Széllel szemben /befejezetlen/

10. Kételyek

Az iskolában jelenleg is tartott az ötvenperces ebédidő, mialatt a Széllel szemben társaság tagjai a tetőn fagyasztották el az ebédjüket. A nyárias időjárás kifejezetten kellemes volt, és amíg a többiek jóízűen falatoztak, addig Bakugo a korlátnak támaszkodva nézett a messzeségbe. Az osztálytársainak hamar feltűnt Katsuki korán se szokványos viselkedése, miképp a saját szemükkel is meggyőződhettek arról, hogy a fiú mostanában nem egészen önmaga. Persze, a csípős megjegyzések, a durva beszólások, a gúnyos becenevek továbbra is megmaradtak, ám emiatt egyáltalán nem nehezteltek a másikra. Hisz Bakugo Katsukiról volt szó. A U.A. fenegyereke, a mozgó dinamit, a természeti katasztrófa megtestesítője, a majonéz reklám kabalafigurája, az egó szinonima megfelelője, a robbantás koronázatlan királya, az egy nap legtöbbször elhangzott „Dögölj meg!" kijelentés csúcstartója...

Bakugo egy hirtelen haragú, kiszámíthatatlan jellem, aki magasról tett a többi halandó véleményére. Azonban a kezdetben nagyképű, fiatal hőspalánta a második évében sokkal visszafogottabb lett. Rácáfolva a régi énjére, már nem állt szándékában mindenkit kinyírni és felrobbantani, beleértve ide az osztálytársait is, akiket eleinte nemigazán kedvelt. Persze már akkor is akadtak kivételek, mint Midoriya Izuku, akit kiskora óta ismert. A szeplős arcú fiú hét éves kora óta tagja a Bakugo famíliának, így nyugodtan kijelenthető, hogy Katsuki számára Izuku szinte már a testvére volt. Az idő haladtával szoros kötelek alakult ki kettejük között, és ha bár a zöld hajú brokkoli számtalanszor sikeresen felbosszantotta őt, olykor már-már direkt is, Katsuki számára Izuku jelentette azt a személyt, akiben feltétel nélkül megbízott. Tudta, legyen szó bármiről is, a legjobb barátja soha nem árulja el őt és mindig megtartja a közös kis titkukat. Viszont a mostani problémája olyannyira nagyra nőtte ki magát, hogy erre a feladatra ketten már nem voltak elegek. Ezért is bővítették azoknak a névsorát, akikben szintúgy megbíztak. Kénytelenül ugyan, de Katsuki belement a tervbe. Ám jelen pillanatban úgy érezte, hogy valami bökkenő alakult ki a legendás „B-terv" körül. Bakugo ennek okán végül nem bírta tovább és hangot adott a gondolatainak, ami már egy jó ideje ott motoszkált a fejében.

– Deku... – szólította becenevén a barátját Katsuki, mialatt továbbra is a korlátnak támaszkodva nézett maga elé. – Volna egy felettébb fontos kérdésem.

– Mi az, Kacchan? – kérdezte enyhén bizonytalan hangnemben Izuku.

– Áruld el nekem légyszíves, hogy ez a három másodszereplő mégis mi a francot keres itt!? – firtatta érdeklődve, ugyanakkor eléggé ingerült állapotban Katsuki, majd azon nyomban sarkon fordult. – Nem úgy volt, hogy erről másoknak nem beszélünk!?

– Igen, így volt. Csak ugye hála a hazugságvizsgálónak, Todoroki-kun, Hitoshi-kun és Kirishima-kun túl sok információ birtokához jutott – felelte készségesen Izuku, aki kínos vigyorgás kíséretében jelezte, hogy sajnos ezen már nem tud változtatni. – Ne haragudj ránk, Kacchan...

– Oh, bassza meg... – dünnyögte rosszkedvűen a méregzsák. – Mondanom se kell, de ha a jelenlevők közül valaki véletlenül elszólja magát a többiek előtt, az biztosra viheti, hogy én magam fojtom meg! Világos voltam!?

– Ne aggódj, tesó! Én tudok titkot tartani! – mondta fülig erő vigyorral Kirishima, aki egyáltalán nem rémült meg Bakugo kijelentése hallatán. – Bár arra nem számítottam, hogy te és Wendy húgi anno ennyire közel álltatok egymáshoz.

– Ez engem is váratlanul ért – kapcsolódott be a diskurzusba Todoroki, aki nemrég sikeresen elfogyasztotta az ebédjét. – Főleg a házassági ajánlat lepett meg, amit még gyerekként ígértél meg.

– Mi van!? Deku, te elmondtad nekik!?

– Kacchan, előbb-utóbb úgyis kiderült volna az igazság. Ezért inkább elébe mentem a dolgoknak.