A tündér hercegnő (Befejezett) [A.K. f.f]

Part 17

(Most nagyon belehúztam ennek az írásába ugyanis már van is egy új könyv ötletem. Vagyis kettő és még pontosan nem tudom ennek a végét, hogy fogom kivitelezni. Viszont addig nem akarom egyiket sem elkezdeni ameddig ez nincs befejezve. Ennek következményeként sokszor lehet, hogy egy héten 2 vagy 3 részt is kiteszek de az is lehet, hogy csak egyet. Na mindegy a lényeg, hogy ha tetszik és olvassátok.)

Jó olvasást🥰

"Valahonnan ismerős a nevük."

Na mindegy biztos csak hasonlít a nevük. Befelé menet nézegettem az aktájukat így nem figyeltem az éppen felém suhanó Pietro-ra. Megérzés miatt felnéztem de már késő volt. A következő pillanatban mind a ketten a földön ültünk szét szórt papírokkal és fejünket fogva. Ütközéskor olyan szépen összefejeltünk, hogy azt még megtervezéssel sem lett volna olyan pontos.
-Au. Bocsi Elisa de nem láttalak.
-Én se figyeltem. -mondtam majd fejfogva hátradöltem a füvön. Pietro is hasonlóan tett.
-Mennyivel mentél? -kérdeztem mivel tenylegnagyon fájt a fejem.
-Nemtudom. Meg nem mértem le.
-Kéne dolgoznom de ez most elvette minden kedvemet. -mondtam majd egy legyintéssel az összes papír mellettem volt egy kupacban.
-Ne is mond. Amúgy te mit kerestél kint?
-Jött az a férfi akinél nemrég voltunk. Hozta az adatokat.
-Vagyúgy
-Hát ti? -kérdezte Loki. Valamit beszéltek Thor-ral és gondolom nem minden napi, hogy 2 ember fetreng a fűben
-Összeütköztünk. -mondtam
-Hogy? -Thor
-Nem figyeltünk és mivel szupergyors vagyok így nem bírtam megállni
-Jót fetrengtek? -Loki
-Aha sokkal jobb mint dolgozni -mondtam majd becsuktam a szemem és élveztem a délutáni Nap sugarait.
-Ez megtisztelő Lady -Pietro
-Mi?
-Hogy ilyen jó társaság vagyok
-Én egy szóval sem mondtam, hogy jó társaság vagy csak azt, hogy jó fetrengeni a fűben
-Ezzel most belegázoltál a szívembe Lady-m
-Najo ez már túl kedves megszólalás. Hányingerem van tőle -Loki. Erre a kifejezésére csak jót nevettünk majd ők ketten tovább álltak.
-Miért nem csináltunk ilyet hamarabb Lady?
-Mert eddig nem tudtad, hogy jófej vagyok. Amúgy mi ez a Lady?
-Miért is ne? Kell egy frappáns név ami miatt a Kapitány kinyírhat -mondta mintha a világ legkönnyebb dolga lenne ami miatt nevetnem kellett.
-Mi az, hogy én nem tudtam, hogy Te vagy jófej. Örülhetett, hogy egy ilyen mint Én szobaáll veled. -mondta miközben felült, kihúzta magát és sértődötten de láttam a mosolyt a szája sarkában.
-Bocsánat, hogy ilyet mertem mondani Őfelsége. -na erre már nem tudta visszatartani a nevetését.
-Mostmár mennem kell. Sok a munka és holnaptól meg több -mondtam nagyot sóhajtva
-Nem nem -mondta és felkapott majd egy eldugottabb padnál letett. -Még nem beszélgettünk.
-Mit szeretnél tudni?
-Még én sem tudom de ha már nincs mit csinálnom akkor legalább ne dolgozz.

*Pár órával később*

Már csak azt vettük észre, hogy megy le a nap.
-Szerintem menjünk.
-Hercegnő. Uram. Kész a vacsora kérem menjenek enni.
-Máris. -mondtam és már indultunk is.
-Nem hittem volna, hogy ennyit beszélgettünk Lady.
-Én se -ekkor korgott egy nagyot a hasam.
-Hallom nagyon éhes Lady. -mondta majd a semmiből felkapott. Olyan hirtelen jött, hogy úgy belekapaszkodtam a nyakába azt hittem megfújtom.

