A hibrid és a kém

19.

1 hét telt el mióta Yelena beköltözött a bázisra. Mivel nincs még szobája ezért velem alszik. Ebben a pár napban úgy érzem közelebb kerültünk egymáshoz, de ami a legjobb az , hogy kezdem elfelejteni Natashát. Bármi problémám volt mindíg Yelena mellettem volt. Volt, hogy vígasztalt, volt,hogy nevettünk. Szerintem kezdek beleszeretni....éppen édes álmomat aludtam amikor kiabálást hallottam a nappaliból. Gyorsan felöltöztem és kisiettem. Elkezdtem hallgatózni. Tudom rossz szokás, de ha benne vagyok akkor nem árt, ha tudok róla.  És igazam volt...benne vagyok nyakig. Yelena éppen Nattal és Steve-el vitatkozott.

- ti egyáltalán normálisak vagytok? Hogy tehettétek ezt vele!?

- Jajj ne pattogj már mint egy gyerek csak tönkre akartuk tenni ennyi.

- Steve ezt te akarod ....én nem

- Baba ezt már megbeszéltük. Ne húzz fel

- Nahát gratulálok....arra nem gondoltál te szerencsétlen, hogy neki is vannak érzései ellentétben veled. Na és te...drága hugicám? 

- engem ebbe ne keverj bele

- ó dehogy nem....neked is csak gratulálni tudok.

- mégis mihez? Azt sem tudom, hogy miről beszélsz?!

- arról, hogy szeret téged és bármennyire is hihetetlen törődik veled azok után hogy te le se szarod őt. Mondd te ennyire hülye vagy vagy ennyire vak, hogy nem veszi észere még a .....

- ebből elég Yelena!!

- kussolj Steve vagy beleborítalak a kicseszett mosogatóba- Steve gyorsan kiviharzott. Látszik nem bírja, ha fenyegetik szegényt mindjárt elkezdem sajnálni...ja nem.

- Hogy érted azt, hogy szeret?

- amíg ti Steve-el  egymással voltatok elfoglalva, addig ő szenvedett. Tudod te hány éjszakát sírt keresztül? Nézd azt a rohadt erdőt....nem látod mi? Mert ezt az erdőt ő döntötte ki...MIATTAD!!-óvatosan kinéztem a takarásból. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Mondanom sem kell, hogy halára rémültem. 

- megijesztesz Wanda...

- mit művelsz itt Lara?

- ne mondd el, hogy itt vagyok csak hallgasd.-mindeketten visszafordultunk.

- Majdnem öngyilkos lett miattad. Mert te le se szartad. Egyáltalán megfordult a fejedben az, hogy beszélj vele csakis egyetlen egyszer. Mert szerintem rohadtul nem. Hónapokig úgy éltetek együtt, hogy egymáshoz sem szóltatok.  Te egész végig csak szórakoztál vele, míg ő tiszta szívvel szeretett és talán még mindíg szeret. Nálam keres vígaszt Natasha mert te képtelen vagy egyszer is ráfigyelni. Nem tudom, hogy Steve tett-e ilyenné vagy magad váltál ilyen bunkó és leszarom emberré, de ez nem te vagy. Egyszer könyörgöm egyszer nézz rá de úgy igazán...Nem fogsz rajta mást látni csak fájdalmat és megtörtséget. 

- ebben egyetértek-Wanda hirtelen kibújt a takarásból. Mit művel ez..

- mennyit hallottál?

-eleget. Visszatérve a témához nem egyszer volt az, hogy le kellett ápolnom a kezét, mert mérgében kiírtott egy egész erdőt. Yelena hol találkoztál legelőször Larával?

- az erdőben

- és nem vert szét semmit? Ez fura.

- csak sírt egy fa alatt

- rosszabb az állapota mint sejtettem...belefáradt ebbe az egészbe.....

- ha egy ember belefárad valamibe ott már tényleg nagy bajok vannak 

- ezt nem tudom elhinni. Mielőtt elraboltak minket azelőtt volt köztünk valami?

- egy párt alkottatok. Lara mindíg boldogan mesélt rólad, hogy mit csináltatok aznap meg, hogy mennyire szeret és, hogy nem akar téged soha elveszíteni

- most, hogy meg Steve-el vagy így nem áll a boldogságod útjába nekem ezt mondta. Valld be magadnak Nat elengedte a kezedet és elveszítetted.- Yelenát soha nem láttam ennyire dühösnek mint most. De mindenben igaza van. Nem tudom, hogy tudnám-e még szeretni Natot ezek után...De az idő eldönt mindent. 

- hogyan beszélhetnék vele? Megbocsátana nekem?

- Nat szerintem most higgadj le és aludj rá egyet.  Ezt ne most döntsd el jó? Nehogy olyat csinálj, amit megbánnál.

- ezt miért nem mondtátok el nekem hamarabb? Hogy együtt voltam vele? 

-ő kért meg erre, hogy ne mondjam el neked, így volt a legjobb. Így is visszahoztam valamennyi emlékedet vele kapcsolatban de többet nem tudtam tenni. Arra számított, hogy majd újra kialakul köztetek majd a szerelem, de végül nem így lett. - Natasha leült a kanapéra és zokogott. Szívem szerint odamentem volna és átöleltem volna..de nem tehetem. Megint döntés elé állította az élet..remélem most majd helyesen fog majd dönteni. Mikor már nem beszélgettek felmentem a szobámba és gondolkodtam...nekem is meg kell ezeket emésztenem...mostmár legalább tudja a dolgokat. Yelena bejött a szobámba...nem szólt semmit csak beleültetett szemből az ölébe és átkarolta a derekamat. Olyan édes, mint egy kis koala. Belefúrta magát a nyakhajlatomba...és éreztem, hogy belemosolyog.

-szeretnél róla beszélni drága?

- nem csak maradjunk így...

- lenne egy ötletem, aminek valószínű, hogy örülnél.

- mi lenne az?- lassan elengedett és a szemembe nézett...

- van egy házam egy másik városban...nem lenne kedved hozzám költözni? Hiszen annyi rossz emlék fűződik ehhez a helyhez és csak jót akarok neked.- lesokolt amit mondott, erre igazán nem számítottam. Tényleg nem sok jó fűz ehhez a helyhez...rengeteg fájdalmat kaptam már ettől a két embertől és már úgy érzem elég volt. Kell nekem a változás...lehet Yelena az akiben megtalálom önmagamat. Nem is gondolkoztam csak cselekedtem. Ajkaimat puha ajkainak nyomtam. Először nem csókolt vissza, majd mikor kezdtem volna elhajolni, akkor megmarkolta óvatosan a derekamat és egy hosszú,lágy csókba vont. Mikor elhajoltunk a homlokomat nekitámasztottam az övének.

- igen szívesen hozzád költözöm

Sziasztok. Igen jól látjátok ma eddig 3 részt raktam ki és még tervezek egyet kirakni még este is, hiszen az lesz a záró fejezet. Nagyon köszönöm, hogy ennyien szavaztatok a sztorimra, illetve ennyien olvassátok. Illetve boldog nőnapot kívánok minden női olvasómnak =)