Reader-chan: – Szóval, albínó vagyok. De amúgy meseszép lennék fehér haj és bőr nélkül is, így születtem. A szemeim megigézően vörösek, mélyrehatók.
Én, suttogva: – Uramisten, baszd meg...
Reader-chan: – Szóval ma reggel jó idő volt, ezért hosszú ujjú pólót vettem és bekentem a modelleket megszégyenítő pofim naptejjel. Feltettem a márkás, szexi napszemüvegemet, azt bementem a gimibe szédíteni mindenkit, aki nem vak vagy aszexuális.
Én közben halkan és finoman tépem a háta mögött a hajam.
Reader-chan: – Beértem a suliba, s mialatt mindenki a nyálát csorgatta rám, bementem az osztályomba, és leültem a hátsó padba, ahol a suli második legszexibb diákja ül...
Én: – Akkor itt most megállítalak drágám, és beperlem az iskolát.
Reader-chan: – Most mi van?
Én: – Kezdjük azzal, hogy az albinizmus tényleg egy gyönyörű megnyilvánulása az emberi sokszínűségnek. Viszont: NINCS AZ AZ ISTEN, HOGY A HÁTSÓ PADBAN ÜLJ! Állami rendelkezés, hogy az albínó diáknak a legelső sorban, ablak mellett, behúzott sötétítő függönynek félig vagy teljesen háttal kell ülnie!
Reader-chan: – Oh... ezt nem tudtam.
Én: – Krisztus a Mennyben, ezért olvasol utána a dolgoknak, hogy ne írj ilyen orbitális faszságokat! Hol marad a piros vagy zöld lencsés szemüveged, ami a fókuszodat és a színlátásodat segíti?
Reader-chan: – Ööö...
Én: – Miért hagyod ki azt, hogy albínóként a távoli vízusod olyan borzalmas, hogy hivatalosan látássérültnek minősülsz, a szemtekerezgésedről nem is beszélve? Miért nem említed meg a bazi nagy szerencsédet, aminek hála még integrálhatónak minősülsz az állami oktatásban, háh?
Reader-chan: – Egyszer nem vagyok racionális és rögtön nekem kell esni?
Én: – Bocs, csak unom, hogy már te is azzal akarsz olvasókat szerezni, hogy fogsz valami átlagostól eltérő egészségügyi állapotot és a tényleges érintettek vagy az alapvető teljes diagnózis ismerete nélkül beállítod valami izgalmas, irigylésre méltó dolognak. Menj már a fenébe.
Reader-chan: – De ha őszintén és pontosan írnék le egy ilyet, nem tudnék annyi szexuális energiát generálni az olvasókban, hogy végigolvassák a sztorit!
Én: – Akkor mondjuk írj minőségi történetet, hogy ne kényszerülj ilyenre!
Reader-chan: – Miért akarod mindig a nehezebb utat választani?!
YOU ARE READING
Reader-chan beleszól
RandomMi lenne, ha Reader-chan, vagy a saját magunk által kreált karakterek bele tudnának szólni abba, amit velük teszünk meg a történetinkben? Biztos lenne egy kis mondanivalójuk.