DOUBLE ODDS /Lando Norris Fanfiction/

7

Amelia 

Még a kisvárosomat is alig hagytam el otthon, nemhogy az országot, erre mégis itt vagyok egy idegen országban, több ezer kilométer távolságra az enyémtől. Az utolsó 5 órában Lando és én cseréltünk, hogy tudjon egy kicsit pihenni az előtte álló versenyhétvégére. Szerda hajnalban érkeztünk meg Spielbergbe, az utak szerencsére nagyjából üresek voltak, ezért nyugodtan nézelődtem az utolsó pár kilométernél. Lando halkan szuszogott mellettem, teljesen kiütötte magát, amit nem értek hogyan történt mert rögtön elalvás előtt betolt egy liter cukros löttyöt a benzinkúton.

- Te mégis mit iszol? – néztem rá elborzadva. A kezében tartott valami extrán rikító színű löttyöt, aminek az oldalán egy hatalmas elefánt virított. Lenézett a kezében lévő üvegre, majd megvonta a vállát.

- Nem tudom, találtam és megtetszett rajta Dumbó.

- Okéééé – húztam el a számat. Végülis ő tudja mit ehet ihat, de csak ahogy ránézek instant cukorbetegséget kapok.

- Szeretem az édes dolgokat, ne nézz már ilyen drámaian – forgatta meg a szemét, majd egyszerre benyakalta a fél üveg üdítőt.

- Már megint ez a hülye édes dolog – morogtam halkan, nehogy meghallja.

Most, hogy lassan megérkezünk, elgondolkodtam, hogy mi is lesz ha szétválunk. Ideális esetben kiteszem a szállodájánál, majd keresek valahol egy motelt, hogy aludjak egy kicsit, aztán hazavezetek. Nincs pénzem arra, hogy egy napnál tovább itt maradjak, arra meg pláne nincs, hogy jegyet vegyek a vasárnapi versenyre. Bár, mélyen legbelül, nagyon szívesen megnéztem volna. Szomorúság szorította össze a torkomat, hogy ilyen közel jutottam, és még sincs lehetőségem, hogy megnézzem. Szívás, de ez van. 

Ha megkérném Lando-t, akkor biztos megpróbálna elintézni valami jegyet, de nem akartam kihasználni a kedvességét. Végülis, tényleg nem vagyunk barátok. Nem vagyunk semmik, hogy ilyesmit tegyen értem.

Nagyot sóhajtottam, majd összeráncolt szemöldökkel néztem a GPS-re, ami azt állította, hogy itt le kéne kanyarodnom jobbra... a nagy semmibe.

- Omm, most mi a francot csináljak? – kérdeztem magamtól halkan. Felkelthetném Landot, hátha ő tudja, hogy mi van, de nem akarok életképtelennek tűnni. Egyedül is megtudom oldani.

Végül továbbhajtottam, a GPS pedig újratervezett. Elégedetten dőltem hátra, oké nincs itt semmi baj. Mivel hajnali fél 6 volt, a nap épp csak most kezdett feljönni, egy autó se volt a láthatáron, ezért még azt se mondhatom, hogy csak úgy követhettem volna az előttem lévőt.

Eltelt 10 majd 20 perc, de még mindig nem érkeztünk meg a célhoz, a GPS meg állandóan újratervezett. Mégis mi a szar baja van? Idegesen kattintgattam a kijelzőn, de csak azt értem el, hogy lefagyott az egész.

- Egy nagy szar vagy – mondtam a kelleténél egy kicsit hangosabban.

- Hohohoho – szólalt meg Lando szinte suttogva, de a szemét még mindig csukva tartotta. – Mi a baj?

Idegesen a hajamba túrtam. – Bocsi, hogy felkeltettelek, de ez a szar – mutattam a szóban forgó eszközre – már vagy 20 perce újratervez, de még mindig nem értünk oda a szállodához és nem értem mi van, és egyre távolabb visz a várostól.

Lando megdörzsölte a szemét, nagyot ásított, majd legyintett. – Azért visz ki a városból, mert nem a szállodát tápláltam be.

- Mi van? – kérdeztem, kicsit hangosabban, mint szerettem volna. Oké, nyugalom, tehát az elmúlt fél órában totál azt hittem, hogy idióta vagyok, de kiderült, hogy egyszerűen csak olvasni nem tudok. Kicsit közelebb hajoltam a készülékhez, ami közben újra összeszedte magát, és tényleg úticélként nem a szálloda volt megadva hanem a Red Bull Ring.