A hibrid és a kém

1.

A nevem Lara White. Egy kisvárosban élek a bátyámmal Liammel. Kiskorom óta tudom, hogy hibrid vagyok. Vámpír és egy boszorkány gyermeke. 20 éves vagyok a bátyám 25 ő vámpír. Átlagos életet szeretnék élni mint a többi ember...lenne nagy házam, feleségem. Igen a nőkhöz vonzódom. De ezt nem tehetem meg. Mindenki szörnynek néz a kinézetem fehér, sápadt bőr, fehér haj, piros szem...nem kellenék senkinek. Gondolataimból a bátyám zökkentett ki.
- hugi van egy kis baj
- Liam mindtam, hogy ne kelts feltűnést
-tudom de ez más...itt van egy izé ömm...valami lény aki meg akar enni. Ok nélkül rámtámadt és hát ...hárman vannak siess.
- oké indulok.
Istenem, hogy ez folyton bajba keveredik. Vámpír gyorsaságomnak hála gyorsan odaértem. Nem hazudott Liam valamilyen gonosz lény ott állt fekete szemekkel, hatalmas agyarokkal...
- mi a franc vagy te??
- ÖLNI, ÖLNI, ÖLNI
-Mást nem tudsz mondani?
Liam be sem fejezte a mondatot már lecsapott rá az egyik szörny. Én a telekines képességemmel lelöktem a szörnyeteget a bátyámról. Mind a három elkezdett közeledni. Próbáltam őket visszaszorítani de túl erősek voltak.
-Liam fuss!!
- nem hagylak itt hugi elkezdett felém rohanni de a szörny fellőkte őt és hátraesett. Azt hittem bevágta a fejét és elájult de nem. Láttam egy vörös hajkoronát ami megmentette a bátyámat. Aztán pár képességgel rendelkező embert. Akik szintén a szörnyekkel harcolnak.
-kik vagytok ti?
- a bosszúálók. Felelte a piros acélruhás férfi. Soha nem hallottam róluk...visszapillantottam a bátyámra. Pont mögötte jött egy szörny...a szemem láttára szúrta szíven a bátyámat. Az egyetlen családtagomat aki megmaradt...
-LIAAAAMMM NEEEEE. Leborultam a földre. Nem tudom leírni azt a fájdalmat, amit éreztem abban a pillanatban. Végleg egyedül maradtam. Nincs senkim....annyit érzékeltem, hogy a vörös hajú nő a vállamra tette a kezét és a szemembe nézett.
-sajnálom....ennyit tudott mondani. Nem is vettem észre eddig, hogy milyen szép zöld szeme van...végig néztem rajta és elkapott azaz érzés, amire azt mondták, hogy hülyeség az a bizonyos melegség. Kifejezéstelen arccal bámultam a zöld íriszeibe. Semmilyen érzelmet nem tudtam róla leolvasni. Csak ő és én ültünk ott...csöndben. Ekkor nem is gondoltam, hogy az életemet fenekestül fel fogja forgatni...

Helloo. Itt is az első rész. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Sok ilyen könyvet olvastam angolul és gondoltam megpróbálok egyet írni. Próbálok minél többször írni de a suli miatt nem ígérek semmit. Hamarosan hozom a következő részt. Vigyázzatok magatokra.☺️