A tündér hercegnő (Befejezett) [A.K. f.f]

Part 3

Mikor feljött az a megoldás, hogy Steve keres nagyot dobbant a szívem. Mielőtt feladta volna a próbálkozást gyorsan felvettem.

-Halo
-Jó estét Miss. Spein! Rogers vagyok akinek ma nekiment a folyosón.
-Igen emlékszek. Mit szeretne?
-Csak megszeretném kérdezni mikor lenne ideje egy engesztelő vacsorára?
-A hétvégén ráérek
-Mit szólna a szombat estéhez?
-Nekem tökéletes! Ha du. 6ra ottvagyok az jó?
-Igen! Szombat du.6ra várlak akkor.
További Jó estét Miss. Spein
-Magának is Mr. Rogers!

Boldogan tettem le a telefont és mielőtt elfelejteném elmentettem a számát. A mosolyt az este nem lehetett levakarni az arcomról és egy ideig nem is bírtam vissza aludni ugyanis a napokat számolgattam. 3 nap múlva lesz szombat addig elkell mennem valami tökéletes ruhát venni. Meg is van a holnapi programom. Mivel Em is írt amíg aludtam, hogy holnap nem ér rá ezért egyedül megyek el vásárolni.

*Másnap*

Reggel 8kor keltem. Mikor felkeltem elmentem a wcre. Majd kikóvályogtam egy kis kávéért. Miközben fölt le a kávém kapcsoltam be valami műsort és kávé fogyasztás közben azt figyeltem.

A hírekben megint feltűntek az emberek által "Bosszúállók "-nak nevezett különlegesebb emberek akik csak pár kütyü és injekció miatt olyan erősek. (Akkor még nem tudtam, hogy az egyik úgy belopja magát a szívembe.)

*Pár órával később*

Mikor lett anyi életkedvem felkeltem a kanapéról majd elmentem tusolni. Majd felöltöztem.

Utána bezártam az ajtót lementem belültem a kocsiba és már suhantam is a plázához.
Mikor oda értem elkezdtem boltról-boltra járkálni és két laza óra után megéheztem így lecipeltem a szatyrokat majd visszamentem valami kajáldát keresni.

Evés után még benéztem pár boltba majd egy fél óra után elindultam haza felé.
Hazafelé menet elgondolkodtam mióta meghalt Frigga az összes barátomat ellöktem és nem is kerestem másokat mert túlságosan elvoltam foglalva. Vagyis akkor így éreztem és csak nem akartam mással beszélni. Ha nem lenne az én két idióta mégis szerethető unokabáttyám akkor nem lett volna egy támaszom sem mert mindenkit ellöktem magamtól.
És ez azért is olyan fontos mert senkinek nem mondtam a randimat. Már ha ezt lehet annak mondani. Senkitől nem merek tanácsot kérni azért mert bátyáim kiakadnának ide jönnének és megölnék vagy csak megfenyegetnék, hogy maradjon távol tőlem Emily-t meg nem ismerem annyira, hogy elmerjem neki mondani vagy nem.
Ezekkel a gondolatokkal értem haza és mivel a parkoló házba nem volt senki ezért mielőtt kivettem volna a csomagtartóból a csomagokat az előtt gyorsan és feltűnés mentesen összezsugoritottam a csomagokat egybe. Így könnyen bírtam felvinni őket.
Mikor felértem elpakoltam mindent és felhívtam Em-t.

-Szia Lis -mondta kicsit hangosabban a kelleténél miután felvette a telefont.
-Szia Em mesélni valóm van -igen úgy döntöttem elmondom neki hátha.
-10 perc múlva a kávézóban -mondta ami engem is meglepett
-Oké ott leszek -alig bírtam kimondása de már tette is le.

Tehát van 10 percem oda érni.
Mivel nem öltöztem át így csak összeszedtem a szükséges dolgokat (telefon, pénz, iratok, kulcsok, stb.)
10 perc alatt oda is értem és beléptem megláttam Em-t az egyik asztalnál. Gyorsan oda mentem megöleltem és már faggatott is.

-Mi az amit mesélni akarsz? És ha valami olyan kibúvót akarsz, hogy még rendelsz én már megtettem helyetted. -mondta teljesen felpörögve.
-Szombaton randim lesz! Már vettem ruhákat délelőtt de teljesen tanácstalan vagyok -mondtam miközben figyeltem minden szavamra a reakcióját. Ami először értetlenség, majd döbbenet és a végén boldogság volt.
-Miért csak most mondod? Elmentem volna veled vásárolni. Mióta tudod? Miért nem mondtad el azonnal? -a végére már kicsit számonkérőbb volt de akkor is boldog.
-Nem tudtam és féltem, hogy-hogy reagálsz. -hajtottam le a fejem
-Ha több ilyen hülyeséget csinálsz esküszöm nem kapsz több sütit -mondta fenyegetően de a szája sarkában ott bújt a mosoly. Ami kiis tört mikor én elkezdtem nevetni.

