Rekviem egy árulóért ✓

33. Fejezet

Seokjin akadályként bójákat állít fel az épület előtt, szlalomban kell kerülgetnem őket, aztán kicsit engedi, hogy ráérezzek az autóra és legalább fél órán keresztül szabadon vezethetek, több kilométeres távot teszünk meg, bőven 90 km/órás sebességgel. Azt mondja, a rablás alkalmával az lenne a legcélszerűbb, ha minél gyorsabban és a lehető legkevesebb balesetet okozva tudnánk elhagyni a helyszínt. Feltűnik, hogy ő is csak képletesen beszél Kínáról, nem pedig úgy, mintha én is részt vennék az akcióban. Jeongguknak eljárt volna a szája?

A férfi arcát figyelem, miközben ismét magyaráz valamit és megkérdezem magamtól, bízom-e benne. A válasz igen. Úgy érzem, benne bízhatunk. Mindenesetre nem beszélünk konkrétan a szökésről, bár már majdnem felteszem a kérdést neki, hogy velünk jönne-e. A bosszúja beteljesületlen maradna, ha jönne? Vagy addig egy tapodtat sem mozdul innen, amíg rá nem bizonyítja valahogy A Jokerre a szerelme meggyilkolását?

- Mára végeztünk. Jól haladsz, Hana - ritka, mikor a rendes nevemen hív. - A siker érdekében csak így tovább!

- Köszönöm, amit mondtál. Tegnap.

- Nem lehettem valami hatásos, mert fegyvert szegeztél rá - oké, szóval Jeongguk beszélt neki erről. - Most aztán tudom, mire gondolsz. Az arcodra van írva. Én kértem meg, hogy mondja el, miket műveltek, persze egészséges keretek között. Így jobban fel tudok készülni, ha esetleg közbe kell lépnem valamikor.

- Azt megkérdezhetem, miért törődsz velünk ennyire? Ez is árulásnak minősül, nem?

- Kívülről úgy tűnhet, A Vezérhez vagyok hűséges, de legbelül mindig a meggyőződéseim híve vagyok. Nekem az a fontos, hogy a belső értékrendemnek megfelelően cselekedjek és az emberi életet mindig a pénz fölé helyeztem. Ráadásul - elfordul tőlem, kinéz az ablakon. - Emlékeztettek ránk. Area és én ugyan ilyenek voltunk, csak mi megtehettük, hogy nem titkoljuk az érzelmeinket. Ahogy egymásra néztek, az olyan...

- Értem.

- Öltem embert, nem is egyet. Emiatt nyilván úgy tűnik, mit nekem emberélet, egyel több, vagy kevesebb, kit izgat? Minden kioltott élettel én is kevesebb vagyok. És tudom, ha Area mindezt látja is fentről, nem büszke rám. De én felesküdtem magamnak, megfogadtam, hogy bármi áron megtalálom a tettest, az ő életét is elveszem és utána már nem számít, mi történik. Area várni fog rám és nagy valószínűséggel egy kibaszott nagy lebaszással köszöntene, ha nem két külön helyen végeznénk.

- Ezt úgy érted, hogy...

- Nekem semmi keresnivalóm a mennyországban, Hana. Oda az olyan tiszta lelkű, bűntől mentes emberek kerülnek, mint ő. Épp ezért remélem, hogy tényleg figyel és látja, mennyire igyekszem helyesen cselekedni most.

Szeretettel, gyengéden beszél a nőről, de a fájdalma töretlen. Nem akarom kínozni az emlékekkel, hiába vagyok kíváncsi Areara és arra, hogyan is éltek ők, mielőtt a nő meghalt volna. Seokjin kiszáll az autóból, én is utána megyek.

Ahogy felérünk, engem A Gyalog vár, sálat tekert a nyaka köré és nekem is átnyújt egyet. Ó, hát persze! Megyünk hóembert építeni. Az éjjel sok hó esett, nem volt egyszerű a csúszós utakon kerülgetni a bójákat. A Gyalog még egy sárgarépát is szerzett a konyhából, én pedig kávészemeket csentem A Stratégától, ami remélhetőleg úgysem tűnik fel neki. Ha csak meg nem számolta, hány szem van egy zacskóban.

Elkezdjük építeni a hóembert, érzem a frissen hullott hó, számomra jellegzetes illatát. Ezt mindig úgy neveztem, hogy a hideg illata. A Gyalog kérdezget, sikerül egy kellemes beszélgetést kialakítanunk, ami nem kínos és nincsenek furcsa pillanatok benne. A hóemberünk lassan épül, de annál tökéletesebb. A pulcsim ujjával lesimítom a testét képző nagyobb golyókat, egyenletes felszíne lesz mindegyiknek. Fáznak a kezeim, egyikünknek sincs kesztyűje, de annyira lefoglal a hóemberünk csinosítása, hogy ez a zavaró tényező el is kerüli a figyelmem, amíg a végére nem érünk. Ahogy felkerül a sárgarépa és a kávészemek, azt kívánom, bár Jeongguk is itt lenne. Vagy, hogy vele is építhessek hóembert, csinálhassunk olyan hétköznapi tevékenységeket, amik nem keltenek gyanút körülöttünk és nem kell aggódnunk amiatt, mikor meg akarjuk csókolni egymást. A csók gondolatától is melegem lesz.