Fösvény - novellák

Szemkendő - Covid

Madarak csipegése keltette fel felségét. Kipattant szemei fürgén lelné, merre röpked — merre dalol madárkája, mely álmát elverné. Rögvest pattant ki ágyából, majd ablakához sietve köszöntötte a napkeltét. Mosolya kicsit csalfán tükröződött arcán, szeplői vígan táncoltak orcáján. Piroskás, gömbölyded gyermek volt ő. Ábelke neve díszelgett kacsóján.

— Merre vagy? — Kérdezte barátját, kettőt pislogva meglelné cinegéjét, hangos vidámságba szakadt ki.

Csodálattal nézte a csepp madarat, milyen bátran és lágyan száll ablaka alatt. Szeretne egynapon ő is szabadon, széllel szemben szállni, nem törődve semmivel, napkelte fényében fürödni.

Bár csak ábránd volt, mégis közelinek vélte szívéhez. Magában számolta mikor is jön el napja végre. Arcocskájaára lágyabb mosoly ült, hátrébb lépve köszönt el tőle, útját asztalához vezette. Színes bábuk sorakoztak rajta, egyesnek csonka volt a karja.

— Szegény közlegény — ragadta meg bábuját, kinek lába lógott csúfon rajta — ne félj kedves katonám, majd meggyógyulsz te is. — Bátorítóan rázott ujjaival kezet, majd óvatosan letette a többihez.
Gondolkodott mitévő legyen. Barátját köszöntötte reggel, társait is üdvözölte nemrég.

Unottan az órára nézett, hét múlt pontosan fél perce. Minden napja csak az óra lesés, türelme egyre inkább kevés.

Felpattant az ágyára. Eljátszotta kalandját a hőst, ki magasban repül és nem fél semmitől. Hamar megunta ezt is, így kapcsolót keresvén Tv-t nézett, hát, ha ideje gyorsabban telve.
Elfeküdt az ágyon szemben a fölé magasodó masinával melynek műsorát elvétve nézve, szemei a csempére tévedt, onnan a fali falfestésre.

— Vajon ki volt, aki össze maszatolva, madarakat ábrázolt?

Szomorú lett tőle, így elkapta figyelmét, ismét a mesét nézvén. Hiába hitte, ha leköti figyelmét könnyebb lesz, de minduntalan anyja képe lebegett fel előtte, hangulata egyre komorabb, és sivárabb lett.
Anyja türelemre intette mindennap kérlelve, néha sírva, maradjon nyugton ma. Ábelnek nem volt ínyére, de tartotta magát, és hitte, ha jó lesz hamarosan vége lesz az egésznek. Az órára nézett félszemmel melyen félóra telt csak el.

- Hosszú lesz ez a nap is. - Kelt fel ágyából és ablakához lépve nézte a várost elterülve.

Szomorúsága súlyként telepedett rája, torkát szorongatta, levegőjét elfojtotta. Köhécselt párat, mint a szamár, majd kezét szúró szívéhez téve markolt ingjébe. Rossz érzés nyomta lelkét és lázas testét. Szomjasan kapkodta levegőjét. Erősen ablakba párkányába kapaszkodott. Küzdött és harcolt minden erejével, csak még egyszer hadd pillantsa meg.

Cinegéje repült feléje, okos gomb szemeivel figyelvén, csicseregve. Ábel csak nézte a kis madarat csillag szemeivel, majd szemkendője leborulva nyugodtan pihent le ablaka alatt. Arcára csendes mosoly ült ki, mint aki csak aludt. Nem fájt már semmi, nem zárta a magány össze. Ő maga is ott röppent, mint cinegéje.

✷ 　 　　 　 · 　 ˚ * . 　 　　 *　　 * ⋆ 　 . · 　　 ⋆ 　　　 ˚ ˚ 　　 ✦ 　 ⋆ · 　 * 　

Ihlette: Reggeli kávénovellák - 2020 ❤️

Covers: ❤️

Téma: Reakció novella, egy hasonló témára miszerint a járvány hogyan hat ránk, illetve áldozataira