14.

217 13 0
                                    


Ez nem lehet igaz...ezt nem hiszem el. Lassan felálltam a székről és kimentem a szobából. Kellett nekem levegő. Könnyeimmel küszködve rohantam a folyosón, de valaki megállított.

- engedj el

- Lara....

- Wanda hagyj menni.- néztem fel rá könnyes szemmel. Nem szólt semmit csak erősen magához szorított. Kitört belőlem a zokogás.

- nem emlékszik semmire...nem emlékszik rám sem.

- hé nem lesz baj szépen lassan vissza fognak jöni az emlékei...ez csak átmeneti állapot.

- kiszellőztetem a fejem...ez most túl sok volt

- de semmi hülyeség

- nem ígérek semmit

- kérlek légy óvatos...miatta.- gyorsan faképnél hagytam mielőtt újra kitört volna belőlem a zokogás. Hogy mit éreztem akkor? Félelmet, haragot, ürességet....csak mentem a fejem után..a kezemet meg már persze megint szarrá vertem...ilyen vagyok én. Nem a másikban teszek kárt, hanem magamban, mert hiszem azt, hogy a fizikai fájdalom elveszi a lélek fájdalmát. De ez hazugság....csak kiadod magadból a dühöt és a csalódottságot, de a fájdalom ugyanúgy megmarad.  Nagyjából 3 órája bolyongtam az erdőben és vertem szét a fákat, de a fájdalom nem csillapodott. Lassan visszamentem a bázisra. A kanapén Wandát és Natashát pillantottam meg. 

- ezt nem hiszem el- Wanda állt fel mérgesen. Ránéztem a kezemre és tudtam, hogy kicsit túlzásba estem most...

-Miért tetted Lara?-kérdezte Natasha. Legalább a nevemre emlékszik. 

-az nem lényeges...hogy érzed magad?

- jól...bár nem emlékszem sokra. Hála Wandának visszajött néhány emlékm de sajnos nem az összes.

- ennek örülök- Wanda lassan visszajött az elsősegélydobozzal. Mikor nyitotta volna ki Natasha kivette a kezéből.

- majd én. Te nyugodtan menj aludni..eléggé sápadt vagy.- mikor kettesben maradtuk odafordult felém és elkezdte leápolni a kezemet.  Egy ponton megállt a keze és felnézett rám. A szeme összeakadt az enyémmel.  Az arcán meglepedtség tükröződött...talán emlékszik valamire? Felé fordultam teljesen.

- Lara lenne egy kérdésem?- óvatosan megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. De a kérdésre egyáltalán nem számítottam. 

- mielőtt elrabolt a Hydra volt kettőnk között valami?

Sziasztok! Eléggé régen volt rész, amiért elnézést kérek...a suli lefoglalt. Szeretném nektek megköszönni, hogy ennyien olvassátok a történetet tényleg nagyon sokat jelent nekem.  Hamarosa hozom a következő részt. Nagyon vigyázzatok magatokra.

A hibrid és a kémWhere stories live. Discover now