Kitárt Szárnyakkal (Bhna ff)

8. Fejezet A Sportfesztivál Után..

Egy nap telt el mióta haza jöttem a kórházból. Az nap Kirishima haza kísért és megígérte, hogy holnap is átjön megnézni hogy jobban vagyok e. Jól esett hogy törődik velem valaki. A többiek még nem tudják hogy mi is történt aznap a kórházban, úgy beszéltük meg hogy majd hétfön valahogy közöljük velük. Bár én biztos vagyok benne, hogy nem fogom kibirni és úgy is felhívom majd Urarakát.

Jelenleg reggel 10 óra van. Éppen reggelit csináltam ami végül gofri lett. Be kapcsoltam a szokásos Shut Up and Dance zenémet és azt énekeltem illetve táncoltam, már amennyire tudtam hiszen azért maradtak komolyabb sebek is rajtam. Viszont rá jöttem hogy Kiri kb 5 perc múlva itt lesz úgyhogy sietősen felmentem a szobámba és átöltöztem. Egy sima szürke melegítő nadrágot vettem fel egy fekete pulcsival. Mire le értem egy csengetesre lettem figyelmes. Persze jól tudtam ki az úgyhogy siettem is ajtót nyitni.

-Szia-köszöntem az előttem álló vörös hajú fiúra aki egy levakarhatatlan mosolyt húzott ajkaira

-Szio-mondta majd egy csókkal köszönt. Először nagyon meglepődtem. Csak most jutott el az agyamig hogy amúgy ez normalis. Bár egyébként nagyon tetszett.

-Finom illatot érzek- mondta mikor beljebb jött és le vette a cipőjét.

-Gofrit csináltam, mindjárt jövök-mondtam mire villámsebességgel felbaktattam a lépcsőn. Szobámba érve elvettem az asztalomon heverő magányos hajgumit és elindultam lefelé. Csak hogy olyan szerencsétlen voltam, hogy miközben kötöttem fel a hajam a lépcső utolsó két fokán szépen zuhanni kezdtem

-Hé-futott oda Kirishima és utolsó pillanatban kapott el. Egy cuki mosoly volt az ajkán megtalálható amin elnevettem magam valamiért. A mi szemszögünkből és kívülálló szemszögből is aranyos volt ez a pillanat. Ekkor pedig egy kisebb fényt érzékeltünk és a mosolygós nagyszüleimet. Eléggé érdekes arckifejezésünk lehetett. Hiszen a mamám most csinált egy képet rólunk ahogy éppen egymásba vagyunk gabalyodva és azt se tudjuk mi történik.

És ez volt az első találkozás a barátom és a nagyszüleim között. Végülis az ebéd jól alakult, a nagyszüleimnek nagyon szimpatikus volt a kis cápi. Ennek nagyon örültem. Sokat meséltek a régi időkről, illetve arról hogy honnan ismerik Kirishima anyukáját. Miután az ebéd lezajlott mi a szobába vonultunk, és egyből az ágyat pályáztuk meg. Kiri az ágyon feküdt én pedig a mellkasán nézegettem ruhákat egy oldalon.

-Szerintem jól álna neked-mondta miközben rá mutatott egy fekete egybe részes ruhára

-Hát akkor majd láthatsz benne, mert megrendelem-és ekkor rá mentem a kosárba tétel ikonra. Majd leraktam a telefonom és a fiú felé fordultam

-Kirishi-mondtam volna a nevét de félbe szakított

-Hívj Eijironak kérlek-mondta miközben el kezdte a fejemet simogatni

-Hát okes, akkor Ei mikor szeretnéd elmondani a többieknek a szitut? -kérdeztem tőle halkan.

-Hát én hétfön terveztem, ahogy beszéltük is. De legyen úgy ahogy te akarod-mondta rettentően aranyos hangon

-Olyan aranyos vagy-mondtam miközben vöröslö fejemet a tv felé fordítottam.

-Te is. Egyébként mit csinálsz holnap? -Kérdezte ugyan úgy ahogy az előbb

-Hát meg ígértem Urarakának hogy elmegyek vele vásárolni. Utána segítek itthon és elmegyek lovagolni. Miért? -mondtam neki

-Ohh Értem, igazából gondoltam elmehetnénk valahova de nem baj. Akkor hétfőn a szokásos helyen talizunk majd reggel? -Kérdezte hirtelen. Fura hogy gyorsan váltott témát.