Én: – Nos, az új sztoriban a főszereplő új városba költözik a szüleivel.
Reader-chan: – Ez izgi, új környezet!
Én: – Aztán az új sulijában összefut egy naaaaaagyon szexi tanárral vagy diákkal, esetleg a portással, aki most esett ki a nyolc általánosból.
Reader-chan: – Aha...
Én: – Egy nap alatt egymásba szeretnek, mert a főszereplő tökéletes, ahogy élete szerelme is. Ja igen, mert az az ember lesz élete szerelme.
Reader-chan: – Ez hogy jön össze?
Én: – A sors is egymásnak teremtette őket. Felmennek a főszereplőhöz, vagy a párja lakására...
Reader-chan: – A szülők ezt hogy engedik?
Én: – Engedékenyek, soha sincsenek otthon, ja és nagyon gazdagok, ezért a főszereplő márkás holmikban jár a sarki közértbe minőségi zabkekszért.
Reader-chan: – Ez egyre kevésbé tetszik.
Én: – Másnap a két főszereplő összeszűri a levet ott, ahol épp rájuk jön.
Reader-chan: – Fúj.
Én: – Várjál, várjál... aztán, ha nem yaoit vagy yurit írunk, a főszereplők közül az egyik már másnap rá is jön, hogy teherbe esett... a szülők üvöltenek, de persze elfogadják... aztán ikreik születnek... vegyes ikrek...
Reader-chan: – Ezt egyre jobban unom.
Én: – Aztán valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve a maffia belép a két szerencsecsomag életébe, és piff-puff, akció, mert a párkapcsolati szálról az utolsó ínig lenyúztam mindent az első két fejezetben.
Reader-chan: – EZ AZ ELSŐ KÉT FEJEZET VOLT?!!!
Én: – Naná! Eldöntöttem, hogy olyan gyorsan hámozom ki a sztorit a héjából, amilyen gyorsan csak lehet!
Reader-chan: – Mint egy elrontott krumplipucolás. Csak az a gond, hogy ebből már semmi ehetőt nem fogsz kifőzni.
YOU ARE READING
Reader-chan beleszól
RandomMi lenne, ha Reader-chan, vagy a saját magunk által kreált karakterek bele tudnának szólni abba, amit velük teszünk meg a történetinkben? Biztos lenne egy kis mondanivalójuk.
