Rekviem egy árulóért ✓

13. Fejezet

__________

Az Áldozat követi A Vezért, míg nem megérkeznek a helyszínre és A Gyalog is csatlakozik hozzájuk. Két külön autóval jöttek, fontos az elvegyülés és a megfigyelés. Nem közvetlen egymás mellett parkolnak le, bár a logika azt diktálná. A Gyalog leállítja az autót, ellenőrzi a késeit, amiket a nadrágja övére csatolt, illetve a zsebeibe és a bakancsa szárába rejtett. Ad magának összesen öt másodpercet, becsukja a szemét, elszámol gyorsan tízig. Amikor végez, kiszáll az autóból, egy gombnyomással bezárja és ezáltal biztosítja a csomagtartóban lévő milliókat is. Gyors rablás volt a mai, ő és Az Áldozat elégnek bizonyultak hozzá.

Beéri a társát és A Vezérét, hárman lépnek a magas, sötét épület bejárata elé. Ő üti be a nyolc számjegyű kódot, tartja meg az ajtót és lép be rajta utolsóként. Tudja, mindig így van, ha Az Áldozattal dolgozik, ő hátvéd, egy mozgó páncél. Emlékezteti arra, melyikük is a fontosabb. Ha A Vezérnek választania kellene, A Gyalog esne el.

- Kint várjatok, nem akarom, hogy bejöjjetek. A jelenlétetek fenyegetésként hatna, arra pedig most semmi szükség.

- És ha megkerülik a szabályokat? - kérdezi Az Áldozat, A Vezér erre jelentőségteljesen ránéz.

- Arról tudni fogtok időben.

Nem minden partnert akarnak kiiktatni, viszont akadnak olyanok, akik nem partnerek többé. Csupán egy szerződésben foglalt néhány sor ruházza fel őket ezzel a névvel. Ha repülniük kell, repülnek. Minden A Vezér meglátásain és döntésein múlik, A Gyalog pedig márhozzászokott ahhoz, hogy nem kérdez. Ezekbe a döntésekbe se neki, se mástársának sincs beleszólása.

A Vezér eltűnik egy lakás ajtajában, alacsony, zömök férfi kíséri be. Ahogy magukra maradnak, A Gyalog önkéntelenül is elfordul Az Áldozattól. Az ajtó két oldalára állnak, úgy néznek ki, mint az éjszakai klubokban lévő biztonságiőrök. Telnek a percek, feszülnek az idegek, pattanásig. Nem hallanak bentről semmit.

- Miért csináltál karácsonyfát a szobájából? - Az Áldozat megtöri a csöndet. - Tudod, hogy értem.

Naná, A Gyalog tudja. Túlzásba esett volna? A Vezér azt mondta, segítsenek a lánynak beilleszkedni, már amennyire ez lehetséges. Az új társuk nem könnyíti meg a dolgukat, de ez várható volt. Gyűlöli őket, a pokolba kívánja mindannyiójukat és elég nyomós oka is van rá. A Gyalog sosem tudná ezért megvetni. Inkább együtt érez vele. Ő is gyűlöli saját magát.

- A munkámat végeztem.

Az Áldozat felmordul.

- Megtanítottad már neki, hogyan vágja el valakinek a torkát vagy a térdhajlatban lévő ínakat?

Dehogyis. A lány semmiféle vérengzésre nem áll készen, valószínűleg sikítófrászban törne ki akkor is, ha kést adna a kezébe.

- Rossz a sorrend - mondja A Gyalog. - Megijesztjük.

- A Joker amúgy sem egy kölyökkutya, elég ránéznie valakire és az illető összeszarja magát.

Ez igaz, aligha lehetne vitatkozni az állítással. Mikor A Gyalog megtudta, hogy A Joker is órákat ad majd a lánynak, ráadásul kettesben kell lennie vele, kis híján A Vezér asztalára csapott. Nem jó sorrend, nem jó, nagyon nem jó.

- Hagytál valamit a saját szobádban is vagy mindent átcuccoltál hozzá?

- Miért zavar? - rövid, tömör kérdés. Az Áldozat felé fordul, kiismerhetetlen arckifejezéssel várja meg, míg felveszik a szemkontaktust.