Kitárt Szárnyakkal (Bhna ff)

7. Fejezet Igazság A Szüleimröl..

Elérkezett a döntő mérkőzés, amely köztem és Bakugo közt fog lezajlani. Hiába tudtam hogy mit fogok csinálni akkor is rettentően féltem, és a lábaim is őrült módon remegtek. Annyira a gondolataimba menekültem, hogy észre sem vettem hogy már a küzdőtéren vagyok.

- jön a nagy leszámolás-halodtam meg Mic hangját-A hösképzös Hikaru Kaida kontra a hösképzös Bakugo Katsuki! Kezdődik!! -mondta

Azok a kevés emberek közé tartoztam akik nem féltek Bakugotól. Sőt Néha még Beszélgettem is vele. Jó, Talán túloztam a beszélgetéssel, de tudtunk ordibálás mentesen normálisan szót váltani egymással. Ezáltal pedig egyáltalán nem féltem tőle, amit éreztetem is felé.

-Gondolom alig várod, hogy a földbe tiporj itt mindenki előtt, és utána ki mondhasd hivatalosan is hogy nyertél-mondtam mi előtt támadott volna

-Nem is vagy olyan hülye mint ahogy gondoltam-mondta egy hatalmas már már ijesztőnek mondható vigyor mellett

-Na nézzük valóban így lesz e- mosolyodtam el most én

És elkezdődött a harc, Bakugo nem szórakozott hanem egyből támadott. A hatalmas robbanásokat A szárnyamal védtem ki. Az említett testrészemet a fejem eléhúztam ezáltal betakarva majdnem az egész testemet is. Inkább védtem magam, nem támadtam. Ezt a kedves süni szóvá is tette, és ekkor gondoltam kap egy kis ízelítőt. Feljebb repültem és körbe vettem lángokkal, majd létrehoztam egy tűz gömböt és felé küldtem. Tanultam pár új dolgot az utóbbi időben. Őt anyira nem hátráltatta meg a gömb, Én pedig egyre jobban fáradtan. Úgy éreztem ott helyben össze esek. És ekkor döntöttem úgy hogy véget vetek Ennek az egésznek.

-FELADOM- kiabáltam oda hogy mindenki meghallja

-Miért szeretnéd feladni Hikaru? - Kérdezte Midnight

-Nem azért adom fel mert nem tudnám legyőzni. Hanem mert éppen eleget mutattam már. Aki akart így is észrevett, és ez nekem pont elég. Lehet most sokan nem lesznek rám büszkék, de így érzem jónak- mondtam halál nyugodt tekintettel

-El fogadom. Hikaru kiesett, Bakugo nyerte az idei sportfesztivál-mondta Midnight

Hatalmas éljenzés tört ki. De sokan szomorúan kiabáltak oda, hogy miért adom fel. Viszont ha szerettem is volna folytatni, nem ment volna. Teljesen kimerültem. Nem szeretnék játszani az egészségemmel.

Bakugo anyira ideges volt, hogy Midnight a képességével el kellett altassa. Igazán megérintette hogy nem akartam ellene tovább harcolni. Igazából meg tudtam érteni a kiborulását, Elvégre hatalmas lehetett benne a versenyszellem. Ő viszont még meg sem próbálta megérteni a helyzetemet, de erre nem is volt szükség.

Kicsit vártunk, hogy mindenki lenyugodjon és már jöhetett is az eredmény osztás. Bakugo volt az első helyen megkötözve. Rohadt félelmetes látvány volt ahogy kapálozik. Hogy lehet valaki ennyire ideges? Minden esetre én díszelegtem a második helyen. Tokoyami pedig a harmadik helyet foglalta el. All might osztotta ki az érmeket, és mindenkinek mondott valami hozzá illőt. Miután ezzel megvoltunk hatalmas taps következett, azonban ez hamar elhalkult mikor megjelent valami. Aki a pályán volt azt valami szél felrepítette a lelátora, kivéve engem. Engem az aréna közepébe repített ez a bizonyos szél. Ekkor hatalmas fémrácsok keletkeztek A küzdőtér és A lelátó között. Ekkor megjelent 5 alak a pályán hirtelen.

- Üdvözletem! Sajnáljuk hogy csak úgy meg zavarjuk ezt a szép eseményt de lenne egy két elintéznivalóm itt-mondta az egyik hatalmas vigyor mellett.

-Kik vagytok? -kérdeztem határozottan

-Elnézést be sem mutatkoztam. Den vagyok. A csatlósaim anyira nem érdekesek. Egy bizonyos lány miatt jöttünk aki elvileg te vagy. Téged hívnak úgy hogy Hikaru Kaida igazam van? -Kérdezte ugyan úgy mosolyogva