Megszoksz vagy megszöksz | Befejezett | [18+]

2. fejezet

A Wulfger család egy népes társaság volt, ezt Nick első ránézésre megállapította. Ahogy azt is, hogy a család összes tagja nagyon jól nevelt, nagyon szürke, és mindezekből kifolyólag nagyon unalmas.

Miután Bent üdvözölte az édesanyja, rögtön berángatták az érkezőket a házba.

- Nem azt mondtad, hogy csak Katy-ék lesznek itt? – kérdezte fojtott hangon Ben menet közben. Nem számított rá, hogy az anya ennyi mindenkit össze fog csődíteni, de csak magát okolhatta, amiért erre nem gondolt. Pedig várható volt.

- Miről beszélsz drágám? Én azt mondtam, hogy Katy- ék is itt lesznek – pislogott fel rá az anya vidám barna szemekkel, majd Nickre nézett. – Szóval ő az, akiről beszéltél? Kedves fiúnak tűnik. Már alig várom, hogy közelebbről megismerjem – lelkendezett, de Ben erre csak mordult egyet. Talán még sem volt olyan jó ötlet ez az egész, de már nem volt visszaút.

Bevonultak a nappaliba, ahol mindenki körül állta őket, és Ben egy gyors helyzet felmérés után elkezdte bemutatni a társaságot Nicknek.

A sok név hallatán Nick csak kapkodta a fejét, de akár akarta, akár nem, sajnos megjegyzett mindenkit, mert a memóriája mindig minden helyzetben tökéletesen működött.

Jelen volt Ben nővére, Katy, aki hosszú fakó barna haját a tarkóján kötötte össze, és térdig érő szoknyájában, nyakig begombolt blúzában úgy nézett ki, mint egy apáca. A férjét Tomnak hívták és egész jóvágású pasasnak tűnt, csak a kinézete kissé elhanyagolt volt loboncos haja és borostás képe miatt. Ráadásul olyan képet vágott, mint aki folyamatosan unja magát. Két gyerekük volt, egy tíz éves kislány, akit Henriettának hívtak, és egy tizennyolc éves fiú, aki a Zac névre hallgatott. Ez utóbbi megállás nélkül vigyorgott, mint egy idióta. Nicket már ezzel sikerült felidegesítenie. Pedig a fiú vonásaiban hasonlított a nagybátyára, és jól is nézett volna ki, ha nem úgy van felöltözve, mint akit egy farmról szalasztottak. Valaki igazán szólhatna neki, hogy ennyi idősen gáz, ha a farmernadrágunkba betűrjük a nyakig begombolt kockás, hosszú ujjú ingünket!

Rajtuk kívül még egy család volt jelen. Ott a családfő, bizonyos Jeremy volt a rokon. Ha Nick jól értette, a férfi Ben unokatestvére volt. A fickó öltönyt viselt, és elégé fontoskodó alaknak képzelte magát, ez látszott rajta. Ahogy a felesége, Silvia, és a fiúk, Timothy is. Mind a hárman nagyon elegánsak voltak, és olyan fitymálóan mérték végig Nicket, hogy egyből sejtette, nem lesznek jóban. De nem csak velük, hanem az egész társasággal. Itt tényleg mindenki olyan maradinak és unalmasnak nézett ki, hogy Nick egy hangos sóhajtással vette tudomásul, amíg itt van, senkivel egy normális szót nem fog tudni váltani. Ez alól egyedül a magánhekus volt kivétel. Már kezdte sejteni, hogy miért nem akart a férfi hazalátogatni.

Ja, és persze ott volt anyuci is, vagyis Ben édesanyja, Amélia Wulfger. Jópofa nőszemélynek tűnt, csak ő is olyan idiótán vigyorgott, hogy Nick attól félt, valami nem kerek nála.

- Mindenki, ő itt Nicholas Halmer – fejezte be végül Ben.

A rászegeződő tekintettek kereszttüzében állva Nick érezte, hogy izzadni kezd a tenyere, ami kb. három év óta először fordult elő vele ismét.

- Üdv! – nyögte ki végül, és jól nevelten megpróbálkozott egy mosollyal, de az inkább vicsorgás lett, így inkább feladta.

- Szervusz, édeském! Remélem, jól fogod érezni magad itt nálunk! – Lépett oda hozzá Ben anyja, és kedveskedően megölelte, sőt még puszit is adott neki. Nick szemei kikerekedtek a gesztus miatt, úgy kellett magát emlékeztetnie, hogy anyuci valószínűleg nem százas és hogy nem szabad az ilyesmitől ennyire zavarba jönnie. Hisz máskor is ölelgették már idős nők! De az teljesen más volt, mint ez. Egy röpke pillanatra még az is eszébe jutott, hogy ez olyan volt, mintha tényleg egy édesanya ölelné meg, tele szeretettel. Mikor azonban erre gondolt, gyorsan leállította magát. Öt perce van közöttük, és máris kezd bedilizni! Óvatosnak kell lennie!