Széllel szemben /befejezetlen/

11. Már megint...

A péntek estét mindenki másképp töltötte el. Uraraka, Izuku és Shinso megkezdte az éjszakai műszak harmadik napját, akik továbbra is minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy ráleljenek arra a bizonyos egy emberre, aki aztán segítene nekik visszahozni néhány elfeledett emléket. Eddig még nem találták meg a keresett célszemélyt, de mivel a három hőspalánta nagyon elszánt volt, így biztosak voltak abban, hogy előbb vagy utóbb, de sikerrel járnak. Míg a trió csinálta a maga kis feladatát, addig a klub többi tagjának az élete a megszokott módon zajlott. A Tea klub még nem fogott gyanút, így Momonak sem kellett közbeavatkoznia. Persze, a biztonság kedvéért fejben már több lehetséges vésztervet dolgozott ki, ha netalántán valami bökkenő alakulna ki a C-tervben. 

Todoroki és Kirishima a lányhoz hasonlóan, az elmúlt napokban egyszer sem kellett közbeavatkozniuk. Természetesen arra hamar felfigyeltek, hogy a U.A. néhány tanulója visszafogottan Wendyről beszélt. Sőt, néhányuk elsétálva a lány mellett, nemsokkal utána kéjvigyorral az arcukon fordultak meg Wendy után. Azonban az első héten még senkinek sem volt elég bátorsága ahhoz, hogy megszólítsa a kék hajú leányzót. Ám a duót sem kellett félteni, és hogy a későbbiekben könnyebb dolguk legyen, minden potenciális veszélyforrásról adatokat kezdtek el gyűjteni. Hisz megígérték Izukunak, miszerint emberi keretek közt fognak eljárni. Ha pedig erre valamiért még se kerülhet sor, akkor kénytelenek lesznek improvizálni. A U.A. fiú diákjai még nem is sejthették, hogy ennek a párosnak a rögtönzése olykor durva mellékhatásokat eredményezhet... 

Jiro a szobájában kuksolt, mégpedig Wendy társaságában. A lány a barátja ágyában a mobilját szorongatta, közben tekintetével kíváncsian fürkészte annak tartalmát. Néhány poszt láttán azonban kérdően vonta fel a szemöldökét, miközben már-már oly erősen szorongatta a telefonját, hogy félő volt, a végén összetöri a drága készüléket. Ellenben Jiro csengőhangja kizökkentette őt, és kérdően pillantott a barátjára.

– Oh, ez anyu! – mondta mosolygósan Jiro, majd felpattant az ágyából, és elindult az ajtóhoz. – Nemsokára visszajövök, Wendy. Körülbelül félóra.

– Félóra?

– Vagy több... – tette hozzá vigyorogva a lila hajú leányzó. – Anyum mindig péntek este hív fel, és ilyenkor elújságoljuk egymásnak, hogy kivel mi történt a héten. Majd nemsokára jövök! – köszönt el rövid időre Jiro, majd bezárva maga mögött az ajtót, magára hagyta Wendyt.

Wendy nem akart egymagában Jiro szobájában tartózkodni, így hamar eldöntötte, hogy amíg a barátja az édesanyjával telefonál, addig ő lemegy a földszintre, hogy megnézze a többi osztálytársát. Aoyama, Ojiro és Hagakure a tévé előtt gubbasztott, miközben Mina a szomszédos kanapén az igazak álmát aludta. A lányt egyáltalán nem kötötte le a legújabb sorozat folytatása, így már szinte a film elején bealudt. Wendy érdeklődését se keltette fel a film, így hamar tovább állt. A konyhában Sato egy szakácskönyvet lapozgatott, mialatt kínjában a fejét vakargatta. A hétvégi kaján törte az agyát, ám eddig még semmi épkézláb ötlet nem jutott az eszébe. A fiú az ételeket illetően a változatosság híve volt, így emiatt se akarta mindig ugyanazt az étket elkészíteni. Végül nagy sóhajtás közepette becsukta a könyvet, amikor is észrevette a konyhában tartózkodó új osztálytársát. „Wendy-san, te mit szólnál ahhoz, ha holnap hamburger lenne az ebéd?" 

Wendy képzeletben homlokon csapta magát. Úgy látszik, hiába félig japán származású, szemmel láthatólag az osztálytársai az amerikait látják benne. Nyilvánvaló, hisz köztudott, hogy az amerikaiak többsége imádja a hamburgert. Naná, hogy ebbe a kategóriába tartozott Wendy is, aki eleinte szívesebben fogyasztott volna el valami japán helyi ételt. Ám a hamburger imádó énje végül felülkerekedett rajra, így fülig érő szájjal tudatta Satoval, hogy rendkívül tetszik az ötlete. A fiú boldog volt, hisz a holnapi ebéd probléma ezzel sikeresen letudva, és talán néhányan még vacsora gyanánt is ugyanezt fogják kérni, így nem kell majd más kaját főznie. Ha pediglen a bagázs valami mást akar enni a délután folyamán, a főzőtársa úgyis orvosolja ezt a problémát. Sato ennek tudatában köszönt el Wendytől, míg a lány bedobva a szervezetébe néhány finom gyümölcsöt, visszaindult a negyedik emeletre, egyenesen a saját szobájához.