A tündér hercegnő (Befejezett) [A.K. f.f]

Part 6

Tegnap este még beszélgettünk Buckyval de én közben elaludtam nemtudom hogyan.

Reggel amikor felkeltem egy idegen szobába voltam ami szerintem Bucky-é de nemtudom mert csak este jártam itt. Amikor körbe néztem itt is három ajtó volt található az egyik kondolom a kijárat. Megpróbáltam azt ami nekem telibe szembe volt és igen jól gondoltam, hogy neki is ugyan olyan elrendezésű szobája mint nekem. Kikukocskáltam az ajtón és mikor láttam, hogy tiszta a terep visszasiettem a szobámba.

De ekkor még nem tudtam, hogy felettem véve.

Mikor visszatértem saját lakrészembe. Átöltöztem majd ránézétem az órára és akkor tudatosult bennem, hogy még nagyon korán van de akkor hol volt Bucky mert a szobájába nem volt. Így inkább lementem a konyhába és mivel már csak 1 nap és szombat így elkezdtem agyalni mit is huzzak fel. A konyhába leérve megláttam Bucky-t és Tonyt beszélgetni.

-Reggelt -köszöntem
-Inkább hajnalt Elisabeth -mondta Bucky
-Netán nem tudott aludni vagy mozgalmas volt az éjszakája?
-Az első. Ha mozgalmas lett volna az éjszakám már nem mindenki élne a toronyba veled az élen. -láttam a meglepődötséget a szemébe de nem is baj. Oda mentem a kávéfőzőhöz és mint megmentőmre úgy néztem az éppen lefolyó kávéra.
-Mikor adnál vért a vizsgálathoz?
-Kávé után
-Akkor miután megittad a kávéd gyere le a laboromba.
-Oké -szerintem már nem is hallotta a válaszom majd Bucky-hoz fordultam -Meddig voltam kiütve?
-Hát nagyjából 1-2órát nem sokat
-És te? Nem bírtál visszaaludni
-Nem az álmok után sosem.
-És Tony? Ő miért volt fent?
-Na azt nem tudom de majd kérdezd meg. Amúgy nem mutatja ki a vér eredmény, hogy máshonnan való vagy? -a második mondatot nagyon halkan mondta, hogy csak én halljam meg
-Megtudom azt is változtatni.
-Nem lepődök meg
-Jó reggelt -jött le Steve
-Jobbat -mondtuk szinte egyszerre
-Lis hát te?
-Rossz éjszakám volt
-Szólhattál volna
-Nem akartalak felkelteni
-Rajtam meg se lepődsz? -kérdezi Bucky felháborodva
-Nem nagyon eddig te mindig hamarabb voltál fent mint én és egyszer sem akartál válaszolni miért is
-Igaz
Ameddig ők elfoglalták egymás figyelmét én már mentem is volna a laborba de nem tudtam hol van így a lift előtt megáltam és épp Péntek segítséget akartam volna kérni amikor utánam szóltak.
-Csak így faképnél hagytál Elisabeth ez fájt -mikor hátra néztem láttam, hogy szívére tette kezét.
-Nem de megittam a kávét és megyek le Tonyhoz ahogy ígértem neki.
-A labor kettővel lent van de elkisérlek mert nem bízok Tonyban
-Köszi de nem kell
-Nem kérdés volt
Mondta és beszállt mellém a liftbe ami levitt kettő szintet.
A labor valami eszméletlen volt mindig szerettem a technológiát csak miután apám meghallt nem volt ki tanítson ugyanis apám techno zseni volt.
Olyan otthonos volt a sok kütyü közt. Mintha még mindig élne.
-Na végre -mondta Tony és én eddig bírtam tündökölni a sok kütyüben -Azért még ma vegyük le a vért és ha lehet ne nyúlj semmihez sem nem értesz ilyen fejlett technológiához.
-De értek -mondtam miközben tovább néztem az ismerősebbnél ismerősebb kütyüket.
-Nem hiszem el.
-Pedig ez az igazság. Apám sokmindenre megtanított és egy techno zseni volt. -néztem Tonyra és büszkén kihúztam magam.
-Elbeszélgetnék vele -én is ha még élne
-Az kicsit nehéz lenne -mondtam már halkabban
-Netán rossz a viszonyotok? -kérdezte de én inkább leültem a székre és hagytam, hogy levegye a megváltozott vérem egy részét. -Valami rosszat mondtam? -kérdezte mikor már nem csapolta a vérem.
-Nem csak már meghalt apám és kicsit még fáj -mondtam és próbáltam semmi érzelmet kimutatni de mikor Steve szemébe néztem tudtam, hogy nem hisz nekem és átlát az álcán.
-Sajnálom. -mondta tudom, hogy neki is megölték a szüleit és azt is, hogy bármennyire is tagadja hiányzik az apja nem csak az anyja.
-Semmi baj. Ennyi is volt?
-Igen mehetsz ha szeretnél -ennyi kellett köszönés minden nélkül visszamentem a szoba részlegre egyenesen a szobámba majd előhalásztam a telóm.

