DOUBLE ODDS /Lando Norris Fanfiction/

8

Lando

Péntek

Szerda reggel óta nem láttam Ameliát, de Charlotte szerint nem ment el, hanem elfogadta a jegyet a hétvégére. Arra számítottam, hogy mostanra már rám töri az ajtót, hogy mégis mit képzeltem magamról, hogy megint ingyen dolgokat osztogatok neki, de ez nem történt meg. Se szerdán, se csütörtökön.

Pénteken reggel az első szabadedzés miatt extrán korán keltem, mert már 8-kor a pályán kellett lennem a csapattal. Amikor lementem reggelizni próbáltam nem túl feltűnő módon körbenézni, hátha csak egy pillanatra is, de megpillantom Ameliát, de nem volt ott. Lehet még alszik, végülis elég korán van.

A hotelból kifelé menet Charlotte elkezdte sorolni a mai tennivalókat, mikor hol kell interjút adnom és a többi szarság ami nem nagyon érdekelt.

- Ami Ameliát illeti, tegnap beszéltem vele... – erre rögtön felkaptam a fejem és máris teljes figyelemmel fordultam az asszisztensem felé. – ... és azt mondta, hogy ma kijön a szabadedzésre úgyhogy elküldöm Michaelt érte és ő majd kihozza a pályára. Ami az interjúdat illeti...

Ezután teljesen kikapcsoltam az agyam és már nem is figyeltem oda semmire, amit Charlotte mondott. Tehát Amelia eljön. Kijön megnézni, hogy hogy versenyzek. A tenyerem hirtelen izzadni kezdett, de hosszú idő óta először nem a stressztől, hanem az izgalomtól.

Eljön megnézni. Csak ez járt a fejemben az odafelé úton.

***

Öt perccel voltunk 11 előtt, de én még mindig nem az autóban ültem. Izgatottam mászkáltam föl alá a szerelők között hátha észreveszem Ameliát a VIP személyek között, de nem láttam sehol. Lehet meggondolta magát és mégse jön el.

Amikor 11-et ütött az óra felhúztam a sisakomat és beültem az autóba. Minden pilótának külön személyre szabottan tervezik meg az autó belsejét, hogy tökéletesen illeszkedjen a pilóta alakjához és méreteihez. Amikor felhúztam a kesztyűmet megszállt egy olyan nyugalom, ami csak akkor jön rám ha ebben az autóban ülök. Becsuktam a szemem és az orromon vettem pár mély levegőt. Ez csak egy szabadedzés, nem lesz semmi.

- Rádió check – hallottam, ahogy Andreas beleszól a rádióba. – Lando hallasz?

- Igen, tisztán hallom, ahogy Zak énekelget a háttérben – válaszoltam komolytalanul. Hallottam, ahogy Andreas felnevetett a vonal másik végén.

- Szuper, akkor minden tiszta. Hamarosan kiengedünk a lágy keverékeken. Daniel a keményeket teszteli.

- Vettem.

Vártam, hogy én is kigördülhessek a pályára, de a fiúk még valamit szereltek az első szárnynál. Oldalra néztem, hogy megigazítsam a sisakom, amikor észrevettem egy barna hajat a tömegben. Charlotte mellett állt, nekem háttal és épp valamin nagyon nevettek. Nem is tudtam, hogy ennyire jóban lettek ezalatt a két nap alatt. Türelmesen vártam hátha megfordul, hogy inthessek neki, de kitartóan a hátát mutatta nekem. Nem hiszem el, hogy nem tudja hogy itt vagyok, hiszen hahó én vagyok a srác a nagy narancsszínű kocsiban.

- Lando mehetsz – szólalt meg Andreas.

Hát akkor erről ennyit. Elkezdtem kigurulni a garázsból, amikor a szemünk összeakadt. Nagyon rövid pillanat volt, szinte egy szempillantás. Ott állt ez a gyönyörű lány, a száját harapdálta, de közben mégis mosolygott. Biccentettem, bár nem hiszem, hogy észrevette, ő azonban felemelte a jobb kezét, ökölbe szorította, hüvelyk és kisujját azonban kinyújtva hagyva megrázta. Halkan felnevettem a kézmozdulaton, mert tudtam, hogy mit jelent.