Vele született sors (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐕𝐈𝐈. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

Destiny amint belépett a nagyterembe, elfogta a nosztalgikus érzés. Minden év szeptemberét ebben a teremben töltötte, így neki ez nem volt újdonság, ahogyan a csodálkozó osztálytársainak. Az egyetlen különbség, hogy most nem az apja mellől kukucskál ki az asztaltól, hanem a diákokkal együtt lépett be. A süveg, amit McGalagony helyezett ki lassacskán dalra fakadt. Des ugyan ismerte a dalt, most viszont, hogy részben neki szólt, sokkal jobban tetszet neki.

-Akit szólítok, tegye a fejére a süveget, és üljön le a székre, hogy beoszthassák! Abbott, Hanna!

Ahogy ennek rendje-módja, a lány, akit szólítottak, kisétált, fejére helyezte a süveget, majd leült és várt. A süveg hamarosan el is kiáltotta magát.

-HUGRABUG!

-Bones, Susan!

-HUGRABUG!

Perselus bátorítóan a lányára nézett, aki ugyan izgult, mégis bátran mosolygott apjára és türelmesen várt a sorára.

-Granger, Harmione!

Egy göndör loboncú, búzgó lányka szaladt a süveghez és vadul a fejére kapta. Ő már a sokadik diák volt, akit beosztottak, de ő volt a legjobban bezsongva.

-GRIFFENDÉL!

Egy nagyobb darab fiúcska elesett, mikor ő volt a soron. Sokan felnevettek körülötte, Destiny pedig fejcsóválva nézte a sok kacarászót. Miután beosztották a Griffendélbe, először úgy rohant az asztalhoz, hogy elfelejtette levenni a süveget. Ezen már Des is elmosolyodott egy aprót.

-Grindelwald, Destiny.

Az egész nagyteremben csend lett, csak néhányan kezdtek suttogni a lány nevével és Gellert Grindelwalddal kapcsolatban. Szorongva kilépett a sorból és a McGalagony mellett elhelyezkedő székre pattant. A tanárnő ráhelyezte a fejére a süveget, amit a gyermek elfelejtett felvenni, majd az rikkantva üdvözölte, amit csak Destiny hallhatott.

-Nocsak, egy Grindelwald. Már azóta várok erre a pillanatra, mióta hatévesen először betetted a kastélyba a lábad. Érdekes kislány vagy te. Tudod, hogy édesanyád összes erejét örökölted? Nem, mégsem, rosszul mondtam. Sokkal több erőt kaptál tőle, mint amennyi neki volt, emellett van benned egy rész Grindelwald is. Noha soha nem találkozhattam vele személyesen, sokat tudok róla. Kétlem, hogy majd olyan lennél, mint az apád. Sokkal nagyobb dolgokat viszel majd véghez. Nem feltétlenül jókat, de nagy dolgokat. Na meg persze édesanyád sem volt teljesen ártatlan. Azt vallotta, ha a jó és a rossz tulajdonságok egyaránt megtalálhatóak valakiben, csak az győzheti le a gonoszt. Ezért választotta Grindelwaldot apádnak, hogy te a hatalmas erőddel a Potter fiú mellett küzdj a "Nagyobb jó érdekében". Apád jelmondata motiváljon ettől a pillanattól téged is, de csak óvatosan. Ne válj Gellert Grindelwald méltó utódjává. Az utadat kijelöltem, tehát a MARDEKÁR a te házad!

A lány teljesen leblokkolt. Nem értette mi történik. Végig hallgatta, hogy milyen ereje van, hogy a Potter fiú mellett a helye és ne kövesse az apja példáját, erre a Mardekárba került be? Az említett ház asztalánál visszafogott tapsvihar hallatszódott, mely felébresztette Destinyt a kábulatból. Sokkolódva indult leülni, miután levette a fejéről a süveget.

-Gratulálok kislány! Büszke vagyok rád! - vigyorgott rá Dylan.

-Én is gratulálok magamnak, hogy ugyan abba a házba kerültem, amibe a legnagyobb sötét varázsló - morogta halkan Des.

Ránézett a nevelő apjára, ki büszkén tekintett a lányára, míg Dumbledore és McGalagony inkább feszülten pillantgattak felé. Csak nem lehet ennyire nagy a baj, járt a fejében.