Vele született sors (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐗𝐈. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

Az elkövetkezendő napok hol unalmasan, eseménytelenül teltek, hol pedig tanulással és házi feladatok írásával zajlott. Bár Destiny számára az összes elsős varázslat, bájital vagy mágiatörténelmi esemény már vontatott volt, annyiszor volt lehetősége hallani az évek alatt, hogy ő maga kívülről tudott szinte mindent a tananyagból. Szabadideje rengeteg volt, amit időnként Iwoney mellett töltött, vagy a barátainak segített, hogy ők is könnyebben haladjanak a tanulással. Egy reggel viszont úgy határozott, hogy szüksége lenne egy kis kikapcsolódásra a Weasley ikrekkel, így reggelinél a Griffendél ház asztalához huppant le Ron mellé, mire a vörös hajú fiú fuldokolva engedte vissza a narancslevet a poharába a fekete-zöld talár láttára.

-Te sem vagy egy kulturált Weasley - csóválta meg a fejét a mardekáros, majd a szemben ülő Fred és George felé tekintett. -Hiányoztatok fiúk.

-Nézd már George, milyen édes.

-Végre eszébe jutottunk Fred - ugrották a lányt az ikrek.

-Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy sokkal jobb társaság vagytok, mint Malfoy.

-Ugyan, kérlek. Még szép, hogy jobb társaság vagyunk.

-Pedig jóban is lehetnétek, mindketten a Mardekárban vagytok - szólt közbe egy szintén első éves, de a lány számára ismeretlen fiú George mellől.

Destiny szúrósan tekintett rá, mire felé nyújtotta ijedten a lekváros és egyben vajas kenyerét.

-Kérsz?

-Ki a fene vagy te?

-Seamus Finnigan - válaszolta az ír fiú és elhúzta a kenyerét Des elől, miután rájött, hogy a lány valószínűleg nem kér belőle.

-Á, akinek az üstjét Longbottom megolvasztotta.

-Így pontosabb, igen - szégenykezett a fiú, miközben a félig fülelő, mégis mélyen hallgató Neville piros arccal hajtotta le a fejét Piton lányának kijelentésére.

-Én Dean Thomas vagyok - intett Destiny felé a Seamus mellett ülő sötét bőrű diák.

-Remek. Mit csináltok ma? - fordította fejét újra az ikrekre, akiknek az arcán hatalmas vigyor ült, hogy a lányt csakis ők érdeklik.

-Egy találmányon dolgozunk Freddel. Délután gyere át a mi klubhelységünkben és megmutatjuk.

-Akár segíthetsz is - bökte meg Fred Des orrát, mire a Grindelwald lány felkuncogott.

-Ott leszek - vigyorgott az ikrekre. -Úgy is sokat kell mesélnem nektek. Rengeteg minden történt, mióta visszajöttünk ide.

Talán folytatta volna a mesélést a lány, mivel nem túlságosan érdekelte a többi asztalnál ülő diák, de ekkor hat kuvik egy nagyobb csomagot helyezett le Harry Potter elé. Mindenki kíváncsian figyelte a történteket, míg Harry közelebb hajolt Ronhoz és Tinyhez, hogy felolvassa a mellé kapott levelet. Des egy pillanatra meglepődött, de aztán eszembe jutott a Hagrid kunyhójában töltött idő és az az éjszaka, amikor együtt menekültek Frics és a hatalmas három fejű kutya elől, amelyek ezek szerint barátság félét kötöttek Harry, Ron és Destiny között, de legalább is Harry láthatóan bízott a lányban mardekáros mivolta ellenére is. A pillanatnyi döbbenet után elmosolyodva hajolt közelebb a fiúhoz, aki McGalagony üzenetét olvasta, miszerint Harry egy Nimbusz 2000-es seprűt kapott és este hét órakor Wood a kviddics pályán fog neki külön edzést tartani.

-Gratulálok Harry, ez fantasztikus - vigyorgott Tiny, mivel tényleg őrült Potter sikerének.

-Köszönöm Destiny - hálálkodott a szemüveges, miközben az ajándékozó professzor felé is suggalt egy köszönet nyilvánítást. Ronnal hamar vissza is tértek még órák előtt a szobájukba, hogy meg tudják lesni Harry seprűjét.