Kényszerítve || taekook✓

huszadik

Reggel nagyon fáradtan ébredtem. Egy meleg test tapadt az enyémhez. Lenéztem, és Jeongguk édesen szuszogó lényét pillantottam meg. Ebben a pillanatban pörgött le minden, ami a múlt este történt. Én... Lefeküdtem Jeonggukkal.

A légzésem szaporává vált, amint ez tudatosult bennem. Mr. Jeon ha eddig nem, most biztosan eltilt a fiától. A baj csak az volt, hogy az együtt töltött idő alatt nagyon is ragaszkodni kezdtem a fiúhoz. Sóhajtva túrtam a hajamba, és egy szempillantás alatt csörrent meg a telefonom.

Elnyújtóztam érte, de Jeongguk testeég midnig szorosan fonódott körém. A karjai a derekamat ölelték, és ennek ellenére szerencsére nem ébredt még fel. A procedúra végül sikertelenül zárult, ugyanis nem tudtam elérni a hangos készülékemet.

Fél óra múlva az omega is ébredezni kezdett. Nyammogva nyitotta fel pilláit, és aminteglátott, elmosolyodott. Feljebb kúszott hozzám, majd gyengéd csókot adott ajkaimra, amit azonnal viszonoztam, habár nem tudom, miért. Túl szédítő volt.

- Jó reggelt. - hajtotta vissza a fejét a mellkasomra, szabad kezemet a tincseibe vezettem.

- Neked is. Enni kéne valamit. - morogtam rekedten.

- Igen. Keljünk fel. - azzal felült az ágyban, de azonnal vissza is hanyatlott, miközben fájdalmasan nyögött fel. Nyomban odapattantam, és átölelve a derekát az ölembe húztam. Térdei alatt fogva emeltem fel menyaszony pózban, miközben aggódva néztem rá.

- Nagyon fáj a feneked? - kérdeztem a szemébe nézve, és kivittem a szobából. A nappaliba mentem, és letettem meztelen testét a kanapéra, egy takarót fogva ráterítettem, majd a konyhába indultam.

- Igen, fáj. De nem bántam meg, hogy lefeküdtem veled Taehyung. - a hangja határozott volt. - Ráadásul, még mindig nem múlt el a lázam... - sóhajtott nemtörődöm módon, de hangjában játékosság bújkált.

- Tudom. - válszszoltam idegesen. - Apád meg fog ölni engem. - mondtam komoran, miközben két zacskós kimchit halásztam elő a szekrényből.

- Miért is? - kérdezte kétkedve.

- Mert lefeküdtem veled.

- Szóval megbántad? - hallottam, hogy a hangja szomorúvá válik.

- Ezt nem mondtam. - feleltem hátra sem fordulva.

- Akkor miért?

- Mondom, mert lefeküdtem veled. Elvettem a fia szüzességét, megjelöltem, és mostmár hozzám tartozik. - tettem két tálba az elkészült instant ételt.

- Oh. - csak ennyi volt a felelet.

Némán ettünk, végre ő is fel tudott ülni a konyhapultnál elhelyezkedő bárszékek egyikére. Csendben volt, csak tömte magába az ételt, de látszott rajta, hogy valami nyomja a lelkét. Egyszer sem nézett a szemembe.

Már éppen vittem ki a tányéromat a mosogatóba, amikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan felszaladtam érte, és akkor láttam, hogy a főnök keres. Nagy bajban voltam. Visszaültem Jeongguk mellé a kanapéra, és rányomtam a zöld ikonra.

- V, most tudja, hogy nagy bajban van, ugye? - kérdezte rettentő ideges hangon. - Hol vannak?! - csattant fel.

- A régi lakásomban, nem messze a zongora óra helyszínétől.

- Miért vannak ott?

- Ránktámadtak páran. - sóhajtottam.

- De miért?

- Úgy hiszem, Jeongguk első láza volt az ok. - vettem halkabbra a hangom.

- A fiamnak láza van?! - kiáltott bele a hangszóróba.

- Igen, uram. - szinte suttogtam. Elhalt hangomat mégiseghallotta, és lefagyva habogott.

- De ugye... Ugye megvédted? Nem erőszakolta meg senki, ugye? - kérdezte idegesen.

- Senki, uram.

- Még te sem, ugye?
X
Egy pullanatig csöndben maradtam. Itáltam, ha vallattak, és általában minden szükséges információt kiadtam, ezért erre nem is volt szükség. Most azonban a büszkeségem elhagyott, és nem volt elég bőr a képemen, hogy egy ilyen intim információt megosszak bárkivel is.

- V, válaszoljon! - érkezett az ordítás a vonal másik végéről.

- Én... - szakadtam félbe.

- Az irodámban legyenek három percen belül. Ha nem, tudja mi történik!

- Ne! - mire tudatosult bennem a fenyegetésénel tárgya, már csak a hátteremet bámulhattam. Letette.

Villámgyorsan kapkodtam magamra a tegnapu ruháimat, Jeongguk is igyekezett, bár újabb hullám tört rá, iata megint felerősödött. Megintcsak eszembe jutott a tegnap este, de a dühöm elhatalmasodott rajtam. Most nem tudtam magamban tartani, elfojtani az érzelmeimet.

Jeonggukot kezdtem hibáztatni.