DOUBLE ODDS /Lando Norris Fanfiction/

4

Amelia

Arra ébredtem, hogy valaki az ajtón kopogtat. Először egy lágy, ütemes kopogás hallatszott, majd mintha valaki teljes súlyával ráesett volna az ajtóra. A párnát a fejemre húzva próbáltam kizárni a hangzavart a fejemből és erősen arra koncentrálni, hogy visszaaludjak, vagy legalább eltűnjek. Éreztem, hogy kik, vagyis pontosabban ki lehet az ajtó mögött, de eszem ágában sem volt ajtót nyitni nekik. Nem is értem, hogy Papi miért engedte csak úgy be őket.

Lassan a hátamra fordultam, tekintetemet a plafonon tartva. A tegnap este egy baromi nagy szívás volt. Hiába nyertem, helyette egy rohadt nagy keresztet kaptam a fejem fölé, Bennynek köszönhetően. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szarul viseli a vereséget, de hát mindenki ismeri Bennyt. Tudják, hogy mennyire forrófejű, pontosan ezért is kell meghúznom magam egy pár napig amíg lenyugszik. Főleg azután, amit mondott.

„Vigyázz magadra kislány, mert ha még egyszer az utamba kerülsz, nagyon megbánod".

A dörömbölés közben abbamaradt az ajtón, én pedig nyugodtabban aludtam vissza, próbálva kiűzni minden gondolatot, ami a tegnaphoz kapcsolódott. És Landohoz.

„ – Amelia, jól vagy? – a lábam picit megrogyott, majd egy kéz kapott utánam. Erősen megfogott nehogy elessek, szememben könnyek gyűltek. Becsuktam a szemem és mély levegőt vettem, de a könnyek nem akartak elállni. Homályos tekintettel Landora néztem, akinek az arcán dühöt, aggódást és szomorúságot véltem felfedezni. Miért van itt? Miért avatkozik egyáltalán ebbe bele? Semmi keresnivalója itt, ez az én világom, nem az övé.

Dühösen kirántottam a karom a szorításából. – Jól vagyok.

Értetlenve nézett rám. – Nekem nem úgy tűnik. Az a pasas még nekem is elég ijesztő volt, el sem tudom képzelni, hogy neked mennyire.

-Miért, csak mert lány vagyok? – tudtam, hogy egy felesleges vitát indítok el, és hogy olyasvalamibe kötök bele, amit nem úgy gondolt, de abban a pillanatban nem érdekelt. – Úgy gondolod, hogy minden lánynak szüksége van egy nagy férfire, egy hősre, aki megvédi őt? – Kezemet ökölbe szorítottam. – Hát képzeld, nekem nincs szükségem se egy hősre, se rád, hogy megvédjem magam.

- Amelia, nem úgy gondoltam – kezét óvatosan felém nyújtotta, hangja kedves és nyugodt volt. Miért nem ment még el? Hiszen borzalmas dolgokat vágtam a fejéhez, miért van még mindig itt?

- Nem érdekel – kézfejemmel gyorsan letöröltem a könnyeket az arcomról, majd vissza se nézve otthagytam. „

***

3 napja sikeresen elkerülöm őket, igen őket. Úgy tűnik mostantól mindenhova párosával járnak, mint a lányok a wcre. A városban még úgy ahogy, de eltudom kerülni őket, viszont amikor a pályára jönnek elég nehéz elmagyarázni Papinak, hogy miért van éppen valami nagyon fontos dolgom, valahol máshol. Nem is értem, hogy miért kerülöm őket, bár talán csak nem voltam hajlandó szembenézni azzal, hogy egy hatalmas picsaként viselkedtem aznap a versenyen. Már csak egy hétig kell őket kerülnöm, utána Lando szépen elmegy a versenyére, és talán soha nem jön vissza. A gondolattól kicsit összeszorul a szívem, hogy többet nem látom, de ennek így kell lennie.

-Drágám, bent tudnál maradni még egy picit? Nekem el kell rohannom. – csak bólintok és nézem ahogy papi mögött bezáródik az ajtó. Úgyis van még dolgom a felszerelések rendszerezésével.

Előkeresem a kis listám és hátramegyek a szertárba, körülbelül 1 óra eltelik, ezért felállok, hogy kitegyem a zárva táblát, amikor az ajtó kinyílik és a kis csengő felette elkezd csilingelni.