A hibrid és a kém

10.

Ha egy szóval meg kellene fogalmaznom, hogy mit érzek...talán az üresség lenne rá a megfelelő szó. Nem érzek, nem látok mást, mint sötétséget. Talán ez lenne a halál? Ilyen nyugodt, ilyen...csendes? Mégis félek...félek, hogy elveszítem azt, ami életben tart...vagy inkább aki? Hangokat hallok magam körül, mégis annyira halkan. Muszáj felébrednem, látnom kell őt. Lassan kinyitottam a szemem, de amint megláttam a fényt rögtön visszacsuktam.

- szerintem fent van.- Wanda te vagy  az?

- igen láttam az előbb kinyitotta a szemét- Bruce? Újra kinyitottam a szemem. Két oldalamon Wandát és Bruce-ot láttam. Beugrottak az emlékek arról a napról. A lövés....

- Nat jól van?

- igen hála neked nem vérzett el és rendesen el tudtuk látni a sebét. Te, hogy vagy?

- kicsit fáj a fejem de megvagyok. Mennyi ideig voltam kiütve?

- 3 napig voltál eszméletlen. 

- én magatokra hagylak titeket. Lara nagyon óvatosan kell mozognod és inkább legyél ágyban nem tudhatjuk, hogy mennyire stabil az állóképességed, adok gyógyszereket azokat használd.

- köszi Bruce- kiment a szobából

- Natasha nagyon aggódott érted. Minden nap itt ült az ágyad mellett és fogta a kezed, ami fura volt, hogy sírt. Nagyon ritkán sír, amit mi sohasem látunk.

- hol van most Wanda?

- szerintem a szobájában.- óvatosan felkeltem és elindultam a szobája felé. Kopogtam, de nem nyitott ajtót. Lassan lenyomtam a kilincset és beléptem. Bementem a hálószobájába és ott találtam meg őt, békésen aludt. Befeküdtem mellé és átkaroltam.

- Lara?

- itt vagyok Dorogoy semmi baj.- kinyitotta a szemét és rám mosolygott. Kezét rátette az arcomra.

- el sem hiszem, hogy vére itt vagy mellettem. Aggódtam érted...hiányoztál.

- én is aggódtam érted. Azt hittem elvérzel ott helyben.

- ha nem mentetted volna meg az életemet, akkor valószínűleg halott lennék.- közelhajoltam arcához és adtam egy puszit az orrára. Elmosolyodott és lassú csókba vont. Átkaroltam a nyakát, ő a derekamra tette a kezét és úgy folytattuk. A csók gyorsabb lett, még közelebb szorított magához. A levegőhiány miatt megszakítottuk a csókot.

- annyira hiányzott már ez, el sem tudom mondani.

- Nat lehet egy kérdésem?

- mondd detka.

- Mik vagyunk mi egymásnak? Mert én azt gondolom, hogy ami kettőnk között van az egyáltalán nem baráti kapcsolat, hanem más. Őszintén én nem tudlak barátként elképzelni. Kedvellek és nem tudom, hogy te, hogy gondolod ezt de érzéseim vannak feléd. Persze...ezt nem kell viszonoznod, lehet csak egy kaland vagyok neked és te nem ezt akarod vagy van más aki neked tetszik és én ezt....- nem tudtam befejezni mert megcsókolt.

- bocsi, hogy félbeszakítalak de nem tudtam tovább hallgatni azt a sok sületlenséget, amit mondasz. Teljesen megértelek, mert én is ugyanezt érzem irántad. Régebben azt tanultam, hogy a szerelem gyerekes dolog, hogy nem létezik. De te ezt megcáfoltad. Nekem is vannak érzéseim irántad, amik eléggé erősek. Még egyszer meg nem akarom meghallani, hogy nem akarlak vagy az, hogy nekem más tetszik. Ahogy régebben is mondtam már téged és egyedül csakis téged akarlak. Úgyhogy Lara lennél a barátnőm?- bekönnyeztem, mikor ezeket mondta. Egy lassú és szenvedélyes csókba vontam. Szeretetet és biztonságot éreztem, ezeket az érzéseket soha nem éreztem senki iránt.

- szerintem ez válasz volt a kérdésedre.

- igen de jobban szeretem, ha kimondod.

- akkor ez egy nagy igen.

Köszönöm, hogy szavaztok a részekre, és, hogy ennyien olvassátok. Remélem tetszik nektek a könyv. Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek. Vigyázzatok magatokra.