Narancsvirágok

10. fejezet

Maximilián sétált haza. A forró, júniusi időjárás nem kegyelmezett, égette a férfi világos bőrét, aki mindent megadott volna egy korty jéghideg vízért. Még szerencse, hogy maradt még tegnapról egy kis limonádé a hűtőben! Kinyitotta kapuját, és szeme megakadt egy borítékon. Kivette a postaládából, és azzal együtt betért a lakásba. A kanapén kidőlve találta a lakótársát, ahogy a ventilátor előtt tespedt, és próbálta kibírni a kora nyári kánikulát.

- Hali! - köszönt rá Ákos.

- Szia! - letette táskáját és leült mellé, élvezve a ventilátor szelét. Ákos felpattant, és gondolta, kiveszi azt a sört, amit tegnap éjjel egy jó ötlettől vezérelve betett a hűtőbe. 

- Kérsz egy hideg sört? 

- Fél vesémet eladnám érte! - sóhajtott fel. Ha van hűtött sör, mégis kinek kell a limonádé?

Kezében forgatta a feladó nélküli fehér borítékon, amin nagy betűkkel díszelgett a következő: Maksymilian Prelovsky. Talán az édesanyja küldhette? Nem, hiszen nem ilyen az írása. Kissé zavaros kézírás, hosszú betűk, hirtelen vonalak benne. Kibontotta a borítékot, és egy vajszínű papírt húzott ki belőle, majd olvasni kezdett.

"Kedves Maxi!

Itt Karolina!"

- kezdődött a levél, Maximilián pedig azonnal egyenesbe ült, és kipattant szemekkel nézte meg az egy oldalas levelet.

- Karolina... - suttogta halkan.

- Tessék? - lépett mellé Ákos.

- Ja, semmi, csak levelet kaptam. - lengette meg előtte. Ákos letette a Maxinak szánt sört a dohányzóasztalra, és visszafeküdt a nagy sarokkanapé másik oldalára.

- Kitől jött?

- Karolinától.

- Akinek az apja bemosott neked? - Maximilián bólintott. -  Rég láttam! Ti sem találkoztatok azóta?

- Nem, ő érettségizett, én pedig az év végi papírmunkával bajlódtam. Előtte pedig nem fújt minket össze a szél. 

- Mit írt, mi van vele? - kérdezte, miután jó nagyokat kortyolt a hideg söréből, majd egy elégedett sóhajtást ejtett.

- Most olvasom.

"Hogy vagy? Hogy érzed magad? Sajnálom, hogy azóta nem találkoztunk. Gondoltam megosztom veled, mi volt velem. Ha nem akarod hallani /olvasni/ akkor nyugodtan dobd el, azt is megérteném. 

Kezdem a legjobb hírrel: FELVETTEK! 

Magam sem hiszem el, de olyan jól sikerült az alkalmassági és a gyakorlati vizsga is, hogy el sem hittem volna, ha nem én magam vagyok ott, és hallom a saját füleimmel! Olyan biztatóak voltak ott a tanárok, hogy sikerült mindent beleadnom! Apa vitt le, Krisztián is elkísért, és végig izgultak értem, a végén pedig megünnepeltük egy hatalmas ebéddel is!

A tanároknak leginkább a rólad alkotott rajzom tetszett, amiért külön dicséretet is kaptam. Nem tudom, sikerült-e volna nélküled. A feladatok kicsit megizzasztottak, de végül egy elejtett verejtéket sem bánok, mert végre megkaptam postán is a felvételi határozatot!

Apával végre megtudtunk beszélni 8 évnyi problémát, ami kizárólag neked köszönhető. Végre elgondolkodott, mit is csinál egy tervezőgrafikus, és képzeld, segít nekem albérletet keresni! A vizsga utáni héten bemutatta a barátnőjét is, aki egy nagyon elbűvölő nő! Szeretném őket támogatni, hiszen 8 évnyi magány után végre láttam apát önfeledten nevetni Mónival.