Beértünk a konyhába ahol már mindenki ott volt. Megállt és letett. Kicsit forgott velem a világ így kaptam egy támaszt amit szívesen elfogadtam.
-Máskor szólj.
-Az úgy nem lenne buli.
-Nekem így se volt -közben oda vezetett a szokásos helyemre ami Thor és Cap között volt majd oda futott húga melletti székhez amire le is ült.
-Meg mindig forog a világ.
-Ha lehet máskor ne fojts meg.
-Ha lehet máskor ne csinálj 1 nap 2 is fejfájást.
-Nem ígérek semmit Lady.
-Mivan? -Tony
-Ezt én is szeretném tudni. -Cap. Kicsit megfeszült így megfogtam a kezét és rakulcsoltam a kezem.
-Mikor jöttem vissza a kaputól az iratokkal VALAKI -néztem rá Pietro-ra -egy pillanat alatt fel lökött úgy, hogy szerintem fél óráig biztos hasogatott a fejem.
-Nem csak neked. -Pietro
-Eddig mi is tudjuk. Mivel egy 20 percet biztos fetrengettetek ott a fűben -Thor
-Utána meg beszélgettünk és mikor szóltak, hogy kaja korgott a hasam majd se szó se beszéd felkapott és már itt is voltunk. Ami rohadt szar érzés volt.
-Legalább nem csak én tapasztaltam meg. És mostmár talán belátja Pietro is.
-Szerintem nem is rossz. Inkább bulis.
-Lady? -Cap
-Ja igen az úgy jött, hogy amikor a fűben fetrengtünk elkezdtünk poénkodni és csak úgy jött. -Pietro

Cap egy ilyen "megöllek" nézéssel díjazta.
-Megmondtam. Lady segíts! -majd elbújt az egyik oszlop mögé. Kénytelen voltam felnevetni ugyanis pont ezt mondta, hogy ha megakarja ölni akkor állítsam majd meg.
-Előjöhetsz. Nem fog megölni
-Ha szemmel lehetne már megtette volna. -ordított ki az oszlop mögül
-Cap? -erre rám emelte a szemét és kérdőn nézett -Ugye nem ölöd meg?
-Nem. Előbújhatsz Pietro! -kiáltotta a második mondatot erre Pietro kinézett mejd mikor látta, hogy tényleg nem bántja előjött.

*Vacsora után*

Mikor felértünk a szobába Cap elment fürdeni én addig az adatokat kezdtem el tanulmányozni. Egyszer egy kár fonódott körém.
-Meddig dolgozol?
-Nem hagy nyugodni. Olyan ismerős a testvérpárnak a neve és nem tudom honnan. -momdatom végén hátra döntöttem a fejem és egy ideges sóhaj hagyta el a számat.
-Mit segítsek?
-Nem tudsz. Kivéve ha van olyan szerkentyűd ami megmutatja, hogy honnan ismerősek.
-Nem nincs de valahol biztos megvannak
-Elmegyek fürdeni és inkább aludjunk.
-Tudod, hogy rám mindig számíthatsz.
-Tudom. -mondtam majd felálltam és belebújtam ölelésébe.
-Szeretlek Steve.
-Én is Szeretlek Sor. -a név hallatán kicsit bekönnyeztem és még jobban hozzábújtam.
-Valami rosszat mondtam? -kérdezi aggódva
-Nem. -mondtam majd felnéztem -Csak azok szoktak így hívni akik feltétel nélkül szeretnek. Ez....nekem most többet jelentett mint az előtte lévő Szeretlek.
-Tehát ha azt akarnám mondani, hogy Szeretlek ajkor csak mondjam azt, hogy Sor -kérdezte furán
-Nem csak nem mindenki szokta a Soroya nevem használni pedig imádom. Olyan különleges.
-Pont hozzád illik. -mondta majd megcsókolt.
-Najó -váltam el tőle -Mostmár tényleg elmegyek fürdeni.

Fürdés után felhúztam Steve poloját és egy rövidnadrágot ami nem segített semmit. Mikor beléptem láttam, hogy Steve már alszik. Vagyis úgy tűnt.
Bemásztam mellé hozzábújtam.
-Szeretlek Kapitány! -mondtam majd becsuktam a szemem
-Én is Szívem! Én is Szeretlek! -úgy kipattantak a szemeim mintha valami rosszat álmodtam volna.
-Te nem alszol?
-Nem. Nélküled már nem tudok.
-Akkor a 3 hét alatt.....? -kérdeztem félve
-Hát nem nagyon de amikor valami olyasmit csináltam azt kimerültségem miatt. -hajtottam le a fejem és Steve mellkasát kezdtem el nézni
-Sajnálom
-Hé Rose. Nézz rám. -fogta meg az állam -Nem a te hibád. Nem tudhattad és nem tudták ők se.
-Jó de akkor is rossz érzés. -erre nem válaszolt csak megcsókolt.

Az este már nem beszéltünk csak élveztük egymás társaságát majd elaludtunk.

Azt nem tudom, hogy Ő vagy én aludtunk el hamarabb de azt tudom, hogy összegabajodva hajtottuk a fejünket álomra.