Megszoksz vagy megszöksz | Befejezett | [18+]

1. fejezet

- Szeretném a segítséged kérni Ben.

Az egész ezzel az egyszerű mondattal kezdődött.

Ben kíváncsian várta, hogy mit akar tőle barátja, Peter, aki a rendőrségnél dolgozott.

Barátságuk régi időkig nyúlt vissza, még a Rendőr Akadémián kezdődött. Útjaik azonban szétváltak, s míg Peter fényes karriert futott be a rendőrségnél, addig Ben magánnyomozói irodát nyitott, s azzal kereste kenyerét, hogy más emberek titkait fürkészte ki. És meglepően sokszor besegített a rendőrségnek.

- Miben? – kérdezte Ben, a kezében tartott sörös pohárról a vele szemben ülő férfira pillantva.

Peter felsóhajtott.

- Tudod ki az a Roy Kontel?

- Persze. Éjszaka komoly alvilági figura, nappal üzletember és a pénzét mossa tisztára. Eddig, úgy tudom, nem sikerült rajta fogást találni.

- Igen, mert ha találtunk egy tanút, következő nap már a részeit szedegethettük össze innen-onnan. Most azonban megint akadt valaki...

Ben felvonta a szemöldökét.

- Egy tanú?

- Igen, és... Eltűnt.

- Most lehet, morbid leszek, de ne számíts rá, hogy egy darabban találkozol vele ismét.

- Nem, nem – rázta meg a fejét Peter. - Biztos vagyok benne, hogy él. Őt nem olyan könnyű megtalálni. Kontel emberei nem fogják egykönnyen elkapni. Csak az a baj, hogy így mi sem találjuk. Pedig szükségünk van rá. Vallomást kell tennie a bíróságon, hogy lecsukhassuk végre azt a szemétládát. De, ha nem jelenik meg...

- Ezt most nem igazán értem. Mi ez az egész?

Peter felsóhajtott, a zakója zsebébe nyúlt, és egy fényképet helyezett az asztalra Ben elé. A képen egy fiatal fiú volt, húszas évei elején járhatott. Haja rövidre vágott, neon zöldre festett. A bal füle tele volt lőve fülbevalókkal, plusz még ott virított egy karika piercing az orrában és alsó ajka jobb szélén is. A tekintete sötét zöld fénnyel izzott. Feltűnő egy jelenség volt, az már egyszer biztos.

- Ki ez? – kérdezte Ben felemelve a fényképet.

- A tanú. Kontel fiúja.

- Úgy érted...

- Úgy értem.

Ben visszatette a fényképet az asztalra.

- Akkor kizárt, hogy beköpje Kontelt.

- Pedig már meg is tette. Járt a rendőrségen. Védelmet kért. Azt mondta, „Elmesél nekem mindent, ha bírom szusszal, csak védjem meg attól a geci, rohadt állattól". Ő fogalmazott így.

- Biztos összevesztek valamin. Talán már ki is békültek.

- Nem hiszem. A fiú félt. És nagyon úgy tűnt, hogy elege van Kontelből. Nem tudom mi borította ki, de tényleg ott hagyta őt.

- Akkor hová lett?

- Valószínűleg ez rémisztette meg – azzal Peter ismét a zakója zsebébe nyúlt, csak most egy összehajtott papírlapot vett ki belőle. Szétnyitva kiderült, hogy a papír igazából egy felhívás a fiú képével. Keresik őt, élve vagy holtan, sok-sok nullával ellátott számot ígérve a becsületes megtalálónak és visszajuttatónak.

- Csak nem dugtad ezt az orra alá?!

- Dehogy! Valahogy megszerezhette, megláthatta. Fogalmam sincs hogyan! De az biztos, hogy emiatt tűnt el!