Vele született sors (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐈. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

1986 október 31.

A mai nap a visszaemlékezés ideje. Öt évvel ezelőtt, 1981 októberének 31.-ei éjszakája maga volt a pokol. Több tragikus eseményről kaptunk hírt. James és Lily Potter életét vesztette, kisfiúk Harry pedig csecsemőként győzte le a varázslóvilág legsötétebb, legrettegettebb alakját.

Cesariel, a mágusok hősies védelmezője életét vesztette. Alapos kutatásaink és hosszadalmas utána járásaink bizonyítják, hogy védelmezőnk egy harc miatt sebesült meg, mely az életét ontotta. Albus Dumbledore eme szavakkal búcsúzott el a harcos védelmezőtől öt évvel ezelőtt.

"Volt szerencsém személyesen ismerni Cesarielt. A legelső pillanattól fogva lenyűgözött az a temérdek hatalom, mely benne élt. Ereje túlontúl nagy volt, ám csak akkor használta, ha szükség volt rá. Emlékszem fiatal, esendő gyermek voltam, aki azt hitte a világ minden baját a vállán cipeli, mikor először belépett az életemben. Ő már akkor az életéért küzdött minden percben, mégis kibírta idáig sebesülten, erejét vesztve.
Megismerhettem ennek az apró lánynak a hatalmas élettörténetét, a benne rejlő érzéseket, hogy ki ő valójában és mi a tetteinek az oka, és nyíltan ki merem jelenteni, hogy nem ismerek Cesarielnél erősebb teremtényt. Sem fizikailag, sem lelkileg.
Biztos vagyok benne, hogy most sem hagyott minket cserben és nem úgy távozott ebből az életből, hogy nem hagyott hátra nekünk semmit. Remélem a következő életedben kevesebb szenvedést és fájdalmat kell átélned. Nyugodj békében!"

Perselus Piton idegesen hajtotta félbe a folyóirat lapját, majd komótosan elhelyezte a legnehezebb könyvének lapjai közé, a többi mellé. Nem értette miért kell minden évben felidézni az akkor történteket. Lily Potter mindig is fontos volt az életében, a halála óta pedig nem is tudott senki másra úgy tekinteni, mint egykor a nőre. Szaggatottan eresztette ki a levegőt, majd a mellette szuszogó kislányra tekintett. A másik gondja pedig a békésen alvó gyermek volt. A kandallóban lobogó lángok éppen, hogy megvilágították a csöppség orcáját, ám ez nem zavarta Perselust. Ő ismerte a legjobban a kislány minden egyes arcvonását.

-Olyan apró vagy még. Korai lenne megtudnod mi a sorsod - simított végig a lányka ezüst színű haján, majd megigazította a lecsúszott a takarót, nehogy megfázzon a hűvös éjszakán.