*Klikk*
Én: – Hé, mi a...
Reader-chan: – Bocsi, ez kell!
Én: – Az istenit! Jössz vissza! Feljelentelek engedély nélküli fotókészítésért!
Reader-chan: – Egy kihíváshoz kell!
Megtorpanok: – Hogy mihez?
Reader-chan: – Upsz...
Én, ismét megiramodva: – TE KIHÍVÁSOKAT CSINÁLSZ?!
Reader-chan: – Nem!
Én: – Szarul hazudsz!
Reader-chan: – Most már ez az életem! Nem állíthatsz meg!
Végre utolérem, kirúgom a bokáját és elveszem a telefont: – Na most megvagy! Lássuk csak... Reader-chan profil... kihívások... Külön könyv csak a kihívásoknak?!
Reader-chan: – Hagyjál! A rajongóimnak csináltam!
Én: – Egy szaros követőd sincs, mert történeteket sem írsz! Milyen rajongókról beszélsz te?
Reader-chan, már-már zokogva: – Te ezt nem értheted!
Én: – Édes isten... na lássuk... tíz tény magamról... egy videó ahogy táncolok... képek rólam... mi a fene, ez a Wattpad jelszavad?!
Reader-chan: – Kihívtak, érted?! Muszáj volt megcsinálnom!
Én: –Na jó...
Megfogom és felrántom a padlóról, leültetem egy székre és nekikezdek: – Először is: Nem csinálsz kihívásokat...
Reader-chan: – De!
Én: – Nem! Jómagam is csináltam ilyeneket, aztán rájöttem az igazságra: A kutyát sem érdekli, hogy ki vagy, érted? Az érdekel itt mindenkit, hogy mit írsz. Nem te, hanem a szellemi munkásságod az igazán érdekes és értékes. Hogy mire vagy képes. Magasról leszarják hány éves vagy, hova jársz suliba, mik az osztályod legjobb aranyköpései, és a többi. A normális ember a saját életével törődik, akik meg az ilyeneket nézegetik, veszélyes emberek is lehetnek! Ezért nem teszel fel magadról sohasem képeket és videókat, nem osztasz meg személyes adatokat, mint például a lakhelyed!
Reader-chan: – Tehát baj, hogy a bankkártyáim minden kódja bent van a kihívásos könyvben?
Én: – HOGY MI VAN?!
YOU ARE READING
Reader-chan beleszól
RandomMi lenne, ha Reader-chan, vagy a saját magunk által kreált karakterek bele tudnának szólni abba, amit velük teszünk meg a történetinkben? Biztos lenne egy kis mondanivalójuk.
