Kitárt Szárnyakkal (Bhna ff)

1. Fejezet Kezdetek..

Gyönyörű nap volt. Ahogy a nap sugarai erősen besütötek a szobámba átjárt a melegség, és azt éreztem a legboldogabb gyerek vagyok a világon. A szülinapom..október 30. Ahoz képest hogy őssz van gyönyörű idő aranyozta be a napomat. Hát amilyen gyönyörű napnak indult olyan szörnyű lett végül...

Este 6 óra felé jár az idő, már javában sötét volt. Anyukámmal és apukamal ünnepeltem az 5. Születésnapom, ami csodásra sikeredett. Az volt az utolsó szülinapom amikor még öszintén boldognak és felhőtlenek éreztem magam. Éppen játszottam a szobámban mikor füst szagot éreztem.
-Anya-apa- léptem ki a szobából-hahó valaki-itt már kezdtem felni és ekkor..

-Kicsim menekülj!!-Kiáltott anya

-Menj gyorsan!!-Szólt apa is

-M-mi történt?-Mondtam miközben megakadt a hangom. Nem tudtam mi történik, de elkeztem menekülni anya és apa felé de el zárta valami az utam. Tűz. Tűz termett előttem nagy lángokban. El zártak az utam ezáltal még jobban elkeztem sírni.

-Kicsim menj inen most!! Nem lesz semmi baj és szeretünk hidj nekünk-mondta anya miközben próbált kiszabadulni a tűz hatalmaból ami körbe kerítette őket

-Menj kicsim kérlek, minden rendben lesz-mondta apa és fájóan elmosolyodott.

Először nem értetem miért mondják ezt, de mostmar igen. Mintha megérezték volna mi fog történni. Egy darabig ott álltam, földbe gyökerezet a lábam. Nem akartam el menni de el futottam. Óriási sikitasokat és ordibálást halodtam de csak futottam a hátsó ajtóig. De hirtelen valaki megragadta a karom és húzott vissza felé közben ezeket a szavakat ismételte "csak egy pillanat lesz nyugalom kislány" megakartak ölni, ez egyértelmű volt. És akkor jött elő a képeségem. Orditotam a félelemtől és meg jelentek kék lángok amik elkergeték az idegent, ezáltal ki tudtam futni. Inen csak arra emlékszem hogy a kapuban sírok és nézem ahogy oltják a tüzet és a szüleim holttestét hozak ki a házból, mondanom sem kell, egy 5 éves gyereknek ez milyen látvány volt. Borzasztó éreztem magam úgy ahogy voltam. Árva lettem. Ez volt életem legrosszabb szülinapja és ez minden évben elöjön sajnos. Azon a napon változot meg az életem teljesen. És ezen a napon vesztettem el a boldog gyermekkorom...

Vissza a jelenbe:

Az ébresztőm csodás hangjára keltem fel. Mondjuk most örültem hogy megszolalt. Ez az álom elég sokszor elő jön..Hikaru Kaida vagyok. A híres Hikaru höspáros egy szem gyermeke. Nem rég lettem 15 éves. A kinézetemröl anyit hogy 166 cm vagyok, válig érő fekete hajam van és vörös szemem. Reggel 6 van jelenleg, és ma lesz az első napom a UA-ben. Amitől öszintén megvallva kicsit félek, de nem fogok izgulni. Az előző suliban sokszor sőt inkább minden nap bántalmaztak, szerentsére csak szavakal. Már megszoktam hogy a nagyszüleimen kívül nem beszélek túl sok emberel. Kikecmeregtem nagy nehezen az ágyból és elkeztem készülődni. Felvettem az egyenruhám aztán kifésültem a már említett kócos fekete hajam és el is indultam reggelizni, bár nincs nagy étvágyam szokás szerint.

-Jó reggelt nagyi-mosolyogtam rá, imádom a nagy szüleimet nélkülük nem lennék itt jelenleg

-Jó reggelt kicsim. Gyere készítettem tojás rántottát mielőtt el mész egyél

-Köszönöm-ezzel a lendülettel le ültem enni. Kicsit még beszélgetünk majd rá jöttem hogy ha így folytatom rohadtul el fogok késni, úgyhogy gyors adtam egy puszit papámnak is( aki idő közbe be jött) és mamának is aztán elindultam. Már a UA kabujában voltam de valahogy ekkor jutott el az agyamig hogy hova is jelentkeztem. Fizikailag volt tehetségem ehez az iskolához, de lelkileg nem. Nem áltam készen arra hogy elkezdjem a hőssé válásom de muszáj voltam. Eleinte egy másik kőzépiskolába jártam, ahonnan elégé kiutáltak ezért úgy döntöttem nem várok többet elkezdem most a hősképzőt. A felvételin elég jó eredményt szereztem, bár én később csináltam meg mint a többiek. A második lettem a felvételizők közül, örültem neki hisz ez jó eredmény számomra. Ameddig én a kapuban néztem ki a fejemből és gondolataimba merengtem nem gondoltam arra hogy más is szeretne bejutni az iskolába, ezért valaki telibe meglökött és földre estem. Igen baszki ez kellett nekem most szerintem is.