A hibrid és a kém

13

Annyit láttam, hogy beszélnek hozzám...hogy mit azt nem tudom. Csak néztem ki az ablakon és bámultam a messzeségbe. Akárhányszor lehunytam a szemem az ő arca jelent meg előttem...a vörös haja, a szeme, mosolya.... nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Rengeteg álmatlan éjszakát okozott a hiánya. 1 hét.....1 hete, hogy nem találjuk a nyomát.

- hamarosan megtaláljuk. Adj Stevenek egy kis időt.

- Wanda....én nem akarom, hogy baja essen

- nem fog. Miért érzem azt, hogy furdalsz a fejedben valamit?

- ha nem találja meg Steve...akkor én megyek megkeresni

- tudod, hogy ez veszélyes, nem is tudod magad kontrollálni

- de meg kell próbálnom... miatta

- Lara...ha elszáll az agyad akkor képes vagy olyan dolgokat tenni amiket nem akarsz

- tudom de nincs más választásom

- mindig van egy második esély kérlek...én...

- valami betört a katonai állomásra....és folyamatosan lopja a fegyvereket oda kell mennünk.- lépett be Tony.

- ha szerencsénk van akkor Hydrások...azaz, ha ők ott vannak akkor megtudjuk, hol van Nat.- nagy léptekkel kimentem az ajtón, ahol mindenki ránk várt. Gyorsan kocsiba ültünk és indultunk is a katonai bázisra. Rengeteg Hydrás katona jött ki a raktárból. 

- a terv a következő: Lara és Thor ti bementek, mi oldalt leszünk, ha elértek a kapuhoz akkor előjövünk és támadunk. Mind bólintottunk. A bejáratnál egy pár darab katona állt. Őket gyorsan eltakarítottuk. Bementünk az épületbe, majd szétváltunk. Én bementem a raktárba...kezdetben nem vettem észre semmi furcsát, amíg meg nem fordultam...és megláttam őt...Arca sápadt volt, szeme összeszűkült, hatalmas karikák virítottak a szemei alatt. 

- Natasha?- hirtelen levette a maszkot, ami az arcát fedte. Lassan elkezdett felém közeledni, én azzal az erővel elkezdtem hátrálni.

- Mit műveltek veled?- keze a nyakam köré fonódott és erősebben tartott. 

- éljen a Hydra... egyre kevésbé kaptam levegőt.

- picsába...én vagyok az Lara...Nat ez nem te vagy...- belefúrta tekintetét a szemeimbe. Keze meglazult és lassan elengedett.

- Dorogoy mit tettek veled? - kikerekedett szemekkel nézett, de még mindig a falhoz voltam szorítva.

- tudom, hogy nem vagy önmagad de kérlek figyelj rám...te nem ez vagy, bosszúálló vagy, segítesz az embereken. Nem bántasz te senkit- lassan megfogtam az arcát és közelebb hajoltam hozzá.

- és tudom, hogy nem bántanál engem sem- összeérintettük a homlokainkat. Láttam, hogy megtört...hogy hatással vannak rá a szavaim. A szeme már nem volt összeszűkülve. Lassan felé hajoltam és lágyan megcsókoltam. Kezdetben nem történt semmi, majd idővel visszacsókolt. Így voltunk egy darabig, amíg meg nem hallottuk, hogy a többiek jönnek. Tony odarohant hozzánk és leütötte Natashát .

- Tony mi a szart csinálsz!!

- lehet hallgat rád de jobb ha így visszük vissza a bázisra. Nehogy nekünk támadjon.-visszamentünk a bázisra és az orvosi szobába vitték Natot. A véreredmény megállapította, hogy valamilyen idegen anyagot találtak a szervezetében, amit azonnal ki is mostak a szervezetéből. Ott ültem mellette és fogtam a kezét.

- átmosták az agyát. Nem tudom, hogy mikor fog felébredni.

- köszönöm Bruce

- tudod...eddig sok mindenkinek átmosták az agyát, de senki nem tudta őket befolyásolni...de ő mégis hallgatott rád.

- nem tudom Bruce az a lényeg, hogy itt van mellettem biztonságban- megéreztem, hogy a keze megmozdul és megszorítja az enyémet.

- Natasha? Hála az égnek, hogy fent vagy, azt hittem már elveszítettelek- sírva a nyakába borultam és addig öleltem, amíg el nem álltak a könnyeim.

- Hogy érzed magad?- rám nézett és teljes értetlenséget olvastam le a szeméről...

- jól vagyok de lehet egy kérdésem?

- persze...

- Ki az a Natasha?