Szinkron Szerelem -Befejezett (Can Yaman Fanfiction)

11. rész

Hamar megrendeltük a teánkat, és miközben kortyolgattuk, csak úgy beszélgettünk. Szóba kerültek a családjaink is, sőt azt is sikerült kiderítenem, hogy Cannak most nincs barátnője. Nem tudom, hogy mennyire figyelt rám, de én is közöltem vele, hogy nincs barátom. Most a mosdóban vagyok, mert néhány pohár tea után muszáj volt kijönnöm. Az arcomat mosom meg, hogy üde legyek. Őszintén, én nem érzem magam szépnek. De csúnyának sem. Szerintem olyan áltagos vagyok.
-Megjöttem -ülök le mosolyogva Cannal szembe.
-Nagyon örülök neked. Akkor mit szólsz, neki állhatunk a munkának?
-Persze -bólintok -Bárcsak elmondanád, hogy miért is vagyunk itt. Nem hiszem, hogy csak a munka miatt. Te is érzel valamit irántam?
-Figyelj. Nagyon különleges vagy. Ezért is örülök, hogy velem vagy. E rövid ismeretség alatt már megszerettelek, és nagyon fontos lettél számonra -mosolyogva beszél Can. Úr-Isten! Csak nem hangosan mondtan ki az előző mondataim? De ha igen, az sem baj. Azt mondta Can, hogy megkedvelt...
-Zeyneb! Figyelsz te rám?
-Tessék? -nem értem, hogy mit mond.
-Felolvastam a saját részem, most te jösz.
-Ööö igen, tényleg. Sajnálom, csak elbambultam.
Összezavarodtam. Legszívesebben felszívódnék most innen. Szóval Can nem is nekem mondta ezeket a szép szavakat. Intek a pincérnek, hogy adjon nekem egy pohár vízet, majd egyszerre megiszom mind. Megkeresem, hogy hol tartunk, és olvasom. Gyakoroljuk és gyakoroljuk a szöveget. Van amelyik részt többször is elpróbáljuk, mert nem mindig elég kifejező a beszédem. Aztán Can telefoncsörgése zavar meg minket.
-Bocsi, ezt muszáj felvennem -áll fel az asztaltól és tesz néhány lépést a mosdók felé.
Míg várok, telefonozok picit. Ami azonnal feltűnt, hogy barátnőm már egy csomó üzenetet írt. Kezdésként arról, hogy mit csinálok, majd Cannal... Aztán érdeklődött, hogy mi újság, meg ő is mesélt, hogy elindultak a testvérjével. Új üzenetem jött.
,,Hé látom most fent vagy neten, szóval mond mi van"
Tipikus barátnő. Ahogy észreveszi, hogy elérhető vagyok, nem hagy békén.
,,Nincs semmi, csak gyakorlunk. Most nemrég meg valaki hívta, így arrébb ment telefonálni."
Persze ennél azért több történt, de azt nem mesélhetem el neki messengeren. Majd személyesen esetleg.
,,Ezt nem hiszem, de mindegy is, ha hazaérsz este úgyis kifaggatlak. Ott alszom nálad! Most mennem kell, öcsém nyaggat"
Elköszönök tőle, majd mivel semmi érdekes nincs a neten, így újra átolvasom azt a részt, ahol legelőször nem figyeltem. Így van pontosan a szöveg: ,,Figyelj. Nagyon különleges vagy. Ezért is örülök, hogy itt vagy nekem. E rövid ismeretség alatt megkedveltelek, és nagyon fontos lettél számonra." Esküdni is mernék, hogy ő nem így mondta, hanem úgy, hogy ,,Megszerettelek"
-Na végeztem. Azt hiszem félbe kell szakítanunk a gyakorlást, mert még este be kell ugranom valahova -szólal meg Can az asztal túloldaláról.
-Baj van? -kérdezem aggódva, de a fejét rázza.
-Nem, dehogy, csak néhány fontos ügy, ami nem tűr halasztást. Egy sorozatba akarják, hogy szerepeljek néhány rész erejéig.
-Értem. Akkor menjünk -mosolygok rá, és felállok az asztaltól. Can kitesz az asztalra pénzt, még borravalót is, és indulunk.