Táncra hívtam a halált, mely perzselő léptekkel vágtatott felém. A tét egyszerű volt, övé a lelkem ha tüzem egy perce elillan, ha nyerek akkor megszabadít szenvedéseimtől. Ez a lélekölő keringő évek óta tart, mindig a másik picit akarva taszítja társát a nyomorba.
Nem tudom mikor kötöttünk alkut, vált ilyenné az élet, én csak elvesztem anno a sötétben, és rossz kezekbe kapaszkodva, kerestem azt aki voltam. A halál azóta se ereszt csontos ujjai alól, ínyenc falatja lettem és alig várja hogy fogait belém mélyessze. Vérem biztos mézédes számára, húsom meg dús gyümölcs a rothadó ajkai alatt. Csontjaim meg fűszere keserves kínjaim alatt. Beleimből láncot fűz magának, míg szemeim ékkövekké válnak beesett elnyújt arcán.
Mi volnék ha nem halandó ember? Ki makacsan ragaszkodik valamibe, ami talán sose lel meg. Nekem nincs semmim, mi ide ragasztani, amitől a lelkem megnyugodhatna, meghaltak azok mind velem, mikor a bűn karja megérintett engem.
Kis szikra gyújt lángot bennem, ez az ami életben tart még ellene. De a koma se rest cserfes cselekre, mindig egy akadályt pont suta lábaim elé gördít. Nem vagyok ostoba, tudom mire megy a tét, kénytelen voltam szívemet ezért befeketítve önzővé válni. Ez a tánc egy harc az élő és holtak között, minek kimenetele egy sorsdöntő végzet lesz. Túlságosan beleszerettem a gyenge pillanatokba, ezért maradok még picit, bár lábaim elkoptak, karjaim már leszakadtak. Csoffatt testem járja a táncot tovább, csak kicsit még had csókoljam homlokon a halált mi oly kegyetlen velem, és mégis mézédes vágyat kelt bennem.
YOU ARE READING
Fösvény - novellák
Short Story❝ Acta est fabula.❞ - ❝ A novellaírás olyan, mint egy nagyon hosszú beszélgetés önmagammal, ahol felszínre tudnak kerülni dolgok.❞ ~ K.K.L Covers: @AlexaLiza
