Ez nem lehet igaz...ezt nem hiszem el. Lassan felálltam a székről és kimentem a szobából. Kellett nekem levegő. Könnyeimmel küszködve rohantam a folyosón, de valaki megállított.
- engedj el
- Lara....
- Wanda hagyj menni.- néztem fel rá könnyes szemmel. Nem szólt semmit csak erősen magához szorított. Kitört belőlem a zokogás.
- nem emlékszik semmire...nem emlékszik rám sem.
- hé nem lesz baj szépen lassan vissza fognak jöni az emlékei...ez csak átmeneti állapot.
- kiszellőztetem a fejem...ez most túl sok volt
- de semmi hülyeség
- nem ígérek semmit
- kérlek légy óvatos...miatta.- gyorsan faképnél hagytam mielőtt újra kitört volna belőlem a zokogás. Hogy mit éreztem akkor? Félelmet, haragot, ürességet....csak mentem a fejem után..a kezemet meg már persze megint szarrá vertem...ilyen vagyok én. Nem a másikban teszek kárt, hanem magamban, mert hiszem azt, hogy a fizikai fájdalom elveszi a lélek fájdalmát. De ez hazugság....csak kiadod magadból a dühöt és a csalódottságot, de a fájdalom ugyanúgy megmarad. Nagyjából 3 órája bolyongtam az erdőben és vertem szét a fákat, de a fájdalom nem csillapodott. Lassan visszamentem a bázisra. A kanapén Wandát és Natashát pillantottam meg.
- ezt nem hiszem el- Wanda állt fel mérgesen. Ránéztem a kezemre és tudtam, hogy kicsit túlzásba estem most...
-Miért tetted Lara?-kérdezte Natasha. Legalább a nevemre emlékszik.
-az nem lényeges...hogy érzed magad?
- jól...bár nem emlékszem sokra. Hála Wandának visszajött néhány emlékm de sajnos nem az összes.
- ennek örülök- Wanda lassan visszajött az elsősegélydobozzal. Mikor nyitotta volna ki Natasha kivette a kezéből.
- majd én. Te nyugodtan menj aludni..eléggé sápadt vagy.- mikor kettesben maradtuk odafordult felém és elkezdte leápolni a kezemet. Egy ponton megállt a keze és felnézett rám. A szeme összeakadt az enyémmel. Az arcán meglepedtség tükröződött...talán emlékszik valamire? Felé fordultam teljesen.
- Lara lenne egy kérdésem?- óvatosan megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. De a kérdésre egyáltalán nem számítottam.
- mielőtt elrabolt a Hydra volt kettőnk között valami?
Sziasztok! Eléggé régen volt rész, amiért elnézést kérek...a suli lefoglalt. Szeretném nektek megköszönni, hogy ennyien olvassátok a történetet tényleg nagyon sokat jelent nekem. Hamarosa hozom a következő részt. Nagyon vigyázzatok magatokra.
YOU ARE READING
A hibrid és a kém
RandomLara nem egy átlagos 20 éves lány, aki a barátaival bulizik hétvégente. Hibrid aki próbálja élni az életét testvérével Liam-el. Ám egy nap összeakadnak a bosszúállókkal egy harc folyamán, ekkor találkozik Natasha Romanoff-al, aki elkezd belőle rég e...