A tündér hercegnő (Befejezett) [A.K. f.f]

Epilógus

Augusztus 31

Ma van anagy nap. Ma megyek férjhez. A kisbabánk gyorsan növekszik ami miatt felkerestünk egy Zadíni gyógyítót aki elmondta, hogy mind a kettőnk miatt nől ilyan gyorsan. Steve szuperkatona génje és az én erőm miatt ketszer olyan gyorsan nől tehát másfél-két hónap múlva meg fog születni. Anyám eléggé kiakadt úgy mindenen.
Ha a nagymamám nem lett volna ott akkor sem Steve sem a baba nem élne szerintem. Kissebb családi vita tört ki azon a napon. Amíg anyám és a nagymamám él addig nem kell átvennem a trónt. Sőt utána sem, mert a nagymamám felajánlotta, hogy összehoznak egy tanácsot akik uralkodnak majd helyettem csak ha nagyon nagy baj van akkor kell nekem parancsolgatni.
A nagymamámnak még a dédmamám mesélte ugyanis mivel ő is sokáig élt és szerette volna nyugiban élni.

Térjünk vissza egy kicsit a a közelebb múltba. Egy hete költöztünk el ugyanis addig pakolgattunk/költözködtünk. Egy hete mikor már szinte mindent össze pakoltunk az utolsó estén mondunk el mindent a többieknek. Viszonylag jól fogadták.

Vissza a jelenben. Éppen itt ülök a sminkes asztalom előtt és nézem a natúr szemsminkem és a matt vörös rúzst forgatom a kezemben ami kicsit csillog így még jobban hasonlít a szememre. Apropó szemem mivel csak a szűk kőr jön el az esküvőnkre így nem kell állcáznom. 

-Nem is tudom lányok....
-Kérlek Beth egyszer élünk. -kérlelte Wan
-Steve amúgy is szereti amikor valami kiemeli a vörös szemeidet. -erősködött Pep
-Jó. Talán de előbb felveszem a ruhám.

A ruhám maga csipke volt és sellő fazonú. A fazon miatt mégjobban latszik a gömbölyödő hasam. Visszatérve a ruhára a tetején szív alakú nem túl nagy dekoltás volt látható. Ejtett vállú volt a ruha teteje így a karommat fedte csak a csipke a vállamat szabadon hagyva. Felhúztam hozzá a fehér magassarkúm ami egy kicsit csillog.

Kiléptem a fürdőből a szobába ahol a csajok már vártak. Kilépve tátott szájjal néztek rajtam végig amit nem is értettem hiszen segítettek a ruha vásárlásnál. 

-Mostmár nem ellenkezhetsz a vörös rúzs miatt.
-Oké -egyeztem bele hiszen nekem is tetszik csak eléggé vad az eskövőhöz de hát én is az vagyok nem?

Miután kész lettem kopogtak. A férfiak voltak ott. Nat szépen sorba állította őket miközben engem Pep nyugtatgatott. 

-Jöhetsz. -kiabált be Nat
-Na akkor gyerünk. 

Kilépve az ajtón egy a férfiak sorfalat álltak miközben a kezük a szemük előtt volt.

-Jól van fiúk. Háromra levehetitek a kezeteket. Egy.....Kettő....Nem les. -szólt ingerülten Nat.
-Meddig kínzol? -szólt Pi.
-Három.
A szóval együtt az elöttem álló férfiak elkapták a kezüket és tátott szájjal néztek rajtam végig.
-Gyönyörű vagy. -szólt először Buck
-Hajas babának igaza van. -Tony
-Hihetetlen milyen szerencsés Steve -Pi
-Nincsenek rád szavak húgi -mondta bekönnyezve Loki aki szinte rögtön letörölte a könnyeit.

Miután mindenki megdicsért szóltak a lányok, hogy kezdeni kéne. Az esküvő a bázis udvarán volt. A sátor szerű pavilon kis emelkedőjén ott állt Steve. Én láttam de Ő engem nem. Takarásban vagyok és Tony próbált nyugtatni ugyanis őt kértem fel miszerint kísérjen oda. Odin ad össze így ő ott vár Steve mellett. A koszorús lányaim (név szerint: Wanda, Pepper, Natasha) sétáltak a sorok között. Pár perc múlva felcsendült az én bevonolú zeném így Tonyba karolva elindultunk. 

Kis csokromat jobb kezembe tartva miközben bal kezemmel kapaszkodtam Tony jobbjába. Mosolyogva haladtam a sorok között. Közelebb érve láttam, hogy Steve bekönnyezett. Oda érve még Tony megfenyegette halkan Stevet majd ő is elment a saját helye felé.

