Kitárt Szárnyakkal (Bhna ff)

2.fejezett Vihar Elötti Csend..

Másnap reggel..egyszerűen a tegnapi után nem akartam be menni a suliba. Ki tudja mi történt miután eljöttem. A többiek most biztos egy agresszív állatnak tartanak, de abban a helyzetben nem tehetem mást. Bakugo egy olyan témát hozott fel ami érzékenyen érintett. Nagy nehezen de felkeltem szokásos reggeli rutin után le mentem a konyhába ahol egy üzenet fogadott

"Ma hamarabb elmentünk, reggelit csináltam a tűzhelyen megtalálod légy jó"

Biztos nagyi írta. Hát talán nem is baj hogy ma egyedül reggelizek, nem kell látniuk milyen állapotban megyek suliba. Gyorsan elfogyasztotam a szendvicsem majd az egyenruhámra egy fekete cipzáros melegitő fölsőt vettem fel, amin a kapucnit a fejemre húztam. Valahogy ma senkihez nincs kedvem. Ma már simán beléptem a UA kapuján és az osztályba is egyszerűen besétáltam. Simán le akartam ülni a helyemre de mindenki körémgyült. Na ettől féltem, lehet előbb kellett volna be jönnöm suliba de szerintem ez elkerülhetetlen lett volna, inkább esünk túl rajta.

-Kaida..Bakugo nevében is sajnáljuk mindannyian ami történt-kezdte Uraraka

-És azt is hogy nem léptünk közbe-folytatja Midorya közben a többiek hevesen bólogattak

-Ne srácok kérlek ne. Ne hibáztasátok magatokat ezt én reagáltam túl. Bakugo és ti sem tudhatátok a múltam. Csak egy érzékeny téma volt és előbb cselekedtem mint gondolkoztam volna-mondtam

-Tudom hogy ez nem a legjobb pillanat...de ha szeretnéd elmondhatod az egész történetet. Lehet neked is jót tenne ha beszélnél róla-mondta Momo

-Momo nem tudom hogy ez jó ötlet lenn-mondta Mina de nem tudta befejezni mert bele vágtam a szavába

-Okes..elmondom az egészet az elejétől a végéig hogy tudjátok. De elöbb hadd üljek le.

-Biztos ezt akarod? - nézet rám aggódva Kirishima

-Igen..aszem-válaszoltam. Majd leültem a helyemre ők pedig körém ültek, kicsit kellemetlen volt hogy az osztály majdnem mindegyik tagja az aurámba van. Ugyan Bakugo nem ült melénk de kb másfél métere tőlünk halgata életem legrosszabb időszakának történetét.

-Akkor kezdjük az elején. 5 éves voltam és az nap volt a szülinapom, este füst szagot éreztem és a szemem láttára égtek szét a szüleim a házban, ennél jobban inkább nem részletezem. Ők mondták nekem hogy menjek ki a házból és nyilván engedelmeskedtem. Valaki vissza rángatot de a képességemnek hála ami akkor jött elő ki jutottam. Mai napig bennem van az a látvány ami akkor fogadott. Ez után 2 évig apukám tesvéréhez kerültem akit mai napig utálok az miatt amit akkor tett. Elég sokkos állapotban kerültem oda és minden nap a szüleim után sírtam. Csak azt akartam hogy ott legyenek és akár utoljára is de megöleljem őket. Minden reggel 4-kor kellett kelnem, és reggeli nélkül edzenem egészen 8-ig utána iskolába kellet mennem. Amikor haza értem volt 1 óra pihenőm ami azt jelentette hogy 2-töl 3-ig ez kb annyira volt elég hogy ebédeljek és tanuljak. Utána egészen este 10-ig edzettem megállás nélkül ami nagyon kimeritet, ez mellett pedig csak 6 órát aludtam ami ehhez az életmódhoz kevés volt. Egyre rosszabbul bírtam és sokszor emiatt elég komoly verést kaptam-itt bekönyeztem ahogy vissza gondoltam-2 év után végre kiszabadultam onan. A nagyszüleim jöttek eleinte csak látogatóba, de amikor látták milyen rossz állapotban vagyok és milyen bánásmódban részesülök nem volt kérdés hogy azonal elvisznek onan. Így történt az hogy már 7 évesen psziologushoz jártam. Azóta a nagy szüleimmel élek és hálás vagyok hogy ők vannak nekem. De akár menyire próbáltam elfelejteni valahogy a múlt mindig magával rántot. Hát..ez lenne az én kis történetem-a többiek ámulva figyeltek én pedig csak megtöröltem a szemem

-Azta Kaida..nagyon sajnáljuk ezt az egészet. Ez tényleg szörnyű-mondta Uraraka szomorú arckifejezésel

-Igen nagyon erős lány vagy breke-válaszolt tsuyu a többiek is mondtak még pár szót amin elmosolyodtam. Olyan aranyosak..