Fösvény - novellák

Piros Hóvirág - KALIVER

    city_of_angels98 új fejezete a Zombis könyvében megihletett. Rövid kis eszmei futtatás Karma szemszögéből, ahogy szerelmet vall barátjának. Az egész természetesen kitalált, nem kapcsolódik az igazi történethez, ez csak egy válasz írás az új részhez.

✷ 　 　　 　 · 　 ˚ * . 　 　　 *　　 * ⋆ 　 . · 　　 ⋆ 　　　 ˚ ˚ 　　 ✦ 　 ⋆ · 　 *

Olyan ő nekem, mint a felkelő nap első sugara, mely messzi tájakon barangolva, hívogatja szirmaimat. Hangja csendes, mély rekedtes. Dalolászó ütemet indít el bennem. Lélegzetem, mint amikor az újszülött felsír, úgy harangozza be tüdőmet apró szavai. Fülemmel hallom, szívemmel látom, ahogy előttem kitárul, mint a virág, úgy nyúlok feléje, iszom szomjúsággal lelke darabját. Vörösesen bimbózó virága vagyok, tövises olykor, talán nyers. Ő kedvesen ölel át engem.

— Piros hóvirág. — Suttogja cserfesen, pedig rózsa volnék azt hittem. Nem engedtem eddig senkit se, hogy sebzett száramat megnyesse.

Mégis szebbnek, jobbnak lát, egy virágnak mi télen a vak sötétben szirmot bont, most rózsád vagyok, nem engedlek, te se meresztesz, de ajkaid más száján csüngenek le. Kavarog a vihar bennem, mitévő legyek. Elsöprő erővel dúl, és felkavar majd szirmaimat szétszórja rajtad.

Mond meg nekem mit tegyek! Szaváiddal incselkedsz, tetteiddel megzavarod az én éj fejemet. Mégis vörös félszemem rád kacsint, jégszemem meg sötétbe veszik el.

Mond mit tegyek! Szívem dallama rád hangolva muzsikál, te meg vagy a húrja mej közös táncra visz engem. Halál hörgés közepette, érintettél eddig üres helyeket, most  nagyobb vadság dúl bennük, mint valaha.

Mond mit tegyek....

Szemed zafírja búja gondolatokat vet bennem. Megbabonáztál, fogva tartod elmémet. Mikor az éj kell én rólad álmodok, akkor velem vagy, nem mással andaloksz. Ha a nap felsüt mosolyoddal játékra hívsz, keringőzve szeljük át ezt mind. Mikor a köd ellepi csillagunkat, magányomban csak rólad ábrándozok minduntalan. 

Mitévő legyek Oliver Way?

Szeretni téged nehezebb, mint harc a zombik ellen.

Mint Ikarosz, úgy repülök feléjed, hogy megolvasztva szárnyaimat elvesszek, és halott testemet sodorja el mind az, ami hozzád köthet.

Szeretlek, utállak, féltelek, és taszítanálak.

Mert félek attól, amit adtál, és hogy elvesztem mindezt.

Mitévő legyek? Szívem torkomban dobog, akárhányszor rád pillantok.

Könnyebb lenne talán?

Ha semmi se változott volna ez idő alatt?

Lent raboskodnék a pincében, nem látná senki fehér szirmaim megtört gyászát, vörösen csillanó könnyeim patakját.

Könnyebb lenne....

De most mégis itt állok veled szemben, és elveszek azokban a szemekben. Te nem tudod mit gondolok ez az én csendes dalom, suttogom halkan fejemben, nehogy ez kiderülhessen.

— Oliver Way, lennék a piros hóvirágod, több mint te hinnéd, de addig én csak csendben figyellek, és szeretlek, ezt a titkot sose mondom el. 

✷ 　 　　 　 · 　 ˚ * . 　 　　 *　　 * ⋆ 　 . · 　　 ⋆ 　　　 ˚ ˚ 　　 ✦ 　 ⋆ · 

Rövid mint mindig, igyekeztem a formalitásra, hogy élvezhető legyen, és persze az üzenete is átjöjjön. Néhány helyen okkal szedtem így szét a sorokat, utalva arra hogy ez mind Karma fejében játszódik le. Pluszként szerkeszgettem képeket, és gifet kitöltve a storyt.