Csak Te És Én (bakudeku Story) [ÁTÍRÁSBAN]

14.rész

Midorya szemszöge:

Amint ezt kimondtam kiment és én csak ott összetörve álltam. Hisz mégis csak az egykori példaképemről és tanáromról volt szó. Ráadásul ott van Bakugo is. Ha vissza megyek akkor lehet hogy valaki mással fog lenni.

-MINDEKÖZBEN-

Bakugo szemszöge:

Miután kidobtak egyből Deku jutott az eszembe. Mivan ha tényleg megölték? Mi van ha Dekut átálitották magukhoz?
Egyből elkezdtem futni a UA felé ahol a furahajut láttam még először.

-KIRISHIMA!!! - üvöltöttem neki.

-Bakugo? SENSEI! ITT VAN BAKUGO! - üvöltött befelé fordulva.

Mikór oda értem már mindenki kinn ált és félve mégis örülve nézték rám.

-Sensei Dekut megölték vagy átálitották! - kezdtem el mondani  Aizawa senseinek.

-Hogy miii? Kik? És hol vannak most? - tette fel a kérdéseit.

- A gonoszok ligája! És nem tudom hol mert egy sarkon raktak ki.

-Akkor keressük meg őket! - ordította a furahajú.

-Nem ti itt maradtok és a többi hivatásos hősell majd fel keressük őket! - mondta a sensei és el is ment.

A többiek mind oda jöttek kérdezték hogy jól vagyok e még ehez hasonló mire én csak azt mondta nekik hogy "igen" amikor ez nem így volt! Hisz a szerelmemet vagy megölték vagy gonosz lett és én meg nem tehettem semmit érte! De ha gonosz lett is akkor az nagy baj mivel a One For All nagyon veszélyes és erős erő. Ha Deku halott akkor semmi értelme nem lessz élnem. Nélküle semmi értelme az életemnek. Mindig is szerettem őt és még csak pár hónapja vagyunk eggyüt! Nem lehet így vége! Úgy terveztem hogy Dekuval fogom leélni az életem! Erre ez történik.

-Ha nem baj én most felmennék pihenni - mondtam nekik kedvesen de belül már majdnem elsirtam magam.

- Oké - mondták egyszerre mire én már futottam is a szobámba.

Mikor felértem hirtelen kitört belöllem a sírás és én csak hagytam hogy a sós könnyem utat törjön magának. Már vagy 2 órája itt ültem és bogtem mint valami pisis mikor valaki be lépett.

-D-deku? - néztem fel reménykedve mire a Furahajúval találtam szembe magam.

-Nem Deku vagyok hanem Kirishima. Sajnálom Bakugo ami történt. - mondta gyászosan.

-Miért jöttél? - tettem fel a kérdést.

- Azért hogy tudd mi itt vagyunk neked! - mondta kicsit hangosabban.

-Oké

-Hé! Ne búslakodj!

-AKKOR MIT CSINÁLJAK? HA? MONDD MEG! ÉPP MOST VESZÍTETTEM EL AZ EGYETLEN EMBERT AKIT SZERETTEM ÉS NE BÚSLAKODJAK? - üvöltöttem le a fejét mire ő leult mellém és csak bámult ki a fejéből.

- Bakugo én... - csuklott el a hangja.

- Bocsánat amiért ordibáltam veled.

- Bakugo én...  Én....  Én sajnálom. Sajnálom hogy nem tudtam segíteni! - tört ki belőle a sírás.

- Hé ne sírj nem a te hibád! Nem tudtál volna semmit se tenni! - mondtam mire ő csak letörölte a könnyét. - Apropo mivan közted és Mina között?

- Hát.... Mi eggyüt vagyunk - mondta ki mire én átöleltem.

- Gratulálok!

- Kössz - nevette el magát. - Hé nincs kedved lejönni? A többiek játszanak.

- Nem, inkább lefekszek aludni. - mondtam mire ő elköszönt és elment.

Egyedül maradtam. Olyan üres volt a szoba Deku nélkül. Nem tudtam aludni. Csak a plafont bámultam és azon gondolkoztam tudtam e volna valamit tenni akkor. Talán ha akkor csak én mentem volna el fürödni nem történt volna ez meg.

Sziasztok íme egy újabb rész. Nos túl sok dolgom van ezért nem tudtam eddig írni részeket DE ígérem folytatom ezt a könyvet és a másikat is csak idő kell hozzá hogy össze szedjem mi legyen benne meg minden.
Míg nem jön újrész addig is puszi pocotokra😘💥💥