Vele született sors (𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑷𝒐𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒇𝒇.)

🥀 𝐗. 𝕮𝖍𝖆𝖕𝖙𝖊𝖗 🥀

Csütörtökön Destiny fáradtam indult el az elsőrepülés órájára. Eliot próbálta feldobni a lány kedvét, ám arra az arcra egy halvány mosoly sem akart felrajzolódni. Wreen aggódva nézte a barátnőjét. Ő volt mellette, mikor Tiny éjszaka rémálmok hadával küszködött. Többször ébredt fel izzadtan és kimerülve, de egyetlen információt sem osztott meg Wrennel. Egész nap komoran ülte végig az órákat és csak akkor válaszolt, mikor a tanárok kérdezték. Az sem dobta fel a Grindelwald lány kedvét, hogy a repülés órán is a Griffendéles diákokkal voltak együtt. Ellenben Malfoy ömlengése irritálta. Eleget hallott arról, hogy a fiú milyen profi módon tud repülni és már kedve lett volna lecsapni, mikor Madam Hooch megérkezett. Elmagyarázta a diákoknak hogyan kell a seprüt irányítani, majd Tinyre kacsintott. A lány keserű mosolyra húzta a száját, ami nyomban el is tűnt, mikor a tanárnő mások felé fordult. Rengeteg repülés órára is besurrant kisebb korában, így kérdés nélkül tette, amiket látott, illetve pár perce elmondott Madam Hooch. Destiny, Wyatt és Wreen szerencsések voltak. A seprű rögtön felemelkedett a kezükbe. Lea harmadik próbálkozásra járt sikerrel, míg Eliot fejét hamarabb eltalálta a seprű, minthogy a kezébe landolt volna. Ezt még megismételte párszor, mire Tiny odalépett és megragadta a makrancos seprűt és kicserélte a sajátjával, mindezt rezzenéstelen arccal, miközben mások hangosan nevettek. Szúrósan körbe nézett, mire a nevetés elhalkult teljesen.

-Figyelem: sípszóra mindenki erőteljesen rugaszkodjon el a földtől! - szólt a tanárnő, miután tartott egy rövid előadást a seprű helyes megüléséről és kéztartásról. -Fogjátok erősen a seprűt, emelkedjetek fel egy-két méter magasba, azután enyhén előre dőlve szálljatok le szépen.

Mielőtt belefújhatott volna Madam Hooch a sípba, Neville hamarabb elrugaszkodott, mint kellett volna. A tanárnő ijedten parancsolta le onnan a fiút, de Neville egyenesen haladt felfelé. Des a tanárnő mellett állt, így nyugodt hangon közölte vele, hogy felmegy érte. Lába közé vette a seprűt és elrugaszkodott vele, majd a fiú után indult. Éppen időben ért oda, mivel Neville a sokktól lecsúszott a seprűről. A lány a talárjánál kapta el és szorosan megragadta azt. Nagyot nyekkent a nehéz súly miatt, de tartotta magát és lassan levezette magukat a földre.

A tanárnő rögtön a stressztől pánikoló fiúhoz rohant, míg Des a Tiltott Rengete felé nyújtotta a kezét és az arra elkószált seprűt visszairányította magukhoz.

-Sokkot kapott. Szerencse, hogy nem esett nagyobb baja. Elviszem a gyengélkedőre, hogy kapjon egy kis nyugtatót. Amíg vissza nem jövök, senki nem nyúl a seprűjéhez. Aki repülni merészel, az a Roxfortból is repülni fog, mielőtt még annyit mondana, hogy kviddics! Köszönöm a segítséget Destiny. Kap a Mardekár ezért öt pontot. Gyere fiam!

Átkarolta a sokktól sírva fakadó fiút, majd elvitte a gyengélkedőre. Malfoy harsányan felnevetett.

-Láttátok azt a bamba képét?

Des ujjai ökölbe szorultak és készült megütni a nevető fiút, mire Wyatt megragadta a karját.

-Ne tegyél semmi olyat, amivel bajba kerülhetsz.

-Itt az a vacak, amit a nagymamája küldött Longbottomnak - emelte fel Malfoy Neville nefeleddgömbjét.

-Add ide, Malfoy - lépett elé Harry.

-Itt hagyom valahol, ahol Longbottom könnyen megtalálja. Mondjuk...egy fán - A szőke fiú rögtön felpattant a seprűjére és elrepült vele. - Gyere, és vedd el!

Harry is felrepült a magasba Hermione sikítása és tiltakozása ellenére is.

-Tiny, csinálnod kell valamit - fordult az ezüst hajú lány felé Lea rémülten.