I Swear...-{Klaus mich. Fan.fic}

24.fejezet-Veled

Mikor éjszaka haza mentünk, átjöttek Elenaék.
-Stef!-mosolygott Tara, majd megölelte Elena és Damon gyermekét, aki ember.
Furcsa, mi?
-Elena..-biccentett Klaus, mire Elena elmosolyodott.
-Jó látni.-azzal elém állt, és megölelt.-Ragyogsz..-suttogta.
-Azt hiszem ebben nagy szerepet játszik a mi kis hibridünk.-mosolyogtam Klaus felé, mikor megláttam, hogy Damon a nyakába vette Tarat, Damon hátán Stefania kapaszkodott, előről meg Destiny kapaszkodott bele, míg Hope nevetve ült Elijah hátára, aki boldogan mosolygott.
-Hiányoztatok!-nevetett Damon, majd letette őket és elém lépett.-Most is csodálatos vagy.-leszegtem a fejem ezzel mosolyom leplezve, majd vissza néztem a szemeibe.
-Te pedig egy majom.-feleltem, amin mosolya azonnal előkerült.-Merre van Stefan?
-Itt vagyok! Bocs a késésért, csak lemaradtunk. Lizzie meglátott egy macskát.-forgatta meg a szemeit a "fogadott lányára" gondolva, mikor betoppant a Mini Carolain, azaz Lizzie és Jossie, aki Joe tiszta mása a barna hajával s szemeivel.
-Egy nagyon cuki macskát.-javított Lizzie, mire rá nézett Klausra.-Vissza tértél.-mosolygott, mire Klaus felnevetett és megölelte a lányokat, majd Jossie hozzám szaladva átölelt.
-Szia Picúr..-mosolyogtam, mire felnézezt rám.
-Tara néni.-mosolygott.
-Ne idegesíts ezzel a nénizéssel mert bepipulok.
-Na jól van gyerekek, irány játszani!-kiáltott Rebekah, mire a lányok elszaladtak.
Elena és Damon, emberek lettek, a lányuk Stefania úgyszintén, Carolaine kihordott, és Stefan fogadott gyermekei boszorkányok, szipolyozók. Az enyéim, Tibridek. Boszorkány-Farkas-Vámpír keverékben...
-MEGJÖTTEM-jelent meg Joshua, három fiával. Az annyuk nem élte túl a szülést, de bele nyugodott mindenki egy idő után. Jhonatan, Michael és Nataniel nagyon jó testvérek. A három barna hajú, zöld szemű boszorkánymester viszi talán tovább a Hargreews nevet.
De nálunk a Mikaelsonoknál?
A családunk egyre nagyobb, egyre erősebb.
Azt hiszem nem kell nekem már más, meg van mindenem.
A felnőttek leültek borozni, de Klaus egy idő után felállt egy elhajózott.
Azonnal utána mentem, s megláttam, hogy hová is ment. A saját szobájába.
A teraszon állt, és a kilátást bámulta, amin elmosolyodtam.
-Láttam, hogy hogyan nézel a Salvatorera..-suttogta, mire megállt bennem egy pillanatra az ütő. Felém fordult, majd megláttam a könnyes szemeit.-Érzel iránta valamit, de ez persze rendben van. Nem voltam veled, négy teljes évig.-suttogta, mire elkezdtem a fejem rázni, s a sírás azonnal rámtámadt.
-Nem csinálhatod ezt velem..-suttogtam, s a könnyeim halkan hulltak le szemeimből-Most kaptalak vissza, nem néztem rá sehogy, ne képzelj bele a dolgokba baromságokat!-ezzel elé álltam, két kezem közé fogtam az arcát, majd a szemeibe néztem.-Emlékszel mit mondtam ma? Hogy csak a királyom elött térdelek le. Te vagy az én királyom, a paradicsomom Nick.-suttogtam-Nem akarlak elveszíteni újra. 11 év...ennyi ideje állok melletted, jóban-rosszban, egészségben és betegségben. És nem terveztem ezt a 11 évet pocsékba vinni, mert veled fogom leélni az életem! Veled nézem azt végig, ahogy a fák lombjai lehullnak, a gyermekeink feleségülmennek, és azt is, ahogy a világunk elkorcsul. Mert akár tetszik akár nem, Nicklaus Mikaelson...melletted van a helyem, mert szeretlek! És sosem szerettem mást rajtad kívül még sohasem. Te vagy az életem, a csillagom és az egem.
-Szeretlek-suttogta, majd magához rántott, és csak szorított.-Annyira, de annyira szeretlek kedvesem.
-Én is téged-fúrtam arcom a mellkasába.-Nem élném túl, ha ismét elveszítenélek.
-Sohasem fogsz, megígérem neked.-döntötte homlokát az enyémnek.-A Világot is feláldoznám érted.-csókolt meg, mire elmosolyodtam, aztán megláttam a nyakláncom az ágyamon. Amit anyáról szedtem le a halálakor.
-Ki nyúlt ahhoz hozzá..-suttogtam a láncot nézve.
-Nem tudom, az ágyon volt.-felelte, mire kezembe vettem, és lementem. A gyerekek mint a jómadarak egy kupacon ültek.
