Szinkron Szerelem -Befejezett (Can Yaman Fanfiction)

20. rész

Több mint fél órába telt, mire elkészült a sminkem, így már a hajamra nem igazán jutott idő. Amíg Özge átöltözött, én szépen kifésültem a hajam, felhúztam a szandálom, megfogtam a kabátomat, meg a kistáskámat és elindultunk ki a ház elé. Legnagyobb meglepetésemre nem egy taxi várt kint, hanem a szüleim kocsija. Az ország másik felén élnek, és egy évbe csak egyszer találkozunk. Boldogan köszöntünk egymásnak, majd ölelkeztünk. Mondaniuk sem kellett, tudtam, hogy Can intézte el ezt is. Máris más volt minden, mint abban a szörnyű rémálomban. Percek kérdése és elvileg megérkezünk.
-Gyere, szállj ki. Megjöttünk -mondja apukám és ajtót nyit nekem. Mindannyian kiszállunk, majd befele vesszük az irányt. Előlre engednek, de mondják, hogy merre menjek. Aztán egy küszöbön átlépek és egy csodálatosan feldíszített terembe érek.
-Boldog születésnapot! -a munkatársaim és barátaim egyszerre kiabálnak. Még mindig csak pislogok körbe, mikor meglátom, hogy Can egy zsúrkocsin tolja be a szülinapi tortámat. Amíg mellém nem ér, végig őt nézem. Aztán rápillantok a tortára is. Fehér színű, három emeletes, egy csomó vörös rózsa díszíti és a legtetején egy felirat van: ,,Isten éltessen!"
-Köszönöm, ez nagyon szép -motyogok, majd hálásan körbenézek -Ez az egész terem nagyon szép, biztos sok munkába telt. Köszönöm, hogy itt vagytok és együtt ünnepelhetünk.
Mindenki megtapsol, majd ide jönnek hozzám és egyesével is felköszöntenek. Van akitől kaptam némi édességet, van akitől virágot, de olyan is, aki csak jókat kívánt. Mindennek nagyon örülök, tök jó, hogy ilyen emberek vesznek körül. Leülünk az asztalhoz és felvágom a tortát, aztán egyszercsak a semmiből mellettem terem Can.
-Gyere velem egy picit -nyújtja a kezét, amit elfogadok és vele megyek. A folyosón állunk meg, ahonnan még rálátok a többiekre.
-Mond -nézek Can szemébe.
-Gondoltam én is átadom a szülinapi ajándékom -Mosolyog. Nagyon mosolyog. És a háta mögül egy borítékot vesz elő. -Ebbe van benne.
-Oké -Furcsálom, hogy egy borítékot ad, de elfogadom.
-Jár mellé puszi is -szól, mielőtt kibontanám. Először az arcom bal oldalán puszil meg, majd a jobb oldalán akar. De én direkt úgy fordítom a fejem, hogy a számra menjen az a puszi. Ha már ő nem lehet az enyém, legalább ez a lopott szájra puszi megmarad emlékként. Ahogy ajkaink összeérnek és Can feleszmél, hátra lép egy lépést és az orra alatt morogva bocsánatot kér. Én mintha semmi sem történt volna kezdem bontogatni az ajándékom, majd egy tömeg papírt találok a csomagolásban.
-Ez mi?
-Az ajándékod. Ez egy sorozat részlete, aminek én is leszek majd a szinkronhangja. Ha elvállalod, akkor neked is lenne benne egy nagyon jó szerep. Otthon majd el tudod olvasni, ha akarod...
-Istenem Can! -kiáltok fel örömömben. -Még, hogy akarom -e? Ez szerinted kérdés? Minden álmom egy nagy szerepet szinkronizálni, persze, hogy vállalom. Olyan hálás vagyok, hogy ennyi mindent elintéztél nekem. Szeretlek! -Hirtelen kicsúszik a számon az igazság, de nem bánom. Sőt! Bátorságom hirtelen megdublázódik és Cant magamhoz húzva megcsókolom. Az egész olyan álomszerű. Ő szinte azonnal visszacsókol.
-Én is... Szeretlek. -Tol el néhány mondat erejéig. -Légy a barátnőm.
-Ezer örömmel -nevetek és most ő húz magához. Teljesen belefeledkezünk a csókba, mígnem bentről nagy tapsvihar és éljenzést hallunk. Abba hagyjuk a csókot, és én szégyenlősen a fülem mögé tűrök egy tincset. Szüleim egyből felénk tartanak. Megkérik Cant, hogy vigyázzon rám, és szeressen nagyon. Persze ő folyamat bólogat. És megjelenik Özge is.
-Gyere csak velem -nevet és húz maga után. -Pont mosdóban voltam, így nem tudom pontosan, mi történt, szóvalj mesélj.
-Igen is főnökasszony -vigyorgok és miután elég távolra érünk, beszélni kezdek.