*Kicsöng*
-Hugi hajnali 5 mi a fenét akarsz -igen hajnali 5 volt és én felhívtam drága Loki bátyám mert kellett a lelkifröccs
-Álmodtam
-És mit jót vagy nem?
-Apámmal
-Jaj hugi tudod, hogy vigyáz rád -Loki volt az egyetlen aki mellett tudtam aludni rémálmok után és akinek mindig kiöntöttem a lelkem ilyenek után. Thor mindig csak utólag értesül róla és mindig leszid, hogy miért nem mondom el hamarabb de neki eddig éltek a szülei Loki jobban átérezte eddig és már egy jó 7-8 hónapja nem volt rémálmom ezért csak Lokit mertem felhívni. Thornak még friss a seb nem akarom felszakítani.
-Tudom de hiányzik és nemrég voltam egy olyan laborba ami nagyon hasonlított az övéjére -eddig bírtam kitört belőlem a sírás.
-Sss. Nincs semmi baj. Figyelj Ros. Csak a hangomat halld képzeld el ahogy kiszökünk kicsinek az erdőbe. Amikor 8 éves voltál és elkezdtél jobban nyaggatni, hogy vigyelek ki az erdőbe. -ez az elmék mindig mosolyt csal az arcomra hiszen egy meghatározó nap volt számomra. -Emlékszel. Akkor fogadtuk meg, hogy bármi legyen ez a mi titkunk marad és mi sosem bántjuk meg a másikat.
-Hogy felejthetném el -nevettem fel könnyes szemmel -Még a mai napig emlékszek rá és még mennyiszer volt hasznos ez az ígéret
-Arról inkább ne beszéljünk. Sárkánykám. -tudtam, éreztem a mosolyát ha nem tartottam volna magam az ígérethez olyan nagyon akkor Loki már ropogósra sült volna nem is egyszer.
-Jólvan. Ha így játszol hát én is Jégkirály. -na igen az ígéret engem a jéggé fagyástól mentett meg amikor nála volt a jégóriások fegyvere és ereklyée ami Loki "öröksége". Mivel csak ő tudta használni így engem békén hagyott és inkább védett.
-Ha ennyi lenne akkor én mennék vissza aludni ugyanis drága Thor mostohabátyám kitalálta, hogy mi is próbáljuk ki a seger vezetését. Tehát reggel hamar kelek.
-Vagyis fél óra múlva
-Ja úgyhogy. Jóéjcakát drága egyetlen Sárkányom
-Neked is Jégkirály

Ezzel a mondattal le is tettem a telefont majd úgy döntöttem csinálok reggelit.

*Egy óra múlva a konyhában*

-Jó reggelt mi ez a finom illat? -jött le utoljára Clint
-Csináltam reggelit gyere és egyél
-Remélem hagytatok is

Miután mindenki megreggelizett a lányokkal elmentünk mosogatni.
Mikor már majdnem végeztünk Wanda megszólalt.
-Nem bírom tovább, hogy még ne kérdezzem de mit húzol fel a szombati randitokra Steve-vel??
-Még nemtudom de honnan...?
-Steve fejében láttam
-Segítsünk? -megis lepődtem amit Natasha kérdezett
-Hát ti régebb óta ismeritek így az ízlését is jobban tudjátok, úgyhogy ha nem nagy kérés tudnátok -kérdeztem kicsit félénken
-Ha nem segítenénk nem kérdeztem volna meg -nyugtatgatott Natasha
-De van egy baj
-Mi? -kérdezték szinte egyszerre
-Az hogy az összes ruhám köztük amit nemrég vettem az is a lakásomba van.
-Elmegyünk érte velünk biztonságba vagy -Wanda
-Oké
-10 perc múlva legyetek a nappaliba
-Oké -mondtuk Wandával egyszerre

Ezután elmentem fel és rendbe szedtem magam.

A kis válltáskámat (ami nálam volt amikor megtámadtak) magamhoz vettem.
-Mehetünk -mentem le és láttam, hogy a lányok már harci díszbe vannak. Ekkor viszont nem vettem észre a harmadik személyt aki a lift mellett állt.