Szinkron Szerelem -Befejezett (Can Yaman Fanfiction)

19. rész

Péntek este nagyon nehezen aludtam el. Órákon át csak forgolódtam, végül úgy éjfél körül elnyomott az álom. De alig két óra múlva felriadtam. Szörnyű rémálmom volt. A szülinapi bulimra tartottam. Az elején minden mesés volt, de aztán mikor beléptem a nagy terembe, ami fel volt díszítve az emberek a tortámba markoltak és azzal dobáltak. Sehol nem láttam Cant, ami megrémisztett, majd megjelent ő is egy pezsgővel és egy szódás üveggel. A vízet rám spriccelte, majd a többi emberrel röhögve koccintottak. A ruhám teljesen átázott, és ennek következtében teljesen átlátszóvá vált. Próbáltam eltakarni magam és elmenekülni, de mindenhol ott voltak és rajtam gúnyolódtak... Ezután ébredtem fel. Úgy döntöttem hallgatok zenét, hogy megnyugodjak, ami használt is, csak sok idő kellett. Kire kint már pirkadni kezdett, akkor éreztem úgy magam, hogy minden rendben van és fáradt vagyok. Most van délelőtt tizenegy óra és hallom, hogy Özge a szoba előtt valakivel nagyon sugdolózik.
-Menjünk, ha még nem kelt fel, mi most felkeltjük -jelenti ki barátnőm, majd beront az ajtón. Lassan kinyitom a szemem. Először azt hiszem, csak képzelődök, de nem. Can jön felém egy hatalmas virágcsokorral.
-Jó reggelt. Isten éltessen! -áll meg az ágyam mellett, én meg eközben felülök.
-Jó reggelt -pillantok körbe még félig kábán.
-Vettem hozzá vázát is. Ide leteszem az asztalodra oké?
-Igen, persze. Nagyon szépen köszönöm.
Zavarban vagyok. A saját szobámban van az a férfi, akit annyira szeretek és nem vagyok felöltözve. Egy szál pólóba vagyok, amit hálóingnek húztam fel este. Nem merek kitakarózni és felkelni, pedig megölelném Cant köszönetképp, meg a virágok is érdekelnek.
-Szerintem menjünk ki, hadd tudjon Zeynep felöltözni -jut hirtelen Özge eszébe mire helyeslőn bólintok.
-Csak egy perc és utánatok megyek.
Felveszek egy melltartót, egy pólót meg a tegnapi farmerem és máris ott vagyok velük. Tényleg nem tartott sokáig.
-Nagyon szépek a rózsák, köszönöm még egyszer -mondom Cannak, aki épp a kávéját kevergeti. Így biztosan nem fogom átölelni, nem akarom megzavarni.
-Nagyon szívesen -néz rám vidáman, majd ismerteti a mai napomat -Nemsokára el kell indulnon, te itt maradsz Özgével és felkészültök a bulira. Özge tudja, melyik címre kell elhoznia téged, 3-ra várunk titeket, ne felejtsétek. Az ajándékok nagy része ott fog várni rád.
Úgy néz ki az egész napomat betáblázták, de nem bánom. Örülök ennek az egésznek, csak azt sajnálom, hogy jövőre tuti nem lesz ilyen bulim. Ahogy Can elmegy kérdésekkel bombázom meg Özgét.
-Na mesélj te nagy Can rajongó. Mikor találkoztatok először? Milyennek tartod őt és milyen vele együtt egy bulit szervezni? Ja meg szerinted nekem tetszeni fog? Jó napom lesz ma?
Barátnőm nevetve hallgatja a végtelen kérdéseimet, aztán megnyugtat. Mosolyogva árulja el, hogy szerinte Can egy csodálatos ember, nagyon jószívű és legyek hálás neki azért, hogy ennyi mindent tesz értem. Folyamat bólogatok, mert egyet értek vele. Miközben eszünk, közben is csak Canról beszélünk, majd nekiállunk készülődni. Belebújok a gyönyörű piros ruhámba, majd egy széken kényelmesen helyet foglalok szembe a tükrömmel. Özge szépen kisminkel, míg én magamban elmélkedek. Remélem minden rendben lesz délután és este. Nem akarom, hogy tényleg úgy kelljen a saját bulimról elmenekülnöm, mint az álmomba...