*Pár órával később*

Eddig a kávézóban beszélgettünk minden kis apró részletet átbeszéltünk és egészen zárásig ott voltunk majd a kocsik mellett is beszélgettünk és csak amikor már fáztunk akkor indultunk mind a ketten haza. Most szálltam ki a fűtött autóból és a parkoló másik felén egy fekete alak rajzolódott ki ami megindult felém. Én mit sem törődve a fura alakkal leginkább a fáradtságom miatt. Mikor már kinyitottam volna a lifthez vezető ajtót ami egy kóddal nyílik. Motor hangja. Majd valaki a számhoz teszi a kezét amiben valami kendő volt. A tűz erőm lévén az ilyen emberi dolgok nem hatnak rám de úgy lefogott, hogy mozdulni sem bírtam. A sok kamera miatt nem akartam varázsolni ezért minden erőmmel azon voltam, hogy megmozdítsam a kezem a legkisebb mozgással. Ekkor valami megszabadított az ismeretlen embertől én meg mivel azon voltam, hogy a kezemben legyen minden érő így a hirtelen jött "szabadságtól" térdre rögtön majd hátra néztem és elkezdtem feltápászkodni. De mikor megláttam ki volt a megmentőm a döbbenettől újra a földön végeztem.

Steve Rogers amerika kapitány pajzsával. Az az ember aki egy pillantásával megbolondítja a szívem ütemét és az az ember akit mindig szidtam a Tv előtt azért mert egy injekció miatt lett erős és ezáltal hős is. A két ember ugyan az. Azért nem szerettem a Bosszúállókat mert míg mások keményen edzenek táborokban addig a Bosszúállók minimum fele egyik napról a másikra lett hős. Mikor feldolgoztam valamennyire a tényt Steve már kiütötte az ismeretlent és felém kezdett el jönni amikor hozzám ért felségitett majd a motorjához vezetett, felültetett majd ő is felszált. Mikor hátra néztem láttam, hogy rengeteg fekete furgon jött be a bejárón. Mikor beindította és megéreztem az idegességet a testtartásán átöleltem. Pillanatok után elindúlt majd a furgonból (addigra kiszállt pár ember) elkezdtek tüzelni amitől nem féltem mert a töltény elporladtak a közelemben. Pár ember meg oda ment az idegenhez és próbálják felébreszteni. (Vagyis én ezt szűrtem le amikor nézték a pulzusát és pofozkadták) Visszafordúltam Steve-hez majd mégjobban hozzábújtam. (Ugyanis a pajzsát a motor elejére tette) Majd élveztem a szelet ami a hajmba kapott.
Csak élveztem a helyzetet és nem gondolkodtam. A pillanatnak éltem.
Akkor eszméletét fel mikor egy nagy épületnél megállt a felvonó előtt ami lassan felemelkedett majd beengedett.
Egy hatalmas garázsba kerültünk ahol rengeteg autó állt. Leparkolt majd leszállt a motorról utána lesegített engem is majd a pajzsát hátára tette.

Derekamat átölelve tolt konkrétan a lifthez mert én még mindig nem tudtam feldolgozni azt, hogy ő amerika kapitány. Mikor beértünk a liftbe egy ismeretlen hang szólalt meg.

-Üdv Mr.Rogers melyik emeletre kíván menni?
-57. Emeletre vigyél Péntek!

-Jobban vagy? -kérdezte még mindig szorosan tartva engem miközben nézett engem
-I..Igen j..jól csak kicsit még felkell dolgoznom. -mondtam miközben belenéztem gyönyörű tenger kék szemeibe.
-Örülök! Itt biztonságban vagy! -mondta egy lágy mosoly kíséretében amit viszonoztam.

Elég hamar felértünk majd mikor kinyílt a lift ajtó egy olyan kép tárult elém amit még álmaimban sem gondoltam, hogy valaha ez történik velem.

(Írói utószó: Bocsi a helyesírási hibákért de általában este jön az ihlet így nem mindig vagyok toppon amikor írom és néhány dolgok amit az autocorrek javít ki nem veszem észre ha rosszra javít. Bár nappal sem tudok írni😅😅)

(Ui.: Remélem eddig tetszik🥰)