Széllel szemben /befejezetlen/

01. Horgász duó

Nyári szünet ide vagy oda, a U.A. középiskola 2-A osztálya közösen elhatározta, hogy a nyári szünetben tartanak egy hét hetes edzőtábort. Igaz, a részvétel nem volt kötelező, ám a 2-A minden tagja kivétel nélkül igent mondott. Nincs mit ezen csodálkozni, hisz a diákok szerették egymás társaságában eltöltetni az időt. Az első évben a rengeteg, veszélyesebbnél veszélyesebb gonosztevő elleni harc összekovácsolta az osztály tagját. Mindenki rengeteget változott, beleértve ide Bakugo Katsukit is, aki jelenleg egyik legjobb barátjával, Midoriya Izukuval együtt elhatároztak, hogy az esti születésnapi buli előtt kikapcsolódásként horgásznak egyet a közeli tónál. Ugyan edzőtáborban voltak, ám Aizawa-sensei csak azzal a feltétellel ment bele a dologba, ha a hétvége pihenő lesz. Eleinte így se akart ezen részt venni, hisz legszívesebben otthon henyélt volna és átaludta volna az egész nyári szünetet. A diákjai azonban hajthatatlanok voltak és addig lebzseltek körülötte, hogy a meginvitálásra végül kénytelen volt igent mondani. Szerencséjére vagy éppen balszerencséjére, ugye ez nézőpont kérdése, vele tartott All Might, Present Mic és Midnight is, így a hangulatra mindent letehetett mondani, csak azt nem, hogy unalmas. Kénytelen volt elismerni, de a nyári késő esti iszogatásra még ő se tudott nemet mondani...

Bár ma nekik is akadt dolguk, amikor is az U.A. igazgatója, Nezu felhívta őket, hogy pár órára menjen be az iskolába, mert valami fontos dologról akar velük beszélni. Sőt, Nezu külön kérte, hogy esetleg két-három diákot is vigyenek magukkal. Erre a feladatra végül Ida Tenya, Yaoyorazu Momo és Todoroki Shoto jelentkezett. Utóbbi nemigazán akart menni, de végül engedett a két osztályelnöknek, így ő is velük tartott.

Visszatérve a horgász duóhoz, a két srác a beetetés és a csalizás után már csak arra vártak, hogy a kapásjelző jelezze számukra, hogy itt bizony tényleg sok éhes hal van. A kapás azonban váratott magára, így unalom űzés gyanánt, sztorizgatás közben felelevenítették a múltat, azon belül is a tavalyi évet, amiken olykor hangosan felnevettek. Hisz bár sok nehézséggel kellett szembenézniük, sok rossz dolog történt velük, de ezzel ellentétben ugyanannyi jó élménnyel is gazdagodtak. A beszélgetés alatt azonban olykor felhozódott egy-két komolyabb téma is, ám ezen hamar túl tudták tenni magukat. Bár ahogyan telt az idő, az egyikük vérnyomása szép lassan kezdett emelkedni. Ez köszönhető volt annak, hogy fogadást kötöttek, és nyilvánvalóan az lesz a győztes, aki a legtöbb halat fogja. Gondolom, már sejtitek, jelenleg ki áll vesztésre...

– DE MI A FRANC? – kiabálta mérgesen Katsuki, amikor is mellette helyet foglaló ember újabb fogással növelte az előnyét. – Kurva halak...

– Milyen csalit használsz? – érdeklődte kíváncsian Izuku.

– Gilisztát...

– Földigiliszta vagy trágyagiliszta?

– Nem mindegy, hogy milyen? – kérdezett vissza feszülten Katsuki, a kezében lévő botot pedig legszívesebben ketté törte volna.

– A trágyagiliszta szívósabb. Tovább bírja élve a víz alatt, így a halak hamarabb észreveszik – felelte mosollyal az arcán Izuku, Katsuki ezt látva pedig még idegesebb lett. – Vagyis nekem eddig ez a tapasztalatom.

– Baszd meg, és ezt eddig miért nem mondtad!? – Katsuki hamarjában csalit váltott és gyorsan visszadobta a botot. – Francba, nem bukhatom el a fogadást!

– Hé, Kacchan. Kérdezhetek valamit?

– Ha nagyon muszáj...

– Khm-Khm-Khm...

– Hee? Mi a bajod? – puhatolózott összeráncolt homlokkal Katsuki, majd elővette a kulacsát és inni kezdett.

– Őőő... Szóval csak kíváncsiságból érdeklődőm, hogy neked milyen típusú lányok jönnek be? – Izuku kérdése hallatán Katsuki kiköpte az üdítőt a szájából, miközben döbbenten nézett a zöld hajúra, hisz sok fajta kérdésre számított, csak erre az egyre nem készült fel. Pláne nem hitte volna, hogy ezt valaha is Deku szájából fogja hallani. – Bo-Bo-Bocsi, Kacchan! Persze, hisz téged az ilyen dolgok nemigazán érdekelnek...