DOUBLE ODDS /Lando Norris Fanfiction/

5

Amelia

Mindig is utáltam ha valaki irányítani akart. Talán azért mert a szüleim nem élnek, és nincsenek itt, hogy megmondják mit csináljak, hiába van Papi, ő inkább csak egy támasz. Néha ilyenkor belegondolok, hogy mennyivel egyszerűbb lenne minden ha itt lennének. Talán sokkal könnyebben megtudnék bízni az emberekben, talán nem kevertem volna magam ekkora bajba, mint most.

George Tramis az az egyetlen ember, aki mélységesen megijeszt, és ezt ő nagyon is jól tudja. Olyan átható tekintettel nézett rám, mintha mindent tudna rólam, még azt is amit én nem. Nem tudom, hogy hogyan került ide, nem gondoltam volna, hogy ennyire el fog fajulni ez az egész szituáció, de meglettem volna nélküle, az biztos. Főleg, hogy Lando is itt van, nem akarom, hogy megtudja mi folyik a háttérben.

-George figyelj – nagyot sóhajtottam ahogy ránéztem. Próbáltam erősnek mutatni magam, magabiztosnak, hogy ne tűnjek nagyon könnyű prédának. – Nem tudom, hogy mit mondtak neked, de esküszöm, hogy tiszta verseny volt. Minden úgy ment, ahogy megbeszéltük.

Egy darabig nem szólt, csak nézett rám. Utáltam, amikor ezt csinálta, mintha egy élő hazugságvizsgáló lenne. Éreztem Lando-t mellettem, ahogy feszülten figyelte a történteket. George tekintete lassan rólam, a mellettem ülő fiúra vándorolt. Jaj ne.

-Nos, Lando mesélj csak, mivel is foglalkozol – éreztem, ahogy Lando megfeszül mellettem. Hiszen pár perccel ezelőtt már hazudtam egyszer, nem akarom őt is arra kényszeríteni, hogy hazudnia kelljen magáról.

- Ő is oda jár ahova én – válaszoltam gyorsan. George élesen rám pillantott.

- Drága, szerintem a fiú egyedül is tud válaszolni.

Mindketten csendben maradtunk. Éreztem, hogy Lando se akar neki válaszolni, talán azért mert én ezt akartam. Csendben néztünk egymásra, várva, hogy valaki megtörje a csendet.

-Hát ha nem, hát nem – George nagyot sóhajtott, majd odaintett Johnnak. – Bármennyire is meglepődsz drága Amelia, de nem miattad jöttem, hanem a nagypapád miatt.

A torkom automatikusan összeszorult. Mit jelentsen az, hogy Papi miatt jött?

-Mint tudod, már egy ideje a környező területek renoválásával foglalkozom – igen, azzal, hogy felvásárolja őket hogy a saját kis birodalmát építse ki, gondoltam magamban. – Lenne egy ajánlatom Bobbynak.

- Nem hiszem, hogy Bobby el tervezné adni a pályát – szólalt meg Lando feszült hangon. Bólogatni kezdtem, hiszen ebben teljesen igaza volt. A pálya Papi élete volt, ki van zárva, hogy eladja. Nincs annyi pénz, amiért erre igent mondana.

- Azt majd ő eldönti – válaszolt élesen George és felém nyújtott egy papírt. Lassan elvettem és elkezdtem vizsgálgatni.

- Szeretném ha megmutatnád Bobbynak – mondta szinte parancsoló hangon. Bólintottam egyet, bár tudtam, hogy hiába mutatom meg, hiszen ki van zárva, hogy nagypapa eladja a helyet, de annak érdekében, hogy minél előbb vége legyen ennek a beszélgetésnek, inkább csak helyeseltem.

- Nagyszerű – csapta össze örömében a kezét George. – Akkor én nem is zavarok tovább.

Lassan felállt és elindult az ajtó felé. Egy hatalmas sóhaj szökött ki belőlem, mivel tényleg nem miattam jött, ami megkönnyebbülés. Mielőtt kilépett volna az ajtón lassan hátrafordult.

-Sok szerencsét Ausztriában kölyök! – szólt, majd elment.

Döbbenten álltunk egy pillanatig és nem szóltunk semmit. Hiába minden, hogy megpróbáljuk eltitkolni azt, hogy kicsoda Lando valójában, minden hiába. Most már csak azt remélem, hogy egy idő után elfeledkezik róla és arról, hogy találkoztak.