Vele született sors (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐈𝐗. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

A hét hamar elrepült. Iwoney előkerülése utáni naptól Destiny egy kisebb méretű, de ijesztő kígyóval a nyakában járta a kastélyt. Úgy gondolták ekkora méretben nem okoz felfordulást és rémületet a diákok között. A szobában Wreen és Tiny gyakran kuporogtak az egyik sarokban, miközben a Grindelwald lány hárpiája és Iwoney marták egymást és a rendbe tett szobából káoszt csináltak. Szerencsére a madár, aki idő közben a Hádész nevet kapta, az anyja nagybátyjának tiszteletére, már kevésbé szeret a gazdája vállába kapaszkodni, Helyette vígan el van a szobában, vagy repked az udvaron békésen.
Destiny napja nem volt túl inger dús. Reggeli után az órákon ült és figyelt, délután pedig tanult a könyvtárban. Egészen hamar feldolgozta a tényeket, miszerint az új barátja az édesanyja társa volt. Des boldogabb volt, mint éltében bármikor. Végre volt valaki, aki rengeteget mesélhetett neki Cesarielről. Pénteken a reggeli után a pincébe sietett a barátai társaságában. Eleinte nekik is szokatlan volt a lány nyakában csüngő állat, de miután elmondta miként történt minden azon az estén, a többiek is megbarátkoztak Iwoney-val.

-Szép jó reggelt Grindelwald – köszöntötte gúnyos mosollyal az arcán Malfoy a lányt.

Tiny szinte figyelembe se vette a fiút. Biccentve haladt el mellette és besétált a terembe. 

-Néha igazán megtisztelhetnél azzal, hogy legalább visszaköszönsz, ha már egy házban vagyunk.

-Hello Malfoy – felelte unottan, majd leült Lea jobb oldalára, tekintve, hogy a bal oldalon Wreen foglalt helyet, más hely meg nem volt a barátai körül.

-Tiny, a kígyód olyan mérges fejjel néz rám. Szerinted meg akar ölni? – húzta össze magát a lány, miközben halkan, sipító hangon pánikolt.

A Grindelwald lány rezzenéstelen arccal nézett előre, miközben hátra dőlt.

-Igen. Valószínűleg alig várja, hogy a nyakad köré tekeredjen és erősen rászorítson. Szerinted úgy néz ki, mint aki meg akar ölni? – mutatott a kígyóra, aki befészkelte a talár alá magát, majd a lány kulcscsontjára helyezte a fejét.

„A barátnőd őrült, ha azt hiszi teszek vele bármit is.”

Destiny felkuncogott, majd elhallgatva nézte, ahogy apja sebesen belép a terembe. Névsor olvasással kezdte és a Harry Potter névnél leragadt. Des megforgatta a szavait, ahogy Piton piszkálni kezdte a fiút. Ron Weasley nevén pedig maga Destiny lepődött meg. Vigyorogva könyvelte el magában, hogy ideje lesz megkeresnie Ron testvéreit, az ikreket és eltölteni együtt egy délutánt. Az ajtón becsapódva repült be egy madár, levéllel a karmai között. A Grindelwald lány homlokon csapta magát, majd idegesen kifújta a levegőt.

-A francba veled Hádész. Azt reggelinél kellett volna hoznod, te zakkant.

Gyorsan kikapta a repkedő hárpia kezéből a levelet, aki aztán a vállára szállt és erősen belemart. Woney alig tudott az éles karmok elől elmenekülni. A gazdája kezén keresztül csúszott le az asztalig és gubózott össze a lány tanszerei fölött. Apja a fejét rázva nézett a lányára, majd kiosztotta a párokat és a feladatot, amit az órán kellett befejezniük. Tiny Wyatt mellé került. Gond nélkül, szinte némán dolgoztak együtt. Már teljesen kész lettek a saját főzetükkel, mikor az egyik Griffendéles srác elrontotta a sajátjukat, mivel az egyik hozzávalót rosszkor adta hozzá. Tiny háttal állt nekik, mégis mintha megérezte volna a közelgő bajt, a legutolsó pillanatban fordult meg és kezét felemelve akadályozta meg a főzet kiömlését. Meglendítette a jobbját, hogy a folyadékot eltűntesse.

-A tűzön volt a kondér, amikor hozzáadta a főzethez a tarajos sül tüskéjét, igaz? Nos, Destiny egy súlyos balesetet előzött meg. Mostanra már tele lenne vörös foltokkal és a gyengélkedőre tartana. A figyelmetlensége miatt levonok egy pontot a Griffendéltől.

A lányára emelte a tekintetét, aki a főzet korábbi helyét nézte azóta is, majd enyhébb hangon hozzáfűzte:
-Viszont Grindelwald kisasszony miatt kap a Mardekár két pontot.

