Kitárt Szárnyakkal (Bhna ff)

5. Fejezet Sportfesztivál Napja..

El jött az idei sportfesztivál. Őszintén szólva izgulok, de nem kéne. Nagyon vártam már ezt a napot hiszen végre megmutathatom mire is vagyok képes. A legjobb pedig hogy egy csomó hös látni fog minket és a tv-ben is le fogják vetíteni, igaz nem szeretem a rivaldafényt de most örülök ennek. Jelenleg Urarakával sétálok a suli felé. Még ott sem vagyunk de már lattom a sok embert, fúj tömeg..

-Te izgulsz?-Kérdezte Uraraka hirtelen

-Kicsit. Bár ahogy lattom a rengeteg embert, már kezd görcsölni a gyomrom-válaszoltam miközben inkább el fordítottam a fejem-És te hogy vagy ezzel?

-Ugyan így-sóhajtott fel-Nagyon lelkes voltam, de mintha elszált volna a bátorságom

-Ugyan már. Ügyes leszel és leversz mindenkit-mosolyogtam rá

-Komolyan úgy gondolod? -bolintottam mire megölelt-Nagyon köszönöm-egyből vissza is öleltem és ekkor érkeztünk meg a UA hatalmas kapujához

Mielőtt elkönyvel itt mindenki egy ember gyülölö rohadéknak elmondanám, hogy nem vagyok ilyen. Csak szimplán nem szeretem a nagy tömeget. Bár nem tudom mit gondoltam amikor ide jelentkeztem. Minden esetre be mentünk ahol át is öltöztünk. Sajnos nem a hösruhánkban leszünk. Az sokkal kényelmesebb mint ez a tesicucc vagy mi. Éppen egy padon ültem nyugisan, miközben lehajtott fejjel telefonoztam. Ekkor éreztem hogy valaki leül mellém és át károl, amikor fel ültem akkor láttam meg a bizonyos vörös hajkoronát.

-Na mizu? -Kérdezte egy aranyos mosolyal

-Semmi érdekes, veled? -kérdeztem egy elég egyszerű hangnemben

-Nincs semmi de nagyon rosszkedvünek tünsz, baj van? -nézett rám aggódó szemmel. Azokal a rohadt szép szemekkel..

-Nincs semmi, csak sok az ember meg elég szarul aludtam. És kicsit félek is azért-válaszoltam egy biztató mosolyt küldve felé

-Ne félj biztos szuper leszel mint mindig-mosolygot

-Köszönöm, ez igazán férfias volt. És aztán te is teljesíts jól. És akkor ünneplünk-mondtam mire még nagyobb lett a vigyora és hirtelen felpatant

-Igenis főnök-vágta magát vigyázva mire én is így tetem. Aztán el röhögtünk magunkat mert rá jöttünk még is mit csinálunk.
Ekkor megaltunk egymás előtt és csak néztük a másikat. Közelebb mentünk egymáshoz, és mint a filmekben egyre és egyre közelebb értünk. Kizártuk a külvilágot és csak egymást néztük. Abban a pillanatban csak mi voltunk és senki más. Furcsa bizsergő érzést éreztem és a testem melegség járta át. Ahogy ott álltunk akkor..mindent megváltoztatott és teljesen felkavart. És ekkor a kedves Pikachu szakította meg ezt a mesés pillanatot.

-Hé srácok-láttuk meg egyre közeledő alakját Denkinek, akit jelenleg meg tudtam volna folytani

-Szia-köszöntem egy mosoly közben amikor oda ért hozzánk.

-Csá haver-köszönt Kiri is de láttam rajta hogy ő is így érez mint én

-Ti nem izgultok? -Kérdezte miközben át karolta mind a kettőnk vállát

-Egy kicsit-nevettem fel

-Szintúgy-mosolygott a cápi aranyosan

Meg egy ideig beszélgetünk aztán elindultunk, mert hamarason kezdetét veszi az első forduló. Őszinte leszek nagyon is félek..

Itt még anyi történt, hogy Todoroki hadat üzent Dekunak. Amikor pedig Kirishima le akarta állítani még neki is beszólt. Érdekes egy gyerek..

Szépen össze gyültünk, majd Midnight felhivta Bakugot hogy mondjon nyítő beszédet. Na ettől féltem