Mindenki leült körülöttünk majd Odin elkezdett beszélni de nem igazán figyeltem ugyanis Steve kékjei elvonták a figyelmem. 
Odin közelebb jött a serleggel ami biztosítja azt, hogy addig élünk míg a másik. Oda nyújtotta nekem majd egy ősi igét mondott el miközben a benne lévő főzetet megízleltem. Utánam átnyújtotta Steve-nek. 
A serleg után jöhetett a gyűrű. Az esküre sem nagyon figyeltem amit elismételtünk mind a ketten ami után felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt. 

-Elisabeth Spein elfogadod hites férjedül Steve Rogers-t?
-Igen! -jelentettem ki magabiztosan

-Steve Rogers elfogadod hites feleségedül Elisabeth Spein-t?
-Igen! 
-Megcsókolhatjátok egymást!

A csók és a szertartás után minden felpörgött ami szerintem csak az miatt volt mert még teljesen ektázisba voltam.

***

Kicsit ugrottunk az időben. Már majdnem másfél hónapja Mrs. Rogers vagyok.
Már igen nagy a hasam és az esküvő óta nem is varázsoltam.
A napok csak úgy elröppentek. De most, ahogy várjuk a kisbabánk születését (akinek a nevét azért nem tudjuk meg biztosra mert nem akartuk tudni a nemét) úgy hosszabbodnak a napok. Mintha nem is 24 órából állna hanem 48 vagy 72 órából.

Steve elsem mozdul mellőlem főleg mióta várjuk a szülést. A Zadíni orvosom itt maradt velünk de a bázison így ha bármi van hamar oda tudunk menni.

Minden nap más és más látogat minket de nem csak fél vagy egy órára hanem déltől egészen késő estig maradnak mindig. Sokszor már idegesítenek.

Tegnap Natasha volt itt egészen éjfélig de nem akart itt aludni. Nagy nehezen engedtem haza olyan későn de tudom, hogy tud magára vigyázni.

Reggel éppen keresek egy könyvet olyan 9 óra lehet mikor megéreztem valami nedveset a combomnál.

Elfolyt a magzatvíz!

-Steve! Elfolyt a magzatvíz! -ordítottam el magam. Mivel drága férjem fent volt az emeleten. Sebes lépteket hallottam de közben megkellett kapaszkodnom a polcba ugyanis jött egy fájás.
Az összekészített sport táskával jött le majd segített beszállni a kocsiba. 15 perc volt az út kocsival de Steve úgy hajtott, hogy 7 perc alatt ott voltunk.

Az orvosi szobába érve lefektettek majd a csajokon és Steve-n kívül mindenkit kiküldtek. Steve is csak azért maradt bent mert kikötöttem az orvossal meg az elején.

***

Fájdalmas órák után végre a kezembe foghatom a lányomat és a fiamat.

Igen ikrek.

Ezt még az orvos sem tudta. Lehet örökölnek az erőmből mind a ketten lehet nem de én attól függetlenül nem fogom jobban szeretni egyiket sem.

-Mi a nevük? -kérdezte a nővér aki segített az orvosomnak
-Raquel Nova Rogers. -mondtam kislányom nevét.
-A kisfiúé?
-Félix Orion Rogers. -mondta Steve.

Igen mind a kettő babáknak különleges nevet adtunk hiszen nekünk ők is különlegesek.

Így ma Október 10.-én végre teljes lett a család.
Boldogabb már szinte nem is lehetnék. Szerető férjem van, szerető családom, és mostmár két tündéri gyermek édesanyja vagyok. Nem gondoltam volna, hogy egyszer én aki Rosa Soroya Elisabeth Spein-ként lett anyakönyvezve egyszer egy ilyen szép életet élek egy hős mellett és már nem csak én nem vagyok a régi de a nevem sem.

Úgyhogy had mutatkozzak be újból.
A nevem Rose Soroya Elisabeth Rogers. Steven Grant Rogers a második világháborús szuperkatona felesége/szerelme vagyok. 2 gyermekének Raquel és Félix édesanyja.

Vége

Remélem tetszett a könyvem ugyanis ez volt az első és a legelején nagyon féltem, hogy-hogy lesz és egyáltalán fogja valaki olvasni de egy olyan pozitív élménnyé vált az írás, hogy azt el sem tudom mondani.

Köszönöm a visszajelzéseket. Hálás vagyok akik az elejétől fogva olvasták a könyvem és remélem elégedettek voltatok vele.