Megszoksz vagy megszöksz | Befejezett | [18+]

8. fejezet

Ben arra ébredt, hogy fáj a feje. Pont úgy, mintha másnapos lenne.

Ja, igen. Tegnap este iszogatott egy kocsmában. Nem sokat, de az elég volt ahhoz, hogy most ne érezze magát a világ legfrissebb emberének.

Aztán mit is csinált? Felkerekedett és elment Haru lakásához. Aztán pedig... Végig pörgette, hogy ő és Haru mit csináltak. A vízszintes részeknél külön elidőzött többször is, aminek hatására – még az enyhe másnaposság ellenére is – merevedése lett.

Csukott szemmel kezdett tapogatózni azután a test után, akinek a tulajdonosáról úgy gondolta, hogy csillapíthatná vágyait, de rövidesen rá kellett döbbennie, hogy egyedül van az ágyban.

Kinyitotta a szemét és lassan körbe kémlelt. Nem hogy az ágyban, de az egész szobában egyedül volt. A függönyök be voltak húzva, és az ágy sarkára szépen oda volt hajtogatva az összes ruhája.

Ben férfiassága azonnal visszavonulót fújt. Kezdeti jókedve úgy illant el, mintha nem is lett volna, és máris a megszokott mogorva kifejezés ült ki az arcára. Lassan kikecmergett az ágyból, és ugyanolyan lassú mozdulatokkal öltözködni kezdett. Most valahogy még azt is szörnyűnek érezte, hogy a ruhakeresgéléssel sem kell foglalkoznia. Tényleg mindene ott volt, még a cipője és a kabátja is. Így amikor kilépett a szobából, készen is állt az indulásra.

Harut a konyhában találta. A férfi a kis étkezőasztalánál ült, előre görnyedő vállakkal, kezei között egy bögrét tartott.

- Jó reggelt! – köszönt Ben, mire Haru összerezzent és felállt.

- Jó reggelt! Hogy érzed magad? – kérdezte, miközben rá sem nézett a férfira, hanem háttal neki a mosogatóhoz lépett. A bögre tartalmát a lefolyóba öntötte, majd vizet engedve mosni kezdte a bögrét.

Mivel a konyha és a nappali egy helyiség volt, Ben jól látta azt, amit múlt éjszaka nem láthatott meg a sötétben. A kanapé elé rengeteg megpakolt doboz volt oda készítve. Már le is voltak ragasztva, megcímkézve. Maga a lakás pedig a nagyobb bútorokat leszámítva, teljesen üres volt, jelezve, hogy a tulajdonos már nem fog sokáig itt időzni. Ben akaratlanul is megdörzsölte a mellkasát, mintha nem csak lélekben, hanem fizikailag is kapott volna oda egy ütést.

Tényleg elmegy.

Mikor visszafordult Haruhoz, csak akkor jött rá, hogy a víz már el lett zárva, és most néma csendben ácsorognak mind a ketten.

- Haru, én...

Ebben a pillanatban megszólalt a mobilja. Kapkodva előszedte és megnézte a kijelzőt. Peter Roosel nyomozó kereste. Mi a fene?! Vajon mi történhetett? Miért keresi? Tudta, hogy muszáj felvennie, de nem akarta Harut is belekeverni a dolgokba azzal, hogy előtte beszéli meg az ügyet. Hisz minél kevesebben tudnak Nick ittlétének igazi okáról, annál jobb. De itt hagyni sem akarta a férfit úgy, hogy semmit nem tisztáztak. Mert ami tegnap este történt, az biztosan nem egyéjszakás kaland volt. Sokkal több volt annál. Ha már idáig eljutottak, akkor nem fogja hagyni, hogy a másik megint eltűnjön mellőle. A telefon csörgése azonban egyre türelmetlenebbnek hangzott, és Bennek hirtelen kellett döntenie.

- Most mennem kell, de este mindenképp találkozunk. – Azzal elhagyta a lakást.

Azt így már nem láthatta, hogy Harunak remegni kezdett a lába, majd összecsukló térdekkel a padlón kötött ki, miközben a mosogató szélébe kapaszkodott, és mély levegőt véve próbált megnyugodni.

***

Ben azonnal felvette a telefont, ahogy átlépte a küszöböt.