-Ki vele.-morogtam leülve a kanapéra, mire Tara rám nézett.
-Miért nem beszélsz sohasem a nagyiról?-Elena szája O alakot formált, Joshua lefagyott én pedig csak ültem.
-Erről nem egyszerű beszélni Tara..-mondtam halkan.
-Hülyeség.-állt fel-Miért nem tudhatom, hogy ki ő! Ez annyira nem fer!-kiabált, próbáltam megérteni, hogy neki ez szörnyű, próbáltam ezt lebegtetni a szemem elött, próbáltam megértő lenni, de nem mindíg megy ez-Vagy csak a nyagyapámról mondj valamit az istenért!
-Oké!-álltam fel nevetve-A nagyapádról és a nagyanyádról akarsz hallani? Rendben-nevettem fel-A Nagyapád volt a legundorítóbb mágus akit valaha ismertem.
-Tara.-mondta halkan Nick.
-Bántalmazott egyfolytában, eladott egy másik férfinek, aki a sárba tiport! A nagyanyád...ő elhagyott engem mikor fiatal voltam. Ott hagyott a bántalmazó apámmal egy házban. Mit gondolsz miért van a nyakamon egy heg?
-Tara!
-Az anyám, csak akkor volt normális amikor nem hazudott. Szokása volt. Imádott hazudni, de egy jó ember volt, tiszta lélekkel.-suttogtam a végét-Szóval?
-Sajnálom..-suttogta, mire rá néztem.
-Én is kicsim. Beszélhettem volna róla, de nem tettem.-erre máris hozzám szaladtak mind hárman, majd a nyakamba borultak.
-Sajnáljuk-suttogta Hope.-Az en ötletem volt.-lépett hátrébb, mire elmosolyodtam.
-Nem gond.-azzal csak felálltam.
-Anya..-nézett rám Destiny.
-Hm?
-Ma ott alhatunk Steféknél? Dam meg engedte.-mosolyogta, mire felnevettem.
-Csak ha neked nem gond.-nézett rám Damon.
-Dehogy. A keresztapja te vagy. Nyugodtan.-feleltem mosolyogva-De itt az idő..-mondtam halkan, majd a konyhába mentem, ahol a lányok leültek a székre, mire én egy üveg vizet megittam, és először Tara szájához emeltem a csuklóm.
Ekkor bejött Klaus. Átölelt hátulról, majd megfogta a kezem.
Ekkor Tara belém mélyesztette a fogait, azonnal rámarkoltam Klaus kezére és szorítottam míg Tara nem ivott három kortyot, majd jött Destiny. Az övé talán nem fájt annyira, de akkor is szorítottam Klaus karját.
-Oké. Anyátoknak pihenő kell!-mondta Nikc, mire a lányok mellém léptek, puszit adtak az arcomra és elmentek, de Hope maradt.
-Nagyon fáj?-nézett rám, mire rá mosolyogtam.
-Nem annyira vészes..-suttogtam, mire a fagyasztóból vett elő nekem jeget, és kiment.
Nick a kezemre tette a jeget, míg mély levegőt vettem.
-Egyre jobban fáj..-suttogtam, mire a szemeimbe nézett.-És egyre nehezebben bírom már Nick.
-Felhívok egy ismerőst..-mondta halkan-Ki találok valamit ígérem Kedvesem.-suttogta, majd felvett az ölébe és felvitt a szobánkba, ahová letett az ágyra, lassan átöltöztetett, és kiment.
Éreztem, hogy valami nem oké velem, de nem foglalkoztam vele, elvégre minek?
Ekkor bejött egy férfi Klaussal.
-Kedvesem, kérem vegye le a felsőt.-én le akartam venni, de Klaus megfogta a kezem, majd rá nézett a férfire.
-Úgy hiszem-e nélkül is megfelelően megtudja vizsgálni a kedvesem.-sziszegte, mire elmosolyodtam.
-I-I-Igaz!-azzal szemüveget tett fel, vért vett, majd megízlelte azt, de azonnal ki is köpte.-Azt hiszem meg vagyunk..-suttogta.-Mennyit eszik naponta kisasszony?
Csak hallgattam, és a tenyerem vizslattam.
-Tara..-nézett le rám Nick.
-Pár éve nincs étvágyam, de minden rendben..
-Nincs! Ha ezt folytatja, valószínűleg belehal.-mi?
-Pontossan mennyi ideje nem eszel Tara?-mélyen beszívtam a levegőt, majd ki is fújtam azt.
-Négy éve..-mondtam halkan.
-Remélem tudja Miss, hogy csak a banya éne miatt van még életben.-morogta-A Gyermekek hány évesek?
-14 évesek.-feleltem.
-Akkor az azt jelenti, hogy növelheti a távot. Havonta adjon nekik, egy kicsivel többet, aztán 15 éves korukra hagyja el a vért.-javasolta.-Pihenjen sokat, ne idegeskedjen, EGYEN, és lehetőleg ne mennyen vasfű közelébe ezekben a napokban.
-Mégis miért?-néztem rá-Úgy értem eleve nem volt tervben, de..
-Azért mert ha legyengülve, még egy ilyen anyaggal lép kapcsolatba, valószínűleg meghal.
-Köszönjük..-mondtam halkan, míg Klaus össze fonta maga elött a karjait és agyalt. A doki elhúzta a csíkot, mire Klaus kiviharzott.

Lennt:

Elment már mindenki, a gyerekek, a felnőttek. Tara a szobában lábadozott míg Klaus a testvéreivel lennt beszélt.
-Szóval meghalhatott volna..-mondta halkan Rebekah.
-Az én hibám..-suttogta Nick-Ha nem hagykm magára ennyi gondal a nyakában, akkor most nem lenne baja, de persze itt hagytam őket.
-Nem a te hibád Nicklaus. Te csak meg akartad óvni őket.-magyarázta Elijah.
-Ezt magyarázd meg a lábadozó kedvesemnek, aki négy éve ehetett talán 100L vért csupán.
-Helyre hozzuk.-magyarázta Rebekah.
-Nem eshet baja Nick.itt vagyunk neki.-magyarázta Kol is, míg Nikc csak kiakadva ült és piált..
-De lehet, hogy szüksége van rád.-mondta halkan Rebekah.-Ilyenkor vele kellene lenned.-Most Rebekah sem mondott nagy baromságot, Nicklaus azonnal felszaladt a szobába, de ott kedvese hült helyét találta csupán.
-Tara!-nézett be a fürdőbe, de ott nem volt, majd mikor kinezett a teraszra, meglátta őt.

Nick szemszöge

A teraszhoz rohantam, ahol meg is találtam, de csak ájultan hevert a földön.
-ELIJAH!-órdítottam az ágyba téve, mire azonnal megjelentek, a testvéreim. Szívverésem felgyorsult, nem tudtam mi történt vele, kezeim remegtek, ötletem sem volt mit tehetnék, de ekkor Rebekah a kezembe nyomott két tasak vért.
Az ölembe tettem a fejét, kiharaptam a zacskót majd a szájába folytattam a vöröslő anyagot. Nem nyelt! Aggasztott, aztán hirtelen nyelt egy nagyot.
Lassan kinyitotta a szemeit is, és a zacskót figyelve kezdett enni..
-Istenem..-suttogtam a haját simogatva, majd mikor kevés erőre kapott, azonnal hoztunk neki még három tasakot, és mind hármat ki is űrítettük vele.
Elijahnak biccentettem, hiszen egyből jött, ahogy hívtam. Letettem, majd csak figyeltem Tarat. Szemei könnyeztek s csak figyelt.
-Azt hittem bajod esett-suttogtam, mire fejem a hasára helyeztem átkarolva a derekát.
-Hála nektek nem..-simította meg a hajam, majd tarkómat kezdte cirógatni.

Tara szemszöge

Este, mikor a lakás elhalkult, Klaus mellém feküdt, és átkarolt..
-Örülök, hogy itthon vagy..-suttogtam, majd felnéztem rá. Meglepett amit akkor láttam, mosolygott, boldognak tűnt.
-Hát még én kis hibrid..-azzal megcsókolt. Nem tudom, ki mélyítette el azt az árva csókot, de minden gondom elillant abban a percben. Csak ő volt és én, MI!