Kényszerítve || taekook✓

hetedik

- Ezt meg miért csináltad? - kérdeztem érzelemmentesen. Reméltem, hogy a percekkel ezelőtt a testembe juttatott nikotin majd lenyugtat, és nem esek neki azonnal.

- Nem szeretem, ha valaki cigizik, főleg, hogyha azt mellettem teszi. - magyarázta, és láthatóan megremegett ridegen feltett kérdésemre.

- Nem lehet minden úgy, ahogy a nagyságos úr kívánja. - morogtam a bajszom alatt. - Meddig kell még itt lennünk? - váltottam inkább témát, mielőtt szegényke lefosta volna a bokáját a félelmes aurától, amit magamból árasztottam.

- Hát... Kábé még egy óra, amíg elkészülnek a fotók. - motyogta lehajtott fejjel.

Természetesen csak még idegesebb lettem attól, hogy még egy kibaszott órát vele kell eltöltenem, de inkább nem mondtam semmit.

- Jó. És miért is jöttél utánam? - vontam kérdőre.

- H-hát... Én csak gondoltam, hogy ha lenne valaki, akinek elmondanád a gondjaidat, akkor én itt vagyok. - láttam, ahogy a füle pírban kezd el úszni, így arra következtettem, hogy az arca is hasonlóan nézhet ki.

Mikor már egy perce nem szóltam hozzá, mert megjegyzem, nem tudtam, mit feleljek erre a felettébb érdekes kijelentésre, ő ezt megelégelve felemelte könnyben úszó tekintetét.

- Tudom, hülye ötlet volt. - nézett oldalra, mikor észrevette, hogy a szemeim azóta rajta pihennek.

- Igen, az volt. - nem erre a reakcióra számíthatott, ugyanis láttam, ahogy egy kósza könnycsepp szántja fel orcáját, azután pedug mindketten visszavonultunk a kis szalonba.

Ott Jeonggukot újra kimázolták, majd odaültették a bárszékre, a zöld háttér elé. Egy fehér ing volt rajta, egy fűzős cipő és egy  szakadt farmer. Nem mondom, jól állt neki, de nem aléltam el a látványtól.

Ezután többször is átöltöztették, majd következett az a gyakorlat, amit nem tudtam hova tenni. A Jeonggukot ugróköteleztető lány, az eddigiek alapján Hyuna meglátta értetlen tekintetemet, így kisegített egy kis magyarázattal.

- Azért kell Kookie-nak ugrókötelezni, hogy izzadt legyen. A lányok, akik ezeket a magazinokat olvassák, szeretik az ilyen képeket. Azt mondják róla, hogy szexi... Bár az igazat megvallva én inkább fotóznék izzadt lányokat, ming fiúkat. - arckifejezése egy árnyalattal perverzebbé változott, így inkább bólintottam köszönetképpen, ezzel is lezárva a beszélgetést, mielőtt kínosabb témákra eveztünk volna.

Jeonggukot tehát volt esélyem több oldalról is megismerni. Mikor izzadtan a kamera elé ült, valahogy érezni kezdtem valamit. Nem tudom, hogyan, de most nem az jutott eszembe, hogy lemérjem a magasságát, vagy kiszámítsam izmai teljesítményét. Most csak bámulni akartam, hogy mindent, ami ő, elraktározhassak a fejemben.

Most először jutott az eszembe, hogy ő nem egy maffiafőnök gyermeke, nem. Ő Jeon Jeongguk a modell, és az énekes, holott még nem volt szerencsém hallani a hangját.

- Jól áll a mosolygás! - rikkantotta oda nekem hirtelen a fiú, aki most egy kanapén terpeszkedett mindenféle pózban.

Az, ahogy ott vonaglott a szófán, már inkább korhatáros volt, mint rendes, fényképezni való jelenség. Azonnal rendeztem a vinásaimat, majd beharaptam az ajkam. Pedig nem szokásom mosolyogni.

Hirtelen valaki megragadta a karomat, majd mielőtt még bármit is kezdtettem volna magammal, vagy a támadómmal, egy székbe nyomtak. Nyomba tüsszögni kezdtem, mikor valami fehér porszerűt pamacsoltak fek az arcomra.

- Ne, Hyuna, ne annyit! Az arca anélkül is gyönyörű, nem kell alapozni! Csak nyomj rá egy kis szájfényt, és kész is! - kiáltott oda a fotós csávó.

- Nem, Suga, ki kell emelni az arcát, hiszen olyan jó alakja van!

- Kook, te mit gondolsz? - kérdezte ezek szerint Suga Jeongguktól, aki felállt a kanapéról.

Modelleket megszégyenítő járással került közelebb hozzám, majd belehajolt az arcomba. Lassan mérte végig a fejem minden centijét, miközben hümmögött.

Illata akaratlanul is az orromba szökött, és ilyedten állapítottam meg valamit, amit lehet, hogy nem kellett volna. Az arcomba azonnal vér szökött, pedig nem voltam hozzászokva az ilyesféle reakciómhoz.

- Szerintem a szeme a leggyönyörübb, szóval azt kell kiemelni. Hadd csináljam én. - szemét az enyémbe fúrta, közben nyújtotta a kezét, hogy a lány beletegye az ecsetet.