A hibrid és a kém

9.

Elindultunk a küldetés helyszínére. Valamiért nem tetszett ez az egész...túl könnyűnek tűnt ez a bevetés. Lassan leszálltunk a gépről és elkezdődött a terv. Behatoltunk a bázisra, ahol egy pár darab katona várt ránk.

- ezeket elintézem, te menj a központi géphez. Itt a pendrive gyorsan töltsd le az adatokat és spuri innen.- mondta Nat. Igyekeztem amennyire csak tudtam. Nagy nehezen megtaláltam azt az átkozott szobát. Már éppen töltöttem volna le az adatokat mikor egy páncélos Hydra katonába ütköztem.

- hello Lara

- te ki a franc vagy?

- az nem számít. A lényeg, hogy te és a kis barátnőd nem juttok ki innen élve, hiszen benne vagytok a tervben.

- ezt, hogy érted?

- Ha tényleg azt hittétek, hogy embereken kísérletezünk akkor ostobábbak vagytok mint hittük.- gúnyos mosollyal az arcán kezdett felém közeled.

- ha még közelebb jössz neked annyi.

- kicsi hibrid milyen harcias. De elárulom neked a tervet mielőtt meghalsz, hiszen szerintem nem akarsz úgy meghalni, hogy nem tudod a kérdéseidre a választ. Nos a küldetésünk az, hogy Natashát kiiktassuk. 

- kitől kaptad a parancsot?

- Drejkovtól. Várjunk csak...hiszen te is a vörös szobából szöktél meg. Talán életben hagy de nem hinném...hiszen tudod milyen, ha valaki szökni próbál tőle...azonnal megöli.

. nem fogod bántani Natashát, nem hagyom.

- ajj kicsi hibrid ez nem így megy, látom még mindig nem érted...Tony a halálba vezetett benneteket. Amúgy meg jön egy egész hadsereg, hogy kiiktassák Natashát, szóval a helyedben elbúcsúznék tőle...- a file letöltődött útközben. Nem hagyhatom, hogy bántsák. Nagy erővel nekirontottam és ütni kezdtem, addig ütöttem, amíg mozgott. Gyorsan odaszaladtam Nathot.

- ez csapda húzzunk innen

- mi, hogy érted?

- később elmagyarázom menjünk-  karon fogtam és elkezdtünk szaladni. A távolból hallottunk egy lövést. sikeresen visszaértünk a gépre, azt gondoltam nem lehet már semmi baj.

- detka.....

- Nat mi a ....- nem tudtam befejezni a mondatot, mert Natból ömlött a vér. Basszameg ezt nem hiszem el. Ráraktam a kezem a sebére, próbátam meggyógyítani, ami valamilyen szinten sikeres volt, de harc annyira leszívta az energiámat, hogy nem maradt erőm befejezni. Lassan egymásra néztünk, megfogtuk egymás kezét és egyszerre nyelt el bennünket a sötétség.