Óra végén Tiny megköszönte a két pontot az apjának, majd kibontotta az érkező levelet. Hagrid írt neki, hogy szeretné elhívni teázni és beszélgetni egyet.

-Nem lenne gond, ha mennék?

-Dehogy. Tudom, hogy jó barátodnak tartod azt a melákot. Siess, ne várakoztasd meg sokáig.

-Köszönöm – intett hálásan a nevelőjének, majd a saját klubhelységükbe sietett, onnan pedig fel a szobájába, hogy lepakoljon.

Hamarosan a kastély mellett rohant, nyakában Woney-val, nyomában Hádésszal. Először a kastély mögé ment, ahol szabadjára engedte Iwoneyt, hogy a boa teljes méretével elmerülhessen a Fekete-tó vízében, majd azután vette az irányt Hagrid kunyhójába. Kopogás után benyitott az ajtón. Az óriás nem volt egyedül, két Griffendéles diák vendégeskedett nála. Destiny köszönt nekik, majd elterült a földön, mikor az óriás fekete kutyája Agyar rávetődött és összenyalta az egész arcát üdvözlésképpen. A lány nevetve felállt, majd letörölte az arcát.

-Ne haragudjatok, hogy ilyen illetlen vagyok. Destiny Grindelwald, a bájital óráról.

-Én Harry vagyok, ő pedig Ron.

-Igen, tudom. Ron idősebb testvéreit ismerem.

-Ők is sokat meséltek rólad – jegyezte meg a vörös hajú fiú. Legalább nem kell nekik elmagyarázni a családja sztoriját és remélte, hogy maguk között Harrynek is ejtett erről pár szót és nem fog rákérdezni.

-Azért hívtalak el titeket, hogy ismerkedjetek meg. Destiny ugyan Mardekáros lány, de a legkedvesebb, akivel valaha találkoztam – simogatta meg a fejét Hagrid a hatalmas tenyerével.

-Ne haragudj apám mai viselkedése miatt Harry. Ő elég sokszor ilyen.

-Piton? Ó, ugyan már. Hagyd csak, nem te tehetsz róla.

Az óriás kedvesen kínálgatta nekik a süteményt és a teát, amit ő készített. Des megtanulta az évek alatt, hogy a két dolog külön-külön borzalmas volt, viszont, ha a süteményt beleáztatta a teába és úgy harapta, nem törik bele a foga. Illetve olyan otthonosan mozgott a félóriás barátjánál, hogy észrevétlenül csempészett cukrot az italába. Rengeteget beszélgettek az iskoláról, mivel Hagrid érdeklődött a gyerekek első hete alatt tapasztalt dolgokról.
A beszélgetésből Iwoney hangos morgása zökkentette ki, majd egy apró rezgés, ami a kunyhóban is feltűnt, ahogy a felakasztott edények egymáshoz érve zörögni kezdtek. A lány felpattan, hálásan megköszönte a süteményt és a teát.

-Ne haragudjatok, de most rohannom kell. Jó volt veletek beszélgetni. Majd ismételjük meg valamikor – szólt vissza az ajtóból, majd rohanni kezdett a tó felé.

Hádész, aki eddig a kunyhó tetején várakozott, sietősen a lány után repült. A tó partjához érve mindketten lelassítottak. Des a víz szélénél állt meg és akárcsak Cesariel régen, ő is halkan elsuttogta a kígyó nevét. Ő ugyan nem láthatta, de a szemében egy halvány, mégis erőteljes vörös fény futott végig. A boa kitört a vízből és egyenesen az apró lány felé úszott. Pár centire állt meg Destiny arcától, aki komoran nézett rá, miközben felvonta a szemét.

-Mit csináltál?

„Én mit csináltam? Az az idióta polip volt, aki odalent él. Felidegesített a folytonos kötekedésével és egy kicsit a tó fenekéhez döngöltem.”

-Ki tanította azt neked, hogy az erőszak megoldás, Iwoney?

„Sajnálom, máskor vissza fogom magam. Jól érezted magad a barátodnál?”

-Igen. Jó volt beszélgetni vele. Na meg szereztem két új barátot – mesélte az idő közben kisebb méretre változó kígyójának izgatottan.

A nyakába véve indult el a kastélyba, miközben intett Hádésznak, hogy neki sincs csavargás. A hárpia a vállára repült, kivételesen ügyelve arra, hogy se gazdájának, se Woney-nak ne okozzon sebesülést. Egészen rájuk esteledett, mire visszaértek a klubhelységbe. Csatlakozott a baráti társaságához és lefekvésig beszélgettek együtt. Egy hét alatt egészen össze szoktak és ezt Tiny imádta. Boldog volt velük, az iskolában, ami az élete részévé vált. Teljesnek érezte magát Iwoney-val az oldalán.