Széllel szemben /befejezetlen/

06. A medence incidens

Az iskola udvarán egy lány megállás nélkül sírdogált. Csuromvizesen álldogált az épület előtt, miközben fogalma se volt arról, hogy jelen esetben mi tévő legyen. Azonban egy régi ismerős megpillantotta a rózsaszín hajú leányzót, és rögtön észrevette, hogy valami nem stimmel a barátnőjével.

– Sherria? – kérdezte érdeklődve Wendy, miközben a táskájában kutakodott. – Husim, így meg fogsz fázni. Még szerencse, hogy nem csak az esőkabátot hoztam el magammal – tette hozzá megjegyzésképp Wendy és megragadva Sherria kezét, behúzódtak az erkély alá.

– Wendy? – kérdezte csodálkozva Sherria, akiben csak most tudatosult az a tény, hogy a barátja is vele van. – Wendy... – szipogta szomorúan Sherria.

– Hé, mégis mi történt veled? Miért sírsz? – Wendy közben elővett a táskájából egy kisméretű törölközött, és szárítani kezdte a másik haját. – Csajszi, rossz időpontot választottál a kinti zuhanyzásra. Szeptemberben könnyű megfázni...

– Wendy, mégis mit tegyek? – szólt közbe kedvtelenül a lány, és folytatta. – Megint hülyeséget csináltam...

– Sherria, jól sejtem, hogy összevesztél Romeóval? – Wendy kérdése hallatán Sherria csak bólintott egyet. – Szóval erről van szó. Ne aggódj, csajos. A veszekedések után ki  lehet békülni. Ezért ne mondj olyat, hogy megint hülyeséget csináltál. Oké?

– De-de Romeo azt mondta, hogy ne szóljak többé hozzá! Mert ellenkező esetben másik osztályba kéreti magát! Vagy még rosszabb, elhagyja a sulit és akkor soha többé nem fogom őt látni. Ha ez így lenne, én azt nem bírnám ki... Lehet, hogy én...

– Hülye! – kiabált rá mérgesen Wendy, majd lekevert neki egy pofont. – Ne legyél ennyire önző! Vagy mi már nem is számítunk neked? A barátaid semmit se jelentenek számodra? Egyáltalán nem vagyunk neked fontosak? – kérdezte könnyes szemekkel Wendy, majd magához ölelte a barátnőjét.

– We-Wendy, én-én nem így gondoltam – válaszolta pityeregve Sherria, majd szintén visszaölelte a másikat. – Persze, hogy fontosak vagytok nekem! A barátaimtól semmi pénzért nem válnék meg! Jóban-rosszban ott vagyunk egymásnak, és mindent megtennénk a másikért. Ezért kérlek, ne sírj miattam. Valahogy túlteszem magam Romeón, ezért emiatt nem muszáj neked is szomorúnak lenned.

– Nem, ez nem lenne helyes! – ecsetelte határozottan Wendy, mialatt szép lassan elengedték egymást. – Sherria, nem kívántam beleszólni a szerelmi életedbe, de most szeretnék egy jó tanácsot adni: légy őszinte magadhoz! Szereted őt, ebben biztos vagyok. Észrevettem, hogy mostanában, amikor rád nézek, te folyton egy irányba figyelsz. Edzés, hősgyakorlat vagy iskola... Mindvégig Romeót figyelted, és amikor ő észrevette ezt, te kifogásokat kerestél és úgy döntöttél, hogy nem leszel magadhoz őszinte. Ez azonban rossz dolog! Ha nem engeded neki, hogy jobban megismerjen, akkor valóban elfogod őt veszíteni. Hidd el, Romeo nem rossz srác. Ti ketten remekül összeilletek. Ezért amikor legközelebb találkozol vele, legyél hozzá kedves. Hidd el, ha leültök egymással beszélni, végül minden a helyére fog kerülni. Oké, csajszi? – kérdezte mosollyal az arcán Wendy, majd ketten együtt a kék hajú leányzó lakása felé vették az irányt.

xxx

Wendy felhagyva a visszaemlékezéssel, rosszkedvűen felsóhajtott. Nem értette igazán, hogy mi történik vele mostanában. Csupán annyiban volt biztos, hogy amióta Japánba költözött, akarva-akaratlanul, de rengeteg emlék jutott eszébe. Olyan események, ami rég feledésbe merült. Vagyis eddig azt hitte, mert valójában tökéletesen emlékezett az akkor történtekre.