Szex Kódex (Jikook) Befejezett.

35. Fejezet

Jimin szemszöge.

Éppen a hosszú üres folyosón ülünk és várjuk a sorunkat. Az előttünk el haladó léptek csak úgy visszhangoznak bennem. Majd megannyi kérdés kezd el cikázni a fejemben. Amit Jungkook bársonyos keze szakít meg, amikor apró mancsomra fog biztatás gyanánt. 

-Minden rendben lesz kicsim! - szól hozzám, és hangja a nyugalom szigetét hozza el nekem. Ami most rám is fért! Lassan fogok rá hatalmas kezére, majd össze fűzi ujjainkat. Ekkor nyílik az ajtó és egy fehér ruhás hölgy lép ki rajta. 

-Park Jimin! - szólít a nevemen és nekem a szívem a torkomban kezd el dobogni. Kis hezitálás után Jk keze húz fel ültő helyből és vissz a nővérke elé. 

-Itt vagyunk. - szólal meg barátom. 

-Jöjjenek Dr. Kim már várja. - jegyzi meg majd elindult visszafelé, mi pedig követtük helyiségbe. 

-Jó napot kedves Jimin! - szólít meg kedves hangon, és egy mosolyt vélek felfedezni a mondatában. 

-Jó napot doktor úr! - köszönök vissza, majd Kook le ültetett egy székre. 

-Nos mi a panasza? - kérdezte érdeklődve, mire barátom válaszolt helyettem. 

-Szóval reggel nagyon megfájdult a feje, és bántja a szemét az erős fény azon túl… - Itt közbe vágtam Kook szavainak. 

-Láttam a kezeimet! És nem homályosan hanem sokkal élesebben, mint az elmúlt hetekben. - fejezem be a mondatom majd Jk ismét a kezemre tette az övét. 

-Ez jó hír. Akkor nézzünk egy szem vizsgálatot. Milyen állapotban vannak a látóidegek. - válaszol nekem, majd a tollával valamit firkant egy papírra és átadja nekem. - Menjenek fel a 3.emeletre ott a 321-es szobába kopogjanak be. - adja ki az utasitasokat. Lassan felálltam a székből és az ajtó felé vezetett párom. A folyosóra kilépve fülemet hangos zaj csapja meg, gondolom a doktor úrra várnak ennyien. A kívánt emeletre érve kísérőm leültetett, majd a kívánt ajtón bekopogott. Nem kellett sokat várni nyílt a falap és a nővér elvette tőlem a papírt. Majd vissza sietett a vizsgálóba. Kis idő után ismét nyílt az ajtó… 

-Park Jimin!? - szólit meg egy női hang megint, mire felpattantam ültő helyéből, és Kook segítségével az ajtóhoz léptünk. 

-Én vagyok!- válaszoltam neki aggódva. 

-Jöjjön…, elnézést maga nem jöhet be. - szól barátomhoz ami kicsit megrémített, de nagy nehezen elengedtem a kezét, majd a nővérke segített tovább. 

-Jó napot! Dr. Kim át küldte a kartonját. - szólt hozzám egy férfi hang. - Szóval élesebben lát!? Ez nagyon jó hír. - mosolyogja el a mondat végét, majd mellém lépett. - Na most akkor evvel a szemcseppel kitágitom a pupillát, és megnézem mi a helyzet. - hamar csepegtetett a szemeimbe, ami teljesen elhomályosította  a képeket előttem. Kb 20 perc után egy szerkezethez kellett üljek és egy képet kellett nézek benne. Ami hol élesebben láttam hol homályosan. Ahogy készen lettünk segített a nővérke kimenni, majd vissza ballagtunk Dr. Kimhez. A folyosón ismét csend honolt mint egy zombi filmben. Barátom végig a kezemet fogta így bátorított engem. 

-Figyelj kicsim, ha rossz hírt mond, ha jót én kitartok melletted. Ne félj… - nem tudta befejezni a mondatot, mert nyílt a falap és megint a nővér hangját hallottam meg. 

-A doktor úr már várja. - evvel Kook segített felállni és a vizsgáló felé vezetett. Bent kis segítséggel sikerült az asztal előtti széken helyet foglalnom párom mögém állt, majd a vállamra tette a kezeit.