Kerestem egy üres padot és leültem, egyedül akartam lenni és nem volt kedvem senkihez. És ekkor sós cseppeket éreztem meg a bőrömön. Na fasza..persze most kell rám törjön a sírás. Körbe néztem és mivel nem láttam senkit eleresztettem a könyeimet. A tűz látványa, az emlékek, egyszerűen minden sebet feltépet ez a versenyszám. Úgy éreztem, hogy felesleges itt lennem. Bár inkább fogalmazok másképp, semmit sem éreztem abban a percben. Csak ültem, és vártam hogy valami történjen..
10 percig voltam ebben az állapotban, amikor kezdtem megnyugodni. A könnyeim elálltak, és sokkal nyugodtabb voltam. Majd ekkor beszélgetést illetve nevetgélést halodtam a folyosóról, így egyből oda néztem. Kirishima és Mina éppen nagy beszélgetésben voltak, és jöttek felém. Na baszki..gyorsan el kéne tünjek inen. Még anyit láttam, hogy megölelik egymást és tovább beszélgetnek. Nem tudom miért de eszméletlenül féltékeny lettem, pedig nem szoktam. A szemem újra könnyes lett és ekkor feláltam és elmentem onan. A mosdó felé vettem az irányt ahol megmostam az arcom és kicsit össze szedtem magam. Majd kimentem, hogy vegyek valami innivalót. Már az automatába dobtam bele a pénz, hogy kidobja a citromos vizet, mikor megéreztem egy kezet a vállamon.
-Minden rendben? -jött egy kérdés a kéz tulajdonosától, aki Denki volt melete pedig Sero
-Persze, minden-válaszoltam miközben erőltetem egy mosolyt
-Nem úgy látszol, a lovaspárbaj után csak úgy elvonultál. Kirishima és mi is kerestünk-válaszolt a fekete hajú
-Sajnálom, egyedül szeretem volna lenni egy kicsit. Eléggé el is fáradtam -mondtam megbánott fejjel. Nem akartam hogy aggódjanak miattam
-Azt nem csodálom, pont láttam ahogy kivétted Todorokiék támadását. Nagyon kemény volt-mondta kedvesen a Pikachu, Sero pedig bólogatott
-Ti is jók voltatok-mondtam-viszont én elmegyek megkeresem Dekut utána pedig megyek ebédelni, ti is jöttök?
-Mi oda tartunk, foglalunk nektek helyet-kacsintott Kaminari és mentek is
Ez után elmentem megkeresni a már említett brokkolit. Viszont amikor már halodtam a hangját, rá jöttem hogy valakivel beszél. Először el akartam menni mert nem szeretek hallgatni, de amikor meghallottam mi a téma egyből vissza fordultam. Todoroki beszélt a családjáról, és arról hogy miért nem használja a bal felét. Inkább nem szóltam bele pedig lett volna mit mondanom. Ekkor vettem észre hogy nem csak én hallgatoztam.
-Bakugo? -kérdeztem amikor észre vettem a mellettem álló fiút
-Mivan? Én nem hallgatozhatok? -Kérdezte a szokásos morgos hangján
-Inkább hadjuk, egyébként én nem hallgatozni akartam csak Dekut kerestem-mondtam majd el is indultam volna ha nem szól utánam
-A fura hajú keresett, beszélni akart veled-mondta majd tovább ált
Nem volt túl sok kedvem vele beszélni. Nem azért mert haragudnék rá, hanem csak szimplán. Oda sétáltam Dekuhoz aki csak ált és meredt maga elé.
-Deku- szólítottam meg mire rám nézett-nem jössz ebédelni?
-De jövök-mosolygott majd el is indultunk
Ahogy be értünk Kaminari meg Sero már intettek is nekünk hogy üljünk oda hozzájuk. Ahogy ez be következett már nagy beszélgetésbe kezdtünk. Vagyis mindenki beszélgetett csak Deku nem. Néha hozzá szólt a dolgokhoz vagy kérdezett valamit, de nagyrészt csak nézet maga elé. Mikor végeztünk már mentünk is hiszen halodtuk Mic hangját. A pálya szélén megláttam az osztalytarsainkat pompom lány ruhában, na igen nem tudom ez ki műve de nem ússza meg. Mivel én a fiúkkal voltam ezért nekem nem szóltak ilyenekről. Bár amúgy se vettem volna fel ilyen ruhát. Fogtam magam és le mentem lányokhoz.
DU LIEST GERADE
Kitárt Szárnyakkal (Bhna ff)
FanfictionEgy lány tragikus múltal bekerül a UA hősképzöbe, de nem gondolja milyen veszélyeknek teszi ki magát. Barátokra tesz szert és talán a szerelem is rá talál, de a gonoszok is észre veszik a nem túl átlagos lányt. Vajon sikerül elfelejteni a múltját az...