Reader-chan beleszól

Fizetés előtt

Én: - Menj már le a boltba légyszíves. Írni akarok egy új fejezetet a Boku no Hero sztorimhoz.

Reader-chan: - Melyikhez?

Én: - Hmm... mondjuk az Aikáról szólóhoz.

Reader-chan: - Tíz perc és jövök.

*Húsz perc múlva*

Én: - Ez kicsit sokáig tartott.

Reader-chan: - Alkudoznom kellett, de tessék.

Ledobja az asztalra a bevásárló szatyrot.

Én: - Na lássuk, miből élünk... hát ez meg mi?

Reader-chan: - Mi mi?

Én: - Hol vannak a vesszők?! Meg a pontok?

Reader-chan: - Felmentek az árak, és hónap vége van...

Én: - De hát... hogy fogok így írni? Ékezetekből is csak hatot vettél?! És mi ez a sok c betű?!

Reader-chan: - Akciós volt, és így legalább sokszor írhatod majd le azt a szót, hogy cucc, vagy hasonló.

Én: - És az ékezetek?

Reader-chan: - Mondom, hogy hónap vége van! Túl sokat írsz, a számlánkon már alig van művészi igényesség! Hogy akarsz így megtakarítani legalább egy bekezdésre, hm?

Én: - Jó, és hogy szerezhetnék még többet?

Reader-chan: - Olvass, vagy tudom is én... szerezz kritikákat! Azok sokat adnak!

Én: - Na látod, ez már ötlet. És honnan szedjek kritikákat?

Reader-chan: - Mondjuk célozd meg az olvasók azon rétegét, amelyik képes érdemi kritikát írni. Sokaknak bevált. De vigyázz azokkal, akik keverik a ly-t és a j-t, vagy módszeresen kihagynak egy-két betűt, mert ők is csórók, mint mi. Könnyen lenyúlhatják a kártyáidról az értelmi mondatfogalmazást és helyesírást, hogy aztán lemon jelenetekre költsék.

Én: - Micsoda pernahajder emberek élnek köztünk...

Reader-chan: - Te nem akarod ezt csinálni?

Én: - Napról napra élni +18-as jelenetekből? Nem rossz ötlet, de azért szeretnék tisztességesen megélni egyenlőre. Azért ha a turkálóban látsz valami érdekes vérfetőzés vagy daddy kink témájú okádékot, hozd már fel azt is, azt meglátjuk